Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

1S7. országos ülés május 30. 1879. 85 alapján oly hatalmas, hogy egyetlen uralkodó sem meri azt megtagadni. Ott az uralkodó meglevő jogát sem gyakorolja, nálunk pedig az uralkodónak még nem lévő jogokat is akarnak adni. A t. képviselő ur megbízik a delegatiók befolyásában és ebben biztosítékot lát. Megvallom, t. ház, hogy delegatiónkban e tekintetben nem bizom; (Helyeslés balfelb'l) mert azt tapasztaltam, hogy a mit a német delegatio vonakodott megszavazni, azt a mi delegatiónk mindig megszavazta, sőt túl is licitálta. A beszállásolás arányát is helyesnek találja a képviselő ur, habár bevallja, hogy itt több lovasság van. De épen a lovasság az, a melynek beszállásolása nagy költséggel jár és a mely nagy mértékben emeli a beszállásolásból eredő megterheltetést. A gyakorlati megoldásba helyezi bizalmát a t. képviselő ur, de fájdalom, a gyakorlat minket visszarettent és azért e törvényben biztosítékot akarunk keresni és találni jogaink védelmére. Azért én, t. ház, ezen szakaszt, mely már annyi jogunkat elnyelt közös-ügyes temetőben legfőbb jogaink fejfáját képezné, el nem fogadom, hanem annak kitörlésére fogok szavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: Miután a vita nagyobb mérveket öltött, méltóztassanak megengedni, hogy én is e tekintetben csak pár rövid észrevételt tegyek oly dolgokra, melyek nézetem szerint eddig viszonzás nélkül maradtak. Én nagy élvezettel hallottam azon valóban jeles beszédeket, melyeket Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost képviselőtársaink elmondottak. (Helyeslés a balon.) Mindamellett lehetetlen, hogy az ő beszédeikre vonatkozólag egy megjegyzést ne tegyek s ez abban áll, hogy nagyon óhajtottam volna, ha azon élvezetben, melyben ma részesültem, tegnap részesültem volna, akkor, midőn a 21. §. tárgyalásáról volt szó. Azon hatalmas érvek, melyeket ma tőlük hallottunk, tökéletesen alkalmazhatók és alkalmazandók lettek volna a 21. §. ellenében, illetőleg azon indítvány tárgyalásakor, melyet tegnap Thaly t. képviselőtársunk beadott; mert ha ellenkezik Magyarország jogaival, ha ellenkezik az 1867: XII. t. ez. 12. §-ával az, hogy a dislocatio egyedül ő felsége által és pedig a közös hadügy mini ster által intéztessék el, nézetem szerint épúgy ellenkezik azon jogokkal azon tény; hogy 1870-ben ő Felsége ez utón intézkedett az elhelyezésről illetőleg ellenkezik vele azon tény, hogy a dislocatio azon módon fenntarthatik ä nélkül, hogy még csak az is el lett volna rendelve a 21. §-ban, hogy ezen, akkor ő Felsége által igy és igy csinált elhelyezést az ország aprobálja és megerősíti. Ha sérelmes reánk nézve a 70-diki dislocatio, a mint sérelmes, miért tartsuk meg továbbra is, meglehet hosszú időre, a mint a t. képviselő ur is méltóztatott elismerni. Sérelmes ez anyagilag is s nem csak jogi szempontból, mert ez alapon vagyunk terhelve a legénység 36, s a lovasság 70 százalékával. Én ezen állapotot indokolva nem látom. Miután azonban ezen már túl vagyunk, miután a 21. §. t. barátaim hozzájárulásával elfogadtatott: én nem iátok más módot, mint hogy az általuk is felhozott indokok alapján, jobbat nem tehetvén, hozzájárulok azon indítványhoz, hogy a 22. §. hagyassák ki. Legyen szabad még egy némelyekre válaszolnom, a melyek a vita folyamában különösen az elhelyezés és beszállásolás köztti különbség kérdésére vonatkozólag elmondattak. Én ugy tapasztaltam, hogy mindazon megkülönböztetések, melyek ugy a minister ur, mint a t. előadó ur ur részéről tétettek, tökéletesen alaptalanok és indokokkal támogatott puszta affirniatiók a dislocatio és az inquartatióra nézve. Azt hiszem, hogy 1867-ben is értették ezen dolgot és ha volt különbség a kettő köztt, azon törvényhozók, a kik az illető törvényt csináltak, képesek lettek volna a kellő megkülönböztetést tenni. S ha csakugyan szándékok lett volna a dislocatiót ő felségének rendes jogául beiktatni, ez bizonyosan elég nagy fontosságúi dolog volt arra, hogy világosan bele is tegyék a 11. §-ba, s ezt akként szerkeszszék, hogy minden a mi a hadsereg vezérletére, vezényletére, belszervezetére és taktikai elhelyezésére vonatkozik, ő Felségét illeti. De épen mert ezen szakasz nem ugy van szerkesztve, hanem ugy, a mint a törvénykönyvben áll : ez világosan bizonyítja, hogy az akkori törvényhozók, kik pedig nagy megfontolással állapították meg azon törvényt, szándékosan iktatták abba ezt és nem mást. Azt hiszem, t. ház, az, hogy az országnak okvetlenül kell befolyással birni az elhelyezésre még inkább mint az elszállásolásra, egyenesen a dualismus természetéből foly. Ha mi külön áll amvolnánk, ha külön fejedelmünk volna : megvallom, nem fektetnék nagy súlyt arra, hogy az országgyűlés befolyjon az elhelyezés kérdésébe; mert akkor az elhelyezés révén az ország túlságos megterheltetéséről nem lehetne szó. (Helyeslés baljelöl.) De épen, mert a túlíerheltetésnek ut van nyitva, kell erre nagy súlyt fektetnem. (Helyeslés a szélső balon.) A t. honvédelmi minister ur felhozta, mint érvet, hogy a honvédségről szóló törvényben is világosan benne van, hogy az elhelyezés ő Felsége feladata ; és ez ellen senkinek nem volt kifogása. Azt tartom, ennél erősebb argumentumot a t. minister ur nem hozhat fel a szakasz ellen. (Helyeslés a szélső balon.) Mert miután