Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-159

364 153. országos ül-is november 4. 1879. határokkal ellátóit hazát és egy másik hazát, osztrák-magyar hazát? Kekem legalább, határozottan kijelentem, Ausztria nem hazám. Az én hazám határai meg vannak vonva a Lajtha által épugy, mint a moldovai és azon más határok által, melyekkel a többi szomszéd államokkal hazánk érintkezik. Es, t. ház, épen az Ausztriában letelepült magyarok azok, a kikre különös tekintettel kell lenni. Ausztria sokkal több magyart kiszív, kivon a hazából, mint más államok s ha egyszer a honpolgárságnak a távollét általi elvesztését, mint elvet a t. kormány helyesli és t. pártja elfogadja, méltóztassék főképen ezen szempontra figyelemmel lenni és provideámi arra, hogy Ausztriában se lehessen magyar állampolgár az, a ki legalább nem jelezte azt, hogy magyar állampolgárságát fenntartja, akkor, mikor az országból kiment. Nézetem szerint azon viszony, moly a közjogi, kiegyezés alapján a két állam köztt létesült, nem gyakorolhat befolyást az állampolgárságra. Igenis el kell menni és a törvényhozás el is ment s nem történt ellenzés a ház egyik pártja részéről sem, hogy elmenjünk azon határig, a meddig a közjogi kapcsolat és a fennálló törvények folytán elmenni lehet és megállapítottuk a védtörvényre való tekintetből e törvényjavaslat 22. §-át. De azon túl menni annyit tesz, mint a haza fogalmát kiterjeszteni odáig, a meddig az soha ki nem terjeszthető. Ezeknél fogva egy módosííványt vagyok bátor beterjeszteni a 32. §-hoz, mely következőleg hangzik: „Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány, vagy az osztrák-magyar közös ministerek megbizäsa nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kivül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát. A távollét ideje azon naptól számítandó, a melyen az illető a magyar korona területének határát elhagyva távozott a nélkül, hogy magyar állampolgárságának fenntartását a 9. §-ban megnevezett illetékes hatóságnak bejelentette volna, vagy ha útlevéllel távozott, a mely napon útlevele lejár. A távollét folytonossága megszakittatik az által, ha az eltávozott magyar állampolgárságának fenntartását, a fenntebb nevezett illetékes hatóságnak bejelenti, vagy újabb útlevelet szerez, vagy valamely osztrák-magyar consuli hivataltól tartózkodásijegyet nyer, avagy valamely osztrák-magyar consuli község anyakönyvébe magát beíratja. "• T. képviselőház! Szükséges volt a távollét határidejének megkezdésénél és a távollét folytonosságának megszakításánál tekintettel lenni azon körülményre, hogy útlevél-kényszer nem áll fönn jä különösen szükség volt tekintettel lenni azon gyakori átköltözésekre, melyek hazánkból Ausztriába történnek. S ha valaki a t. ház tagjai közül még más módot tud ajánlani arra nézve, hogy minél könynyebbé és kényelmesebbé tétessék a hazából kiköltözöttek bármelyikének is az, hogy ő jelezhesse magyar állampolgárságának fenntartását akár az illetékes hazai hatóságnál, akár bárhol egy illetékes hatóság előtt, szívesen hozzájárulok ahhoz, mert azt hiszem, hogy ezen módosítványban minden lehetőség megadatni ezéloztatik arra nézve, hogy a ki súlyt fektet arra, miszerint Ő a magyar állam kötelékében megmaradjon, az tehesse a nélkül, hogy bármily tekintetben is az ország akármelyik polgárára lealázó legyen. Én tehát bátor vagyok a t. házat kérni, hogy ezen módositványt elfogadni méltóztassék. De, ha már felszólaltam t. ház, nem tehetem, hogy azokra, miket a tegnapi ülés folyamán t. képviselőtársam Simonyi Ernő méltóztatott felhozni, néhány észrevételt ne tegyek. Igaz, t. ház, hogy némileg zavarban vagyok ; zavarban vagyok főkép azért, ha vájjon szükséges-e tiltakoznom, vagy szükséges-e egyáltalán védekeznem itt e házban, vagy általában Magyarországon oly kijelentés ellen, milyet Simonyi Ernő t. képviselő ur tett. De mégis, mert tudom, hogy azok, a mik itt e házban mondatnak, szólnak a házon kivül is, nem hagyhatom megjegyzés nélkül s nem hagyhatom tiltakozás nélkül a magam részéről is a t. képviselő urnak azon kijelentését, mintha a a törvényjavaslat ezen §-a, vagy egyáltalában a mi egyértelmű ezzel, mintha azok, a kik elvben és más törvényhozások példájára is az állampolgárságnak távollét általi elvesztését helyeslik, azoknak, a t. képviselő ur kijelentése szerint, más ezélja és szándéka nincs és nem lehet, minthogy Kossuth Lajost száműzzék. (Éljenzés a szélső balon.) Igenis éljen ! ... És mint a t. képviselő ur magát kifejezi, hogy ezen §. elfogadása által eszközöljük azt, hogy Kossuth Lajos megszűnik magyar ember lenni, mert miként ő monda, e törvénynek más oka és ezélja nem lehet. Bocsánatot kérek a t. háztól és a t. képviselő úrtól is, de egyet határozottan kénytelen vagyok kijelenteni s ez az, hogy ne higyjék s ne higyje a t. képviselő ur, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia iránti tiszteletből, a t. képviselő ur, vagy bárki is e hazában, monopóliumot űzhessen. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Igenis, említett nagy hazánkfiának érdemeit a t. képviselő ur nem méltányolja s nem dicsőíti nagyobb mértékben, mint én teszem. S azért a magam részéről tiltakoznom kell minden olyan felfogás ellen, melyből az volna követkéztethető, hogy ezen §. elvi elfogadása egyenesen Kossuth Lajos száműzetését czélozná, a mi különben sem tartozhatnék e törvény keretébe; vagy pedig, hogy a törvényjavaslat ezen §-ának az