Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

165. «rss!ág#s illés november 12. 1879. 99 alatt áll. Valóban más okot azon hatáskörre, a mely a közös pémägyministernek adatott, nem tudok, mint talán azt, hogy Bosznia a monarchiának sok pénzébe fog kerülni, mert más tekintetben, hogy mi összefüggés lenne Bosznia adniinistratiója és a közös pénzügyminister köztt, ezt valóban a közös pénzügyministernek a törvényben alapuló hatásköréből, kimagyarázni nem tudom. (Élénk derültség halfelöl.) Én megvallom, minél komolyabb azon feladat, minél üdvösebb azon hatáskör Jókai Mór képviselő ur szerint és minél nagyobb a kultursnissio Bauszneni és Polyt képviselő urnák előadása szerint, a melyre Boszniában készülni kell, minél nagyobb fontosságú Bosznia rendezése közös hadügyi, külügyi, védelmi és politikai szempontból, annál aggodalmasabbnak tűnik fel nekem ezen, Boszniától távol székelő és a boszniai ügyek ismeretétől meglehetősen távol álló bizottság hatásköre és élénken emlékeztet engem azon régi kriegsráthra, a mely annyi hős vezérnek intézkedéseit savoyai Eugentól, Károly foherczegig megsemmisítette és a melynek befolyása mellett a közös monarchiának zászlaját diadalmasan lengette ugyan egyes csatatereken; de annálkevésbbé tudta egy sikeresen bevégzett hadjáratnak gyümölcseit a monarchiával élveztetni; hogy igen fényes tervek, igen brillians befektetések fognak a commissió által megszavaztatni és meghagyatni az ottani helyi hatóságoknak; brillians csatákat fognak a discussió terén egymás ellen nyerni a bizottság tagjai, de a Boszniában viselt civilisatorius hadjárat eredménye, a monarchiának igen sok pénzébe fog kerülni s kevés örömet fog annak szerezni. egy ily törvényjavaslatot nemcsak tökéletesnek nem tartok, de részemről kárhozatosnak vélek. Most még csak egyet. Az egész bosnyák ügy, bárminők legyenek is a keleti politika jellegei, legyenek azok helytelenek vagy nem, de az egész bosnyák ügy az oceupatió megindításának napjától a mai napig, egy tekintetben monarchiánkról szomorú tanúságot tesz, hogy t. i. monarchiánk irányadó államtérfiai gyakran szeretnek meggyőződésük szerint, elismerem, helves feladatukhoz fogúi, de nem szeretik fontolóra venni azon detail intézkedéseket, melyek ezen feladatok megoldására mulhatlanul szükségesek. Merem mondani, hogy akár Anglia-, akár Franczia ország, akár Németország kormánya, ha egy nagy külügyi vagy oly actióról van szó, mely új feladatokat hoz létre, ezen feladatokat végig elkészíti s legalább futólag mindazon mozzanatokat, hatásköröket, hatóságokat, utasításokat előre elgondolják, melyek a feladat megoldására szükségesek. Itt egy kicsiny katonai készülődés, egy óriási mérvű katonai mozgósításra vezetett, egy az administratió átvétele elvállalására megindított oceupatió keresztülvitetett a nélkül, hogy bárki gondolt volna arra, hogy az administratió mikép történjék. Most az administratió tekintetében törvényjavaslat adatik be a nélkül, hogy bárki képes lenne megmondani az egész monarchiában, hogy minő anyagi intézkedések, minő rendszer, minő szervezet az, melyet e törvény mellett érvényesíteni akar"? {ügy van! a halon) Ez szomorú tanúságot tesz arról, hogy mennyire hátra vagyunk azon néha bureaueratikussá fajuló, de igen sokszor szükséges pedansságtól, a mely minden lépésnek minden következményeire előkészül s a mely egyedül képes a sereget és a monarchiát a meglepetések veszélyétől megőrizni. {Ügy van! a haloldalon.) Szomorú tanúságot tesz a törvényjavaslat és a Bécsben és a Szerajevóban követett politika arról, hogy az irányadó körök egyáltalában nincsenek tisztában arról, hogy minő intézkedéseket akarnak ott életbeléptetni. És engedjen meg a t, ministerelnök ur, hogy oly területen, melyet rövid idő alatt foglalt el és a hol mindenekelőtt az ottani néppel a monarchia tekintélyének és missiójának megóvása és kifejtése végett vaskövetkezetességre van szükség, az reánk, valamint az ottani népességre, sőt még a kivül álló szemlélőre nézve sem tehet kedvező benyomást, hogy egy év alatt a kormányzatban és a rendszerben három változás állott be és hogy azon férfiú, a ki ismeretes volt, mint a délszláv viszonyoknak legalaposabb ismerője, hogy azon férfiú, a ki az occupatióban a reá háramló feladatot a legnagyobb és mindenki részéről elismert ügyességgel végezte, azon viszonyoktól, a melyekre esztendők óta 13* Egyébiránt meglehet, hogy az igen t. ministerelnök ur egészen máskép gondolja e törvényjavaslat szerint, a bosnyák ügyek jövő adminästratióját, úgy hogy azon befolyás, melyet a törvényjavaslat 2. §-a szerint a ministerium a tanácskozásokban érvényesíteni fog, egészen más irányban fogja terelni a bosnyák ügyeket. Elismerem, de mindazáltal ott, hol annyi kétségnek tárva, nyitva a kapu, hol látszik, hogy magában e törvényjavaslat discussiójában azok, kik azt vélik, hogy az az 1867-ki törvényjavaslat szelleméből íoly, beszédeikben a 67-ki törvény szellemén újabb és újabb erőszakot tesznek, oly törvénynél, melynél a közös külügyministerium tagjai, eddig egyik hatáskörét sem érintő új hatáskört nyernek, hol a delegatió tacite,. minden kijelentés nélkül szintén új hatáskörrel ruháztatik fel a nélkül, hogy a mód megmondatnék, mely szerint e hatáskör érvényesítendő, a nélkül hogy a biztosítékok megemlíttetnének, melyek e hatáskört ugy a közös ministerium, mint a parlament irányában környezik: én megvallom, hogy