Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

159. országos ülés november 4.1879. 3(57 századok múlva most mi helyeseljük ezen törvénynyel ? Én ezt lehetetlennek tartom. A világ legelőkelőbb, legműveltebb, legnagyobb városa London, Kossuth Lajost lángeszéért, nagy szívéért, díszpolgárává választotta és mi, a mely nemzetnek e nagy szív minden dobbanása, e lángész minden szikrája szolgálatában volt és van, mi most csak látszatát is elfogadjuk annak, hogy őt polgáraink köréből kizárjuk, polgári jogától megfoszszuk, azt a Kossuth Lajost, ki 15 milliónyi népnek e hazában polgári jogot szerzett, most ezen nép képviselői, polgárjogától megfoszszák? (Élénk helyeslés a szélső bal/elől.) Nem, uraim, mig Kossuth Lajos él, addig egyetlenegy népképviselőnek sem volna szabad ezen törvényjavaslatra szavazni. (ügy van! a szélső balfelöl) Ez, t. ház, nézetem szerint politikai szempontból lehetetlenné teszi ezt a törvényjavaslatot elfogadni. De társadalmi szempontból is ép oly lehetetlennek tartom. Hány jeleseink szereznek külföldön becsületet a magyar névnek! Épen tegnap említette Mocsáry barátom Duka Tivadart, a ki 9 ezer frt évi fizetéssel van alkalmazva. Mikor lett volna képes ő ezt a hazában megszerezni? Ott van Munkácsy, kinek egy-két képeért Francziaországban többet adnak, mint itt egész életében át szerzett* volna. Ott van Szarvady, ki a világsajtóban becsületet szerzett a magyar névnek. Ott a két Kossuth fin és tömérdek más magyar ember. Már, t. ház, ha ezeket azért, mert talán nem jelentkeznek, vagy nem hódolnak a consulokuak, vagy követeknek, magyar polgári jogaiktól megfosztjuk, ez hazafiatlauság. (ügy van! a szélsőbal felöl.) Ha valakit, t. ház, távollét miatt sújtani akarunk, akkor nem azokat kell sujtani, kik önkény tel énül, vagy kényszer következtében vannak távol a hazától, hanem méltóztassék törvényjavaslatot hozni azon főiírakra nézve, kik egész életüket külföldön, vagy Bécsben töltik s ott költik el vagyonukat. {Helyeslés a szélső balon.) De én, t. ház, ezeket sem akarnám polgári jogaiktól megfosztani; a világért sem. Maradjanak magyar polgárok, ha nem jelentkeznek is, de mindenesetre adóval kellene őket terhelni, azon jövedelmekért, melyeket külföldön költenek, hogy a hazának némi kárpótlása legyen. {Helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, a törvényjavaslat ezen pontját semmi szín alatt el nem fogadom. {Helyeslés a szélső balon.) Szilágyi Dezső: Hogy ezen §-t érdeme szerint méltányolhassuk, mindenekelőtt tartózkodnunk kell kettőtől: először annak szándékosan értelméből való kiforgatásától, a mint azt az előttem szólott tette, ki nagy szorgalmat tanuKÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. VII. KÖTET. sított abban, hogy a magyar történelem emlékeiben böngészett, hanem ha ezt ä fáradságot arra fordította volna, hogy azt a törvényjavaslatot átnézze, megértse, akkor ily állításokkal nem lépett volna fel. A másik, a melyet szintén kerülnünk kell, azt nem érdeme alapján birálni meg, vagy nem pusztán képzelt, vagy való mellékczélzatait venni figyelembe. A törvényjavaslat megitélésénél a t. tulsó oldal, két szempontból indul ki. Az egyik szempont általános, a törvényjavaslat tartalmában rejlik. A mi a másikat illeti, az a törvényjavaslat ezen tételének esetleges következménye a politikai emigránsokra. Akülföldön tartozkokó nagy hazánkfiát illetőleg én úgy vagyok meggyőződve, beszédeiből és irataiból úgy ismerem lelkületét, hogy ha ő tudná, hogy egy törvény meghozataláról van szó, mely őt személyében sújtja, de az országra nézve üdvös, ő azt kívánná, hogy ezen törvény hozassék meg; sohasem kivárnia azt, hogy ezen törvényjavaslat ezen §-ának meghozatalánál, az ő személye legyen döntő, hogy ezen törvényjavaslat ezen érvelésének egyetlen ellenérve az legyen: minő hatása lehet rá ezen §-nak elfogadása? (Helyeslés balfelöl.) Egyébiránt, t. ház, én figyelmeztetem a túloldalon ülő t. képviselő urakat, hogy ezen §. horderejére nézve teljesen tévedésben vannak. {Felkiáltások a szélső balról: Halljuk!) Mert azon módosítvány szerint, melyet t. barátom Grulner G-yula benyújtott, egy egyszerű nyilatkozat intézve az illető törvényhatósághoz, elegendő arra, hogy ezen elévülési határidőnek folyamát megakassza és azt elvesztő hatályától teljesen megfossza. Már most azt mondják: ez hódolat a consul iránt. Ugyan kérdem, ha a magyar állam a maga törvényében azt kívánja, hogy azon polgár, ki a külföldre költözött és a külföldön él s összes szellemi és anyagi erejét egy más állam körében alkalmazza; hogy az, — mondom — ez megmaradjon azon kötelékben, mely a magyar állampolgári kötelék: adja is valamiben jelét annak, hogy él benne a szándék, megmaradni és hogy ha a magyar törvény erre a legkönnyebb, legegyszerűbb módot ajánlja, vájjon lealázást kiván-e? (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ha valaki e módhoz még sem akar fordulni, lehet-e azt mondani, hogy ez a lealáztatást akarja kikerülni; nem-e sokkal inkább, egy feltűnő igazolhatlan közönyt tanúsít állama iránt? (Helyeslés balfelöl.) És ha azon nagy embert megkércíenők, ha vájjon az ő dicsőségének, az ő méltóságának, az ő múltjának, az ő elveinek legkisebb csorbulásául szolgálna-e az, hogy ő egy egyszerű nyilatkozatot tegyen, melyben semmit sem kér, hanem egyszerűen kijelent valamit, ha megkérdenők, mondom, nem hiszem, hogy igenlőleg felelne. (Helyeslés a baloldalon.) 47