Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-137

68 1S7. országos ülés május 30. 1870. mikor ez intézkedésekhez hozzájárul, egyúttal , azoknak szükségességéről és orvoslási módjáról is alkalma legyen intézkedni. Az általános vitában e szakaszokról emlí­tés történvén, a t. honvédelmi minister ur két fóervvel védelmezte ezen szakaszok eszméjét. Kijelentette ugyanis először, hogy ezen szó alatt: „belszervezet", mely a 11. §-ban, mint fejedelmi jog kitüntetve van, érthető az elszállásolási és elhelyezési jog. Megvallom, hogy a „belszervezet" szót egyéni nézetem szerint másképen magyarázom. Én a „belszervezet" alatt értem a csapatoknak tacticus beosztását s hogy ebbeli nézetemmel nem állok magam, igazolják az 1867-ben kikül­dött 67-es bizottság tárgyalásai, hol hasonló felfogással igenis találkozhatni, de ellenkező­vel nem. A minister ur második érve az usus volt; hivatkozott ő a régi időkre és ezt a fejedelem kizárólagos és határozott jogának nyilvánította. Megvallom, nem igen örülök az ususra való hivatkozásnak, mert ha visszapillantok alkotmá­nyunk történetére, azt látom, hogy a régi feje­delmektől gyakorlott jogok nem annyira ususon, mint abususon alapulnak, pedig az alkotmányos jogoknak félretolásával, figyelembe nem vételével történt eljárás praecedenst semmiesetre sem teremthet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha ő felsége, jelenleg dicsőségesen uralkodó fejedelmünk igaz­ságszeretete és bölcsessége nem állította volna helyre alkotmányunkat, nem igen hiszem, hogy a minister ur azon a helyen, a hol ül, azt az elvet, a melyet ezzel kimondott, védeni tudná. [Tetszés a baloldalon.) Áttérek a t. előadó ur beszédére, ki ezen szakaszokat hasonlólag védelmezvén, ha jól értettem, azt méltóztatott mondani, hogy az 1867: XII. t. ez. és a tárgyalás alatt levő sza­kasz szavai közt látszólag van ellentét. Részem­ről nem a szavakban keresem az értelmezést, ámbár megvallom, hogy az elhelyezést és dis­locatiót, mint rokon fogalmakat össze tudom egyez­tetni. Ezekről pedig az országgyűlés jogait hatá­rozottan praecisirozó szakaszban van szó. Ámde az ilyen értelmet megközelítő szót sem találok a 11. §-ban, mert ezt a „belszervezet" szóra alkalmazni nem lehet. De minthogy nem a sza­vakban keresem az értelmezést, hanem az elv­ben, engedjen meg a t. előadó ur, hogy a közöt­tünk levő eszme különbségét lehetőleg tisztáz­zam. En a következő kérdéseket bátorkodom hozzá intézni: Alkotmányos országban van-e bárkinek is joga a törvényhozás hozzájárulása nélkül terheket róni a lakosokra, igen vagy nem? Én azt mondom, hogy nem! (Helyeslés a bal­oldalon.) Másodszor: vájjon az elszállásolás teher-e és oly teher, mely az 1867: XII. t. ez. értelmében, és pedig annak 9. §-a értelmében, közösügy és költség? Harmadszor: hol talál ezen törvényjavaslatban és kivált az előttünk fekvő szerkezetben biztosítékot az ellen, hogy a fennálló viszony nem változtathatik meg az országgyűlés hozzájárulása nélkül? Nem találni biztosítékra, mert itt hallgatólag egészen a feje­delemre rubáztatik ez, és minthogy erre nézve biztosítékot nem találok, benyújtandó módosít' ványómmal az 1867-iki törvény alkotóinak szel­lemében vélek eljárni, kik midőn az első alka­lommal megint a honvédelmi ügyekről volt szó, t. i. 1868-ban a XL. t. ez. megalkotásánál, a 11. §-ban a 800 ezernyi létszám megállapítása után kikötötték: „az 1867: XII. t. cz-nek 11., 12., 13. és 14. §-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján és azok fenntartása mellett." Ismétlem, ezeknek szellemében vélek eljárni, midőn ugyanezen értelmezés szellemében szer­kesztett módosítványt nyújtok be. Minthogy azonban én az elvre fektetem a súlyt, nem pedig az alakra: készséggel fogok bármely módosít­I ványt elfogadni, mely ugyanezen eszmének meg­| felelőbben ad kifejezést. (Tetszés a baloldalon.) j Molnár Aladár jegyző (olvassa): j „Uj elhelyezési állomásoknak a 21. §-ban érintett békeelhelyezés keretén belül kijelölése, a közös hadügyminister és a honvédelmi minis­ter meghallgatása után ő felsége meghagyása alapján történik. A monarchia két állama között jelenleg fennálló békeelhelyezési aránynak meg­változtatása az 1867: XII. t. ez. 11. és 12. §-ai értelmében eszközöltetik, a honvédség elhelye­zése ő felsége jóváhagyásával a honvédelmi minister által foganatosittatik. Ermiszt Kelemen." Szilágyi Dezső: T. ház! Megvallom, hogy , midőn arról van szó, hogy alkotmányunknak ' egyik alaptétele egy utólag beadott törvény­javaslatban az országgyűlés jogaínak csorbításá­val módosittatik, megvártam volna a kormány részéről, hogy ezen §-nál indokait eJőre kifej­tette volna. Ezt a ház és a nemzet annyival inkább megkívánhatta volna, mert egyáltalában sem a kormány előterjesztésében, sem a bizott­ság jelentésében ennek az eljárásnak kielégítő indokolását nem találom. És a kormány eljárása a tekintetben is teljesen helytelen, mert nem adja meg a háznak, nem adja meg azoknak, kik a vita elején felszólalnak, az alkalmat arra, hogy a kormány indokai alapján bírálhatták meg ezen törvényjavaslat tartalmát és horderejét. A mi egyébkint magát a törvényjavaslatot illeti, a törvényjavaslat 21. §-a után a 22. §. egy ren­delkezést tartalmaz a jövőre nézve és ezen ren­delkezés abban áll, hogy a fejedelemnek jogköre körül van irva és egyedül a fejedelem jogköré­nek van fenntartva jövőre, új elhelyezési állomá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom