Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

06 165. országos ülés október 12. 1879. minket kötelezhetne. Ez csak kisebb kiadása azon tévedésnek, melyet Szilágyi Dezső t. bará­tomtegnapi beszédje alkalmával ostorozott. Akkor, a Eeichsrathban hozott törvényre történt hivat­kozás, a törvény hatályának megállapítása végett. Most a magyar szövegre, mint különösre, törté­nik hivatkozás. De hát ez nem oly fontos, hanem egy fonto­sabb kijelentést tett a képviselő ur és ezt í'onto­sabbnak azért mondom, mivel részletes magyará­zattal kisérte: ő nem a magyar kormányzat, hanem a magyar állami önkormányzat szavait fejezte ki, mintha a magyar állami jogokat, az önkormányzat fogalmának keretében lehetne kifejezni és a kommentárt is megmondta hozzá, a mennyiben kifejezte, hogy akármi a boszniai administratiö, de nem belügy s ebből következ­teti, hogy nem tartozik a magyar országgyűlés hatáskörébe. Mintha a magyar országgyűlés csak belügyeket ismerne hatáskörében. Ha nem győződtünk volna meg annyiszor a múltból arról, hogy mily könnyű, ha egyszer a mere­dekre rá léptünk, azon végig lecsúszni, meg­győződhetnénk a t. képviselő ur kijelentéséből, a ki ilyen könnyen devalválja a magyar ország­gyűlés hatáskörét és ilyen könnyen gondol ilyen alkotmányos kérdést kivághatónak, azért, mivel a magyar önkormányzat hamis kifejezést elfo­gadta és annyira lesülyedt, hogy csupán a bel­ügyeket mondja a magyar országgyűlés compe­tentitájába tartozóknak, ügy van! balfelöl. Moz­gás jobb fel&l.) Egyébiránt t. ház, szükségképen ugyané gondolatra kel], hogy Éber t. képviselő ur beszédje is vezessen minket, mikor e törvényjavaslatot részben azon alapon védte, hogy az nem egyéb, mint a jelenlegi állapotok törvénybe iktatása, melyeket elismertünk és melyek ellen eddig ki­fogást nem tettüok. Valóban meg kell rettennünk attól, hogy bármi csekély észrevételt hagyjunk kifogás nélkül, midőn abból jogaink ellen ková­csoltatik fegyver és hogyan kováesoltatik e fegy­ver? azt ismét Jókai és Éber Nándor t. kép­viselő urak beszédei igazolják. Éber t. képviselő ur, midőn kifejti, hogy az 1867 : XII. t. ez. értelmének elferdítése nem rej­lik e törvényben, hivatkozik a 43. §. ezen sza­vaira : „hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban is". És ebből azt következteti, hogy, minthogy itt egyéb tárgyakról van szó, ezzel bennfoglaltatik a törvény szövegében, hogy nem­csak az ott taxatíve felsorolt kérdések képeznek közös ügyeket, hanem mások is. Hanem elfeledi a t. képviselő ur a két előző §-t szemügyre venni, melyekre ezen szavak vonatkoznak. Két előző §. ugyanis részletezi a delegatió eljárását akkor, mikor a budget megállapításáról és mikor a zárszámadások feletti végleges határozatról szól. Azonban minthogy a taxative elsorolt ügyek a budget megszavazása és a zárszámadások meg­vizsgálásán kivül egyebeket is tartanak fenn a delegatió hatáskörének, a hadsereg administra­tióját, a hadsereg vezérletére vonatkozó határoza­tokat, azt mondja, hogy ezen határozatok tekin­tetében követendő eljárás is ugyanaz, mint, a mely a budget és a zárszámadások tekintetében szabályoztatott. íme, a mit a t. képviselő ur kiokoskodott megdől, ha a két előző §-ra vetjük szemünket. Ha Jókai t. képviselő ur megállapítja azt,. hogy, ha a törvényjavaslat világosan nem is mondja ki, hogy a közös ministerium a delegatiónak fele­lős, de a delegatió ezt usus által meg fogja sze­rezni, mert hisz, mi mindenről nem volt ott eddig szó, mi minden jogokat nem élvez a közös minis­teriummal szemben. Akkor erre csak azzal felel 5 hogy itt rámutatott ezen törvényjavaslatnak fő' veszélyére, azon főveszélyre, melyet Szilágyi Dezső t. barátom részletesen kifejtett, mert a dele gatió nem parlament és nem szerezhet semmi jogokat usus által. A delegatió eddigi hatásköré­ben egy szoros és szűk szabályzatok által körül­irt hatósági testület, a mely semmi módon tovább nem terjeszkedhetik, mint a mennyi alapot nyújt azon törvényezikk, azon szabályzat, a melyen épülete emelkedik. De a jelenlegi törvényjavaslat­nak épen az a főbűne, hogy ezen szűk korláto­kat elveszi a delegatió lába elől, hatáskörét ki­terjeszti, a tényleges administratió minden ágát alája rendeli. Mihelyt a delegatió egy, Boszniára vonatkozólag teljes parlamentnek helyzetébe jut­hat, ebből az következik és pedig szinte a ter­mészet törvényeinek erejével, hogy ezen hatás­körének megfelelő igényeket fog támasztani, hogy centrai-parlamentté lesz; s higyje meg a t. kép­viselő ur, ha tiltakozik is az ellen, hogy ezen törvényjavaslat alapján, akár absolutismus, akár central parlament nőhesse ki magát, nekünk ezen tiltakozását nem lehet elfogadnunk. Mert a dele­gatió azon sokszeríí agendákban, — mert az agendák sokfélék — és azon sokféle viszonyok­ban, melyekbe a közös ministerrel jut, vagy meg fog felelni feladatának és akkor a delegatió nem fog mozoghatni a mai formák köztt, akkor a con­trolt nem fogja gyakorolhatni mai alakjában, akkor erre új formákat fog találni, és akkor a control jelentősége olyannemü lesz, hogy általá­nosan fog nyilvánulni az óhaj, hogy a delega­tiónak a közös kormánytól függetlenebb, a mon­archia egyes államaiban fennálló majoritástól füg­getlenebb szerkezet, valóságos control adassék. És ugyanazon törvény szerint, mely szerint fej­lődött a parlament a budget-jog alapján oly terü­letté, mely mindenféle ügyek felett határoz, ugyan­azon törvény szerint fog a delegatió szintén egy korlátolt testületből olyanná fejlődni, a mely a

Next

/
Oldalképek
Tartalom