Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-158
356 158. országos ülés november 3. 1S79. kezdés helyett Hosztinszky képviselő ur a következő módosítványt ajánlja. {Olvassa a módosítás szövegét.) Kérem azon képviselőket, kik a 2-ik bekezdést a bizottság szövege szerint fogadják el, szíveskedjenek felállani. {Szünet) Nem fogadtatván el, kérem most azokat, kik a Hosztinszky képviselő ur módosítása szerint fogadják el, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A 29. §. 2-ik bekezdése Hosztinszky képviselő ur módosítása, szerint fogadtatik el. Baross Gábor jegyző (olvassa a 30-ik szakaszt). Veszter Imre: {Halljuk!) E szakasz szerint elveszti a magyar állampolgárságot az, a kit a magyar korona országainak területére való visszatérésre, az illető hivatalos lap útján felszólítottak és a ki ezen felszólításnak a hivatalos lapban háromszor történt kihirdetésétől számított egy év alatt vissza nem tért. Ez, t. ház, nézetem szerint az egyéni szabadság rovására túlságos hatalmat ad a kormánynak, mert még esak az sincsen itt kimondva, hogy a kormánynak, illetőleg a 30, §-ban megnevezett hatóságoknak, mely esetekben van joguk valakit hírlap útján visszaidézni. A hírlapi visszaidézés ezen kívül még inprakticus is, mert a külföldön tartózkodó magyar állampolgárságának megtartását, vagy elvesztését nem lehet attól függővé tenni, hogy olvas-e az illető „Budapesti Közlöny B-t, vagy .,Obzor"-t. Ennélfogva egész tisztelettel kérem at. házat, méltóztassék a 30. §-t egészen kihagyni. (AItalános helyeslés.) B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa): Módosítvány. A 30. §. egészen kihagyandó. {Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a tett módosítványt elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva a 30. §. kihagyatott. Baross Gábor jegyző (olvassa a ministeri szöveg 31. §-át). Mocsáry Lajos: Ezen §. szól azokról, a kik engedély nélkül más állam szolgálatába állottak és a kik, ha felszólításra a meghatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem léptek, elvesztik állampolgárságukat. Én, t. ház, valamint az általános tárgyalás alkalmával is kijelentettem, nem tartom indokoltnak azt, hogy ezen esetben valaki az állampolgárságot elveszítse. A ministeri indokolás azt mondja, hogy: 1. „midőn a távollevő magyar állampolgár országos hatósága által a visszatérésre felszólittatik s vissza nem tér; 2. midőn magyar állampolgár országos hatósága engedélye nélkül más állam szolgálatába áll s ebből annak felszólítására ki nem lép. Mindkét esetben a magyar állampolgár hazája iránti kötelességét oly kiváló módon sérti meg, hogy kizárása teljesen indokolt." Itt nemcsak az mondatik, hogy ily esetben az illető megsérti hazáját, hanem még az is hozzá van téve, hogy „oly kiváló módon." Miután ez puszta állítás, én ennek taglalatába nem bocsátkozom, hanem legyen szabad egy példát idéznem arra nézve, hogy miként szokták némely esetben azon állampolgárok, a kik idegen állam szolgálatába lépnek, honfiúi kötelességüket megsérteni. Duka Tivadar hazánkfia, ki végigküzdötte a 48-diki szabadságharczot, a szabadságharcz után menekült és Angliában magáévá tette először az angol nyelvet és nagy szorgalommal rövid idő múlva qualificálta magát arra, hogy mint orvos angol szolgálatban Indiába helyeztetett. Ott szol-' gált 16 évig és ezen idő alatt abban a nagy bűnben leiedzett hazája iránt, hogy idegen államban szolgálatot vállalt, éveken keresztül igen becses küldeményekkel gazdagította a magyar nemzeti muzeumot. Most már leszolgálván a 16 évet, Londonban lakik, nevelteti gyermekeit és most a legközelebbi időben, midőn Szeged városa részére való gyűjtésekről volt szó, ő, mint az odavaló magyar egyletnek gondolom elnöke, vagy mindenesetre előkelő tagja, a mozgalom élére állott és nagy részben neki köszönhető azon bo adakozás, melyet Anglia, Szeged városa iránt tanúsított. Ezt voltam bátor például idézni, mikép szokták ilyen idegen szolgálatban álló magyar honfiak hazájuk iránti kötelességüget megszegni. És ezen esetekre való tekintettel, miután azt hiszem, hogy máskor, jövőre is előfordulhat hasonló eset, én kérem a 31. §. kihagyását. Tisza Kálmán niinisterelnök; T. ház! Én részemről azt hiszem, hogy azokból, miket a képviselő ur egy egyénre alkalmazva mondott és a miknek legnagyobb részéről magamnak is tudomásom van — azon egyént én is nagyrabecsülöm —• mondom, azt hiszem, hogy azokból kiindulva, mégis egy államnak azt a jogát nem lehet eltagadni, hogy, ha valaki idegen állam szolgálatába lépve, az ő anyaállamának felszólítására e szolgálatból ki nem lép, tőle az állampolgárságot elvonni lehessen. Mert ily esettel szemben, minőt a t. képviselő ur hozott fel, számtalan oly eset áll a tapasztalás szerint, melyekben az illetőnek idegen állam szolgálatában létele valósággal nem egyeztethető meg a magyar állampolgárság kötelességeinek teljesítésével. Épen azért nem mondatik ki itten, hogy az ilyenek okvetlenül elvesztik a magyar állampolgárságot, hanem az mondatik, hogy kimondható rajok az elvesztés azon esetben — és ez természetesen nem alkalmazható más esetekre, —• midőn az állam érdeke azt okvetlenül megköveteli. De lemondani az államnak ezen jogáról, az én felfogásom szerint teljesen lehetetlen. Épen mert vannak oly esetek, minőket a t. képviselő ur felhozott, nem volna helyes kimondani, hogy az ilyenek okvetlenül
