Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-136

136. országos ülés májns 21). 1S79. 57 tem azon 1867 iki törvényhozók bölcsessége iránt, mintsem feltegyem róluk, hogy nem lettek volna képesek különbséget tenni a dislocatió és inquarterisatió között. Azért én az előadó magyarázatát el nem fogadhatom; sőt határozottan ragaszkodom ahhoz, hogy az 1868: XII. t. ez. 12. §-a alkotói az elhelyezés alatt a dislocatiót értették. És ha lett is volna közöttük valaki, a ki igy értette, vagy ha általában igy értették volna is: én, miután ezen kifejezés jött a törvénybe, ragaszkodom a szónak mostani értelméhez. Mert részemről nagyon veszedelmesnek tartanám a törvénynek — különösen egy önök által alaptörvénynek tartott törvénynek — olyatén magyarázatát, a mely szerint az azon törvény által meghagyott — úgy is vajmi kevés jogokból még lényeges részek elvonatnak. Pedig ez következnék be akkor, ha az idézett törvénynek „elhelyezés" kifejezése a „beszállásolás" értelmében vétetnék. Hivatkozni méltóztatott a régi gyakorlatra is. Mi volt a régi gyakorlat? Az, hogy a nádor volt az ország főkapitánya. A nádor tehát mint ilyen, általában a hadi viszonyokra, az elhelyezésre — és nemcsak az elszállásolásra — irányadó befolyással birt. Alatta állottak a tartományi főkapitányok Kassán, Győrött, Érsekújvárott stb. Ezek annak idejében a törvényhozás elé idézhetek és a magyar törvényhozásnak felelős közegek valának. Csak absolutistikus visszaélés folytán történt, hogy az idők folyamában az osztrák soldateska irányzatos működése következtében, a magyar törvényhozásnak felelős közegek helyett idegen tábornokokkal töltettek be ezen országos kapitánysági helyek, a mi ellen őseink a régi országgyűléseken ugyancsak keményen remonstráltak és protestáltak. Ezen eredetileg alkotmányos kapitányságoknak idegen tábornokokkal való betöltéséből származtak azután a mai Generálás Militär-Comandók, melyek ki vannak véve az alkotmányos felelősség alól és csak a közös hadügyministertől függnek, a kit a magyar parlament nem vonhat felelősségre. Azonban, kérdem, miután a nádori tiszt az újabb alkotmány-változások folytán megszűnt: kire háromoltak át a nádori jogok ? Szerény felfogásom szerint a ministereinökre és a magyar nemzeti kormányra, nem pedig a közös hadügyérre, vagy az önök legfőbb hadúrjára, a ki mint ilyen neveztetik e szakaszban ; kinek különben, mint a törvényhozás egyik faktorának, lényeges befolyását a hadügyekre tagadni senkinek eszébe nincs. Az ezen „hadúr" kifejezésre tett megjegyzéseket a honvédelmi minister ur azzal akarta elodázni, hogy azok nem vehetők komolyan. De akkor ne méltóztassék oly kifejezéseket igtatni a törvénybe, a melyek eddig törvényileg nem használtattak és a melyek alkalmat adnak arra, hogy nem komoKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. lyan is hozzájuk lehessen szólani. Különben a Hadúr mythologiai személy ; én pedig részemről és elvtársaim, az általunk óhajtott önálló és független Magyarország koronás királyát nem valami mythologiai agyrémnek akarjuk képzelni, (ügy van! a szélsőbalon.) Azért tehát ezen kifejezés, mint ide nem illő, nézetem szerint kihagyandó. Különben, valószínűleg úgy jutott az be ide, hogy a német szövegben Obester-Kriegsherr állt. A germanismus, nem pedig a magyar mythologia vitte tehát a szövegező urakat e sokat hánytorgatott botlásra. Azonban, korántsem ez a fő nehézség, mely részemről e szakasz ellen emeltetik, hanem igenis azon, felszólalásom elején már hangsúlyozott ellentét, melyben a szakasz a magyar közjoggal áll. Kimutattatott tegnap elvtársaim részéről eddig meg nem czáfolt érvekkel e különbség; bátorkodtam még hivatkozni a régi ususra és az 1867: XII. t.-czikkben foglalt „elhelyezés" kifejezés magyarázatára magam is. Ezekhez tehát nem szükséges már egyebet adnom, mint hogy a következő ellenindítványt nyújtsam be: „A 21. §. I helyett ezen szavakat ajánlom elfogadásra: „Az állandó hadsereg (hadi tengerészet) béke-elhelyezése külön törvényben fog megállapittatni." Ajánlom pedig ezt még azért is, mivel a 21. §-ban az 1870. évben rendeletileg létesített békeelhelyezés — mely viszont korábbi absolutistikus eredetű rendeleteken alapul — vétetik fel bázis gyanánt; ily alapot pedig mi elvtársaimmal el nem fogadhatunk, hanem azt akarjuk, hogy az összes intézkedések, melyek jövőre az elhelyezés ügyében történnek, valóban alkotmányos, törvényes alapokon nyugodjanak. És ezért szükséges, hogy a létesítendő béke-elhelyezés a törvényhozás által állapíttassák meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek által véltem benyújtott ellenindítványomat indokolhatni. Beöthy Algernon jegyző' (olvassa az ellenindítványt). „Az álló hadsereg, haditengerészet állandó békeeihélvezése külön törvényben fog megállapittatni." Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve a vitát berekesztem. (Közbeszólások a szélső balról: Halljuk a ministert!) Szilágyi Dezső: T. ház! Én ugy értettem, hogy a t. elnök ur berekesztette a vitát. (Közbeszólások a szélső balról: Nem rekeszthette he! Halljuk!) Csak egy pár szóval leszek bátor nyilatkozni. Én részemről az ellen, hogy a béke-elhelyezés megállapítására nézve a magyar országgyűlést minő jogkör illeti s az Í867. t. ez. XII. t. ez. 11. §-ának mi értelme van, azon nézetem szerint teljesen téves értelmezés ellenében, melyet a hon' védelmi minister ur és az előadó ur tegnap adtak 8