Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-136
136. országos ülés május 29. 1879. m a felségi jogok közé tartoznak s különösen az egész beszállásolási kérdést az ország belkormányzati dolgaihoz tartozónak tekinti, hacsak nem czáfol meg az ő érveivel a kifejlendő vita alatt. Már pedig, miután az 1Sf>7 : XII. 27. §-a világosan mondja, hogy semmiféle közös minister az ország belkormányzati dolgaiba nem avatkozhatik ; s miután ezen törvénynyel és a törvényes gyakorlattal is ellenkezőleg ez a törvényjavaslat, melyre nézve Thaly t. képviselőtársam módosítást adott be, egyenesen azt rendeli, hogy ezen törvénynek egy vagy más dolgokban való végrehajtása egyenesen a közös hadügyministerre bizatik, — ezzel pedig a közös hadügyministerium voltakép feljogosittatnék arra, hogy Magyarország belkormányzati ügyeibe is avatkozzék; miután ez tényleg igy van, és miután ez határozottan ellenkezik nemcsak az ország azon jogával, mely meg sincs irva, hanem még azon jogaival is, melyek világosan meg vannak irva : azért én még mindig fenntartván azt a kiváncsiságot, hogy t. barátom miket fog kifejteni a kifejlendő vitában, én igenis Thaly t. barátom indítványát pártolom. Gr. Apponyi Albert: Eötvös t. képviselő urnák előttem tett megjegyzésére röviden csak azt az észrevételt vagyok bátor tenni, hogy azon intézkedésekben, melyekről ezen szakasz szól, t. L az állandó ordre de bataille végrehajtásában foglaltatik olyasmi, a mi direkte a csapatok feletti rendelkezést tartalmazza, a mi tehát nem tekinthető az ország belkormányzati ügyének; olyasmi, a mi az ország administrativ hatóságainak érintkezésével történik, a mi igenis belkormányzati ügynek tekinthető. Az elsőre nézve, a mi direete a csapatok feletti rendelkezést illeti, az illetékes közeg ami hadszervezetünk szerint más, mint a közös hadügyminister nem lehet, a másikra nézve pedig szintén a mi alkotmányunk szerint más, mint a honvédelmi minister nem intézkedhetik. Azért teljesen correct és a létező viszonyoknak egyedül megfelelőnek tartom a szakasz azon intézkedését, hogy ugy a hadügyminister a maga hatáskörében, mint a honvédelmi minister is a maga hatáskörében járjon el. Ebben ellentétet a törvényjavaslat ezen rendelkezésével és a felségjogoknak szerinte történt túlterjesetésével a t. képviselő ur, ha bona fide akarja magyarázni, felfedezni és kimutatni nem lesz képes. Eötvös Károly: Szavaim félreértése, illetőleg félremagyarázása miatt kérek szót. Apponyi t. képviselőtársam beszédét azzal zárta be, hogy ha én bona fide akarom magyarázni e szakaszt, akkor más magyarázatot abból nem vonhatok ki, mint a milyent ő vont ki belőle. En a t. képviselő urak álláspontját sem bona fide, sem mala fide nem magyaráztam, arról egyáltalán nem beszéltem. Én esak azt mondtam, mondom és kijelentem, hogy bona fide magyaráztam a törvényt s ez nem azt mondja, mit a t. képviselő ur mond, hanem egészen mást. Elnök: Szólásra nem levén feljegyezve senki, a vitát berekesztettnek jelentem ki. Szó illeti még az előadó urat. (Felkiáltások: Holnap ! Halljuk !) Márkus István előadó: Annál inkább kérem a t. házat, ne méltóztassék kívánni, hogy holnapra halaszszam felszólalásomat, mert úgyis bár rövid megjegyzés az, melyet tenni akarok, melyre azonban előadói tisztemnél fogva, a szavazás előtt kötelezve érzem magamat. Azon közjogi fejtegetésre, melyet Thaly t. képviselő ur felszólalása folyamában előadott, nem tartom szükségesnek ezúttal hosszasabban reflectálni ; mert a mint kilátásba is van helyezve, ugyanez a vita sokkal nagj^obh mértékben meg fog ájulni a következő szakasznál és akkor esetleg lesz alkalmam nekem is igazolnom azon szerény védekezésemet, melyet az 1867: XII. t. ez. értelmére nézve tegnap kifejezni bátorkodtam. Csak azt akarom már most félreértések kikerülése végett megjegyezni, hogy nem állítottam azt, a mit a t. képviselő ur beszédemből megértett, mintha az í 867: XII. t. ez. összezavarta volna ezt a két fogalmat, t. i. az elhelyezést és beszállásolást, hanem azt mondtam, hogy a magyar nyelv gyakorlatában az elhelyezés szónak két értelme szokott lenni: elhelyezés mint dislocatió és mint beszállásolás. Egyébiránt holnap lesz alkalmam e kérdésről még egyszer szólanom. A magyar nyelvben, mondom, ennek a kifejezésnek kétféle értelme van s azon összeköttetésben, melyben az 1867: XII. t. ez. ezt a szót használja, azt következtetem, hogy ott inkább az elszállásolásra van értve. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy ha a t. képviselő ur a régi magyar jogra hivatkozott és kifejtette, hogy a nádor-ispán és az alatta álló kapitányok voltak azok, kik a katonák elhelyezésére törvényes befolyást gyakoroltak, ugy ez a törvényjavaslat teljesen megfelel a régi magyar jog követelményeinek, a mennyiben az a megváltozott viszonyokra alkalmazható. Mert igen helyesen jegyezte meg, hogy a nádorispán hatásköre nem mehetett át másra, mint a felelős ministerekre. De azt hiszem, — s ebben tökéletesen egyetértek Apponyi és Pulszky tiszt, képviselőtársaimmal, hogy Thaly t. képviselő ur nem teszi helyesen hogy ha ezt a hatáskört pusztán csak a honvédelmi ministerre véli átmentnek ; mert akkor teljesen figyelmen kivül hag3'ja az 1867-iki és egyéb törvényezikkek azon intézkedését, mely a hadügyministernek nem ugyan az ország bel! kormányzatában — mint Eötvös képviselő ui 8*
