Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-136
40 136. országos ülés május 29. 1879. aek, Tisza Kálmán urnák évtizeden kesztül vallott politikai hitelvei és ez elvek melletti szónoklatai sem bírnának anynyi hatással a t. képviselő urakra nézve, miszerint meggyőződjenek a közösügyes kiegyezkedés káros voltáról: szíveskedjenek ez urak összehasonlítani hazánknak, nemzetünknek jelenlegi helyzetét, állását nem az 1848-iki dicső korszakban való állással, hanem összehasonlítani az önkényuralmi korszakban, az 1850-es években való állással,—-és lehetetlen, hogy maguk a t. képviselő urak is el ne ismerjék azt, miszerint az önkényuralmi korszakban jogosultabb volt e nemzet nagyobb«ztrű reményeket táplálni a jövőt illetőleg, mint van a mai nap, ép ugy anyagi, mint szellemi és közerkölcsiségi tekintetekben. A mi, t. ház, az anyagi tekinteteket illeti, tudjuk, miszerint az 1850-es években e haza polgárai alig fizettek felényi adót, mint fizetnek mai nap; tudjuk, miszerint az 1850-es években az országnak, e nemzetnek úgyszólván államadóssága sem volt; s mai nap több 100 milliókra terjedő adóssági terhek alatt görnyednek e nemzet vállai; tudjuk t. ház, miszerint azon időszakban utálattal, megmegvetéssel fordult el a nemzet az akkor hivatalt vállalt egyénektől, holott a mai nap még azok kitüntetésnek, dicsőségnek tartják a hivatalba való lépést, a kik évtizedeken keresztül jelenlegi állásukkal ellentétes elvekből kiindulva, küzdöttek Magyarország Önállóságának visszaszerzéseért. Az 50-es, az önkényuralmi korszakban egyetlen óhajtása volt a nemzetnek, visszaszerezni a tényleges hatalomtól a tőle jogtalanul elvett nemzeti önállóságot, függetlenségét: s a hazaszeretetben s alkotmányhoz! hü ragaszkodás által lelkesített nemzetnek sikerült is a tényleges hatalmat reá birni arra, hogy kiegyezkedjék a nemzettel. S itt lehetetlen pálczát nem törnöm a kegyezkedés felett, lehetetlen pálczát nem törnöm azon képviselői többség fölött, a kik az engedékenység sikamlós terére lépve, feladták a nemzet önállóságát, függetlenségét, A kik hazánkat tartományi állásba sülyesztették. Én, t. ház, miután úgy vagyok meggyőződve, hogy hazánk minden jelenlegi bajának, szerencsétlenségének oka, kútforrása az 1867. évi átkos közösügyes kiegyezkedésben rejlik. (Derültség johbfelöl. Igazi Ugy van! a szélsőbalon.) Önök uraim nevetik ez „átkos" szót. pedig én e szót a közösiigyekre vonatkozólag önök prófétájától, Tisza Kálmántól tanultam. (Igaz! Ugyvan! a szélsőbalon.) Miután, mondom, ugy vagyok meggyőződve, hogy a nemzet minden bajának, minden szerencsétlenségének oka, kútforrása a 67-ki és az ezt még elviselhetetlenebbé tevő 77 ki közösiigyes kiegyezkedésben rejlik : kinyilatkoztatom, miszerint főtörekvésem a törvények korlátai között működve, elkövetni mindent arra nézve, hogy e nemzet megszabaduljon a közösügyek bilincsétől; kimondom egész őszinteséggel, hogy ha ez másként eszközölhető nem lenne, örömmel üdvözölném a napot, a melyen az osztrák császári koronát a szél lefújná a magyar király fejéről. (Mozgás, felkiáltások: Ezt már hallottuk!) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, mérsékelje magát sily kifejezéseket ne használjon, (Helyeslés.) Csanády Sándor: Tehát mert meggyőződésem az, hogy a nemzet boldog, elégedett csak ugy lehet, ha megszabadul a közösügyes közjogi alaptól: valamint eddig soha egyetlenegy közösügyi alapon álló kormány részére sem szavaztam meg a kormányzásra szükséges eszközt, a pénzt: ugy nem szavazom meg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban kért 14.870,000 frtot sem, annyival kevésbbé, mert ezen összegek a boszniai dúlások, rablások és mészárlások keresztülvitelére fordíttattak; mert nem akarok bűnrészese lenni a Boszniában és Herczegovinában elkövetett gyilkolásoknak, rablásoknak és pusztításoknak. (Zaj, nyugtalanság a jobboldalon,) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat (Halljuk! Halljuk!) hogy oly tényről van szó, mely a törvényhozás jóváhagyásával találkozott. (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő ur a maga állását becsüli, nem szabad, hogy a törvényhozás által jóváhagyott tényeket ily epithetonokkaí jelezze. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a t. képviselő ur még egyszer ily hangon fogja beszédét folytatni, a szót leszek kénytelen elvonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Szabad-e már most szólanom? (Derültség.) Elnök: Tessék! Csanády Sándor: . . . . Annyival kevésbbé szavazom meg ez összeget, t. ház, mert az a boszniai és herczegovinai occupátióra fordittatott r a melyeknek én részese lenni nem akarok. Ennélfogva a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélsőbalról.) Apponyi Albert gr.: T. ház! A magam részéről, ellentétben az előttem szólott t. képviselő úrral, kénytelen vagyok az élénk terjesztett törvényjavaslatot szavazatommal elfogadni. Szándékosan választom e kitételt „kénytelen vagyok", mert erre az alapot az 1867 : XII. t. ez. 41. §-ában találom, melynek ha káros voltáról még ugy lennék is meggyőződve, mint a hogy nem vagyok : addig, míg az idézett törvényezikk az ország alaptörvényei közt foglal helyet, azt rám mérvadónak tekinteni köteles vagyok. (Helyeslés.) Miután itt oly költség fedezéséről van szó, a melyet én a delegátióban elvtársaimmal együtt elleneztem, de a mely a delegátió többsége által
