Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

186. országos ülés május 29. 1879. 6Í szerű, hogy például a Bukovina határán lakó rutkén tanító Losonczra küldessék és részint maga szükségtelenül nagy utat tegyen, részint pedig az államnak nagy költségébe kerüljön. De nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy a t. minister ur a szepesi németek, valamint a Bereg-Ung-Ugocsa továbbá Szatmár és különösen Máramaros megyében lakó románokról sem gondoskodott. Van ugyan a románok és németek számára Magyarországon egy hely póttanfolyamul kitűzve, t. i. Arad; de kérem, czélszerü-e a Szepességből a tanítókat Aradra küldeni, vagy a marmarosi románokat szintén oda csődíteni és csak egy helyet tűzni ki románok és németek számára, ugy, hogy ott annyira fognak összejönni, hogy talán elhelyeztetni sem lesz képes őket a t. minister ur, annál kevésbé pedig sikeresen taníttatni. A Dunán túl lakó nem magyar ajkú tanítók, valamint a szerbek szintén egészen elkerülték a t. minister figj^elmét. A Dunán túl laknak vendek, horvátok és németek; a vendek és horvátok számára, valamint általában a szerbek számára, bárhol lakjanak ezek, nem rendelt a minister ur sehol pót-tanfolyamot. Én nem gondolom, hogy a t. minister ur meggyőződött volna arról, hogy akár a szepesi németek, akár a ruthenek, vendek és szerbek mind tudnak oly jól magyarul, hogy már póttanfolyamra nem szorulnak. De hiányosnak tartom a t. minister ur intézkedését még az anyagi kérdést illetőleg is. — A t. minister ur, igaz, gondoskodni kivan a tanítók ingyen elszállásolásáról, valamint az iránt is, hogy ingyen oktatásban részesüljenek; sőt igéri, hogy élelmezésre 80 kr. napidíjt kapnak. Ha megengedem is, hogy 80 krral amúgy szegényesen, különösen, ha közös étkezést rendeznek be, be fogják valahogy érni a tanítók, de hogy a t. minister ur azt kívánja, hogy ezen szegény emberek a maguk költségén utazzanak oly távol helyre és onnan vissza, az előttem érthetlen volt; mindenesetre olyan mulasztás, melyet a t. minister úrtól nem vártam volna, annál kevésbbé, mert egy előbbi minister, ki a póttanfolyamokat először rendezte, e tekintetben is gondoskodott a tanítókról. — Ezek volnának azon észrevételek, melyeket a t. minister ur rendeletére előterjeszteni szükségesnek tartottam, feltéve, hogy a hírlapi közlések alaposak és ezek alapján voltam bátor egy interpellatiót szerkeszteni, melynek felolvasására a t. jegyző urat felkérem. (Helyeslés a szélső balon.) Trefort Ágost vallás- és közoktatási minister: Azonnal fogok válaszolni! Irányi Dániel: Köszönettel fogom venni! Molnár Aladár jegyző (olvassd): „Interpellatió a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. A lapok közlése szerint a t. minister ur Nógrád-, Arad-, Kolozs- és Udvarhelymegye tanfelügyelőihez intézett rendeletben a magyar nyelvben nyerendő oktatás végett, a tanítók számára póttanfolyamok nyitását rendelte el, még pedig a tótajkúak számára Losonezon, a német és román ajkúak számára Aradon, Kolozsvárt és Sz.-Udvarhelyen ; utasítván a tanfelügyelőket, hogy a tanítók elszállásolása és tanításáról gondoskodjanak, s Ígérvén, hogy ez utóbbiak napjára 80 krnyi díjt fognak az állampénztárból kapni. Ha ezen közlés hiteles, miután a tótajkú tanítók száma, a kik magyarul nem tudnak s a közelebb hozott törvény értelmében a magyar nyelvet megtanulni tartoznak, minden valószínűség szerint igen nagy s annál fogva azoknak nemcsak ingyen való elhelyezése, de taníttatása is egy helyen, Losonezon, nehézségekkel fog járni: kérdem a t. minister úrtól: 1-ör. Nem tartja-e ezélszerűnek, hogy a tótajkú tanítók számára még egy helyen nyittassák magyar nyelv-tanfolyam ? — Továbbá kérdem: 2-or. Szerzett-e magának a t. minister ur kellő meggyőződést arról, vájjon a szepesmegyei német, valamint a felső-magyarországi ruthén és román ajkú, nem különben a dunántúli német, vend és horvát, úgyszintén az ország különböző részeiben lakó szerbajkú tanítók mind birják-e eléggé a magyar nyelvet, hogy ezek számára nem rendelt tanfolyamot s nem látná-e ezélszerűnek, hogy ezek is hozzájok közel eső városokban, a magyar nyelvben oktatást nyerjenek? 3-or. Tekintve a tanítók szegény voltát, nem tartja-e a t. minister ur szükségesnek, hogy azok a kitűzött tanítási helyre és onnan haza ne saját költségükön legyenek kénytelenek utazni'?'•' Budapest, 1879. május hó 29. Irányi Dániel. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi nimister: Ha méltóztatnak megengedni, egy pár szóval szerencsém lesz a t. képviselő urnák válaszolni. (Halljuk!) Ezen rendeletemből méltóztatnak látni, hogy nem késtem rendelkezni és siettem a póttanfolyamok behozatalával. Tökéletesen egyetértek a képviselő úrral, hogy nem elégséges négy póttanfolyamot felállítani, hogy számba kell venni a szerbeket, a szepesi németeket is, de én ezen póttanfolyamokat csakis próba gyanánt rendeltem el, miután az egész kérdés még csak probléma. Ezen problémát meg fogjuk oldani, de előbb ki kell próbálni a helyes methodust. Most csak négy tanfolyamot állítunk fel, de a jövő évre fel fogom állítani mindenütt, a hol szükséges és azt hiszem, hogy akkor kipróbálván a methodust, biztosabb sikert várhatunk, s addig mulasztást nem fogunk elkövetni. A mi a 80 kr. napidíjat illeti, arra nézve megjegyzem, hogy az csakis az élelmezésre van