Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

155. országos ül? érdeklő momentumoknak akarok utalni. (Ralijuk í) Akarok utalni azon mélyre ható fordulatra, mely épen a jelen év folyamában és épen azon államnak, a melylyel az osztrák-magyar monarchia évtizedek óta — majdnem azt lehetne mondani — századok óta legbelterjesebb és legélénkebb és legjövedelmezőbb kereskedést üz és a melylyel a forgalom és kereskedés ezer meg ezer fonálszálai által vagyunk összefűzve, — értem a német birodalom vám- és szállítási tarifa politikájában beállott és, legalább igénytelen véleményem szerint Magyarországra nézve kevéssé kedvezően, — ugy, hogy előáll a szükség, hogy minden kinílkozó alkalmat fel kell .előnyösen használni arra, — hogy a baj, ha beáll, enyhittessék, — hogy a rideg rendszabályok, a melyek nemzeti közgazdaságunkat fenyegetik, enyhittessenek, vagy életbe léptetéstik lehetőleg feltartóztattassék. S ez utóbbi irányban örömmel lehet konstatálni, hogy épen az utóbbi napokban mutatkozik kilátás, alkalom, valódi államférfiúi actióra, a mely jótékonyan és megnyugtatólag hathat. Ertem azon közeledést, — a mely a német birodalom és monarchiánk köztt létrejött és a mely közeledés, nem tekintve politikai korderejére, egyebek köztt kilátást látszik nyitni arra, hogy közttünk és a német birodalom köztt folyó kereskedelmi és közlekedési viszonyok az eddiginél megfelelőbb, helyesebb, Magyarország érdekeivel összhangzóbb, illetőleg szabatosabb kereskedelmi, politikai alapokra fognak helyeztetni. Hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy t. kormányunk e kínálkozó alkalmat, jelenséget felismeri, méltányolja és mérlegeli. De miután hiszem, sőt valószínűnek tartom azt is, hogy esetleg a monarchia másik államánál oly törekvések érvényesülhetnek, a melyek ezen szabadabb kereskedelmi politika érdekeit jobban biztosító, az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom köztti kereskedési viszonyokat szerződéses vámrendszer alapjára helyező, törekvéseknek ellensúlyozására fognak irányulni: nem tartom egészen feleslegesnek e helyről is felszólalni és kifejezést adni annak, hogy minden méltányolás és minden kímélet mellett, a melylyel az osztrák iparosság jogos igényei iránt viseltetünk, nagy hiba volna részünkről a kínálkozó jó alkalmat egész mértékben Magyarország közgazdasági érdekeinek biztosítására fel nem használni; nem tartom feleslegesnek kifejezést adni annak, hogy kormányunknak minden, e szellemben teendő lépése ép ugy, mint minden ez irányban kieszközlendő sikereért valóban elismeréssel tartozunk és helyesléssel fogadjuk. Interpellatióm igy hangzik: „Mily állást foglal el a kormány a legújabban monarchiánk és a német birodalom köztt létrejött közeledés következtében előálló azon KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. oUiilícr 2». 1879. CJ87 helyzettel szemben, mely szerint kilátás nyilik arra, hogy a német birodalom kormánya oly közgazdasági politikát látszik hajlandónak követni, a mely az osztrák-magyar monarchiának és különösen hazánk kereskedelmi- és kiviteli érdekeinek megfelelne; illetőleg érvényesíti-e kormányunk egész befolyását arra, hogy a kinálkozó jó alkalom egész mértékében fólhasználtassék és a netán mutatkozó ily törekvések, a melyek a két monarchiának közgazdasági-, kereskedelmies vámügyi tekintetben az eddiginél előnyöseim viszonyba való jutását akadályozni, vagy nehezíteni kívánnák, hatályosan ellensúlyoztassanak?" Elnök: Közöltetni fog a ministerelnök úrral. Helfy Ignácz: T. ház! Egy oly dolog iránt óhajtok a ministerelnök úrhoz kérdést intézni, a mely ugyan mai nap senki előtt a világon nem újdonság, de igenis újdonság a magyar képviselőház előtt, melyet pedig ezen dolog meglehetősen közel érdekel. Heteken át az összes európai sajtó alig foglalkozott egyébbel, mint azon hirrel s azon hírnek tulajdonított kisebb-nagyobb fontossággal, hogy külügyeink akkori vezetője gróf Andrássy Gyula ezen állásáról lemondott volna és helyébe az eddigi római követ b. Haymerle lép. Ezer, meg ezerféleképen magyarázták a különböző államokban ezen esemény jelentőségét, kutatták, mérlegelték, sokáig kétkedtek benne, a mig végre, mint a hírlapokból láttuk, a hír csakugyan ténynyé vált, legalább azt hiszem, — én nem olvastam, —• hogy még a hivatalos lapban is benne volt, — a bécsiben mindenesetre benne kellett lennie, — hogy az eddigi külügyminister visszavonul s helyébe egy másik lépett. T. ház! Hogy egy parlamentáris minister, még pedig a lehető legfontosabb ügyek vezetésével megbizott minister, épen a parlament szünetelése alatt nyújtsa be lemondását, ez valóban olyasmi, a mi csak nálunk történhetik. De, hogy ilyesmi megtörténvén, még hivatalos alakban a parlamentnek tudomására se hozassék, az valóban az újkori parlamentarismusnak karricaturája. Annyira a dolog természetében van ez, hogy a t. ministerelnök urnak, mint a ki a fennálló törvények szerint a képviselőház előtt a külügyeket képviseli, kötelessége lett volna ezt minden interpelláltatás nélkül a háznak be jelenteni ; s ebben keresendő oka annak, hogy e kérdés csak most intéztetik hozzá s nem előbb, mert általános volt a várakozás, hogy magától fogja ezt kötelességszerűleg megtenni. Azt fogja talán gondolni a t. ministerelnök ur, hiszen oly kevés köze van a magyar parlamentnek a külügyekhez, hogy bizony meg sem érdemli, hogy abba avatkozzék, kineveti azokat. 37