Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

155. országos ül? érdeklő momentumoknak akarok utalni. (Ralijuk í) Akarok utalni azon mélyre ható fordulatra, mely épen a jelen év folyamában és épen azon állam­nak, a melylyel az osztrák-magyar monarchia évtizedek óta — majdnem azt lehetne mondani — századok óta legbelterjesebb és legélénkebb és legjövedelmezőbb kereskedést üz és a mely­lyel a forgalom és kereskedés ezer meg ezer fonálszálai által vagyunk összefűzve, — értem a német birodalom vám- és szállítási tarifa politiká­jában beállott és, legalább igénytelen véleményem szerint Magyarországra nézve kevéssé kedvezően, — ugy, hogy előáll a szükség, hogy minden kinílkozó alkalmat fel kell .előnyösen használni arra, — hogy a baj, ha beáll, enyhittessék, — hogy a rideg rendszabályok, a melyek nemzeti köz­gazdaságunkat fenyegetik, enyhittessenek, vagy életbe léptetéstik lehetőleg feltartóztattassék. S ez utóbbi irányban örömmel lehet konstatálni, hogy épen az utóbbi napokban mutatkozik kilá­tás, alkalom, valódi államférfiúi actióra, a mely jótékonyan és megnyugtatólag hathat. Ertem azon közeledést, — a mely a német birodalom és monarchiánk köztt létrejött és a mely közeledés, nem tekintve politikai korderejére, egyebek köztt kilátást látszik nyitni arra, hogy közttünk és a német birodalom köztt folyó kereskedelmi és közlekedési viszonyok az eddiginél megfelelőbb, helyesebb, Magyarország érdekeivel összhang­zóbb, illetőleg szabatosabb kereskedelmi, politikai alapokra fognak helyeztetni. Hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy t. kormányunk e kínálkozó alkalmat, jelen­séget felismeri, méltányolja és mérlegeli. De miután hiszem, sőt valószínűnek tartom azt is, hogy esetleg a monarchia másik államánál oly törekvések érvényesülhetnek, a melyek ezen szabadabb kereskedelmi politika érdekeit jobban biztosító, az osztrák-magyar monarchia és a né­met birodalom köztti kereskedési viszonyokat szerződéses vámrendszer alapjára helyező, törekvé­seknek ellensúlyozására fognak irányulni: nem tartom egészen feleslegesnek e helyről is felszó­lalni és kifejezést adni annak, hogy minden mél­tányolás és minden kímélet mellett, a melylyel az osztrák iparosság jogos igényei iránt visel­tetünk, nagy hiba volna részünkről a kínálkozó jó alkalmat egész mértékben Magyarország köz­gazdasági érdekeinek biztosítására fel nem hasz­nálni; nem tartom feleslegesnek kifejezést adni annak, hogy kormányunknak minden, e szellem­ben teendő lépése ép ugy, mint minden ez irány­ban kieszközlendő sikereért valóban elismerés­sel tartozunk és helyesléssel fogadjuk. Interpel­latióm igy hangzik: „Mily állást foglal el a kormány a legújab­ban monarchiánk és a német birodalom köztt létrejött közeledés következtében előálló azon KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. oUiilícr 2». 1879. CJ87 helyzettel szemben, mely szerint kilátás nyilik arra, hogy a német birodalom kormánya oly közgazdasági politikát látszik hajlandónak követni, a mely az osztrák-magyar monarchiának és különösen hazánk kereskedelmi- és kiviteli érde­keinek megfelelne; illetőleg érvényesíti-e kormá­nyunk egész befolyását arra, hogy a kinálkozó jó alkalom egész mértékében fólhasználtassék és a netán mutatkozó ily törekvések, a melyek a két monarchiának közgazdasági-, kereskedelmi­es vámügyi tekintetben az eddiginél előnyöseim viszonyba való jutását akadályozni, vagy nehezí­teni kívánnák, hatályosan ellensúlyoztassanak?" Elnök: Közöltetni fog a ministerelnök úrral. Helfy Ignácz: T. ház! Egy oly dolog iránt óhajtok a ministerelnök úrhoz kérdést in­tézni, a mely ugyan mai nap senki előtt a vilá­gon nem újdonság, de igenis újdonság a magyar képviselőház előtt, melyet pedig ezen dolog meg­lehetősen közel érdekel. Heteken át az összes európai sajtó alig foglalkozott egyébbel, mint azon hirrel s azon hírnek tulajdonított kisebb-nagyobb fontosság­gal, hogy külügyeink akkori vezetője gróf Andrássy Gyula ezen állásáról lemondott volna és helyébe az eddigi római követ b. Haymerle lép. Ezer, meg ezerféleképen magyarázták a különböző államokban ezen esemény jelentősé­gét, kutatták, mérlegelték, sokáig kétkedtek benne, a mig végre, mint a hírlapokból láttuk, a hír csakugyan ténynyé vált, legalább azt hiszem, — én nem olvastam, —• hogy még a hivatalos lapban is benne volt, — a bécsiben minden­esetre benne kellett lennie, — hogy az eddigi külügyminister visszavonul s helyébe egy másik lépett. T. ház! Hogy egy parlamentáris minister, még pedig a lehető legfontosabb ügyek veze­tésével megbizott minister, épen a parlament szünetelése alatt nyújtsa be lemondását, ez való­ban olyasmi, a mi csak nálunk történhetik. De, hogy ilyesmi megtörténvén, még hivatalos alak­ban a parlamentnek tudomására se hozassék, az valóban az újkori parlamentarismusnak karrica­turája. Annyira a dolog természetében van ez, hogy a t. ministerelnök urnak, mint a ki a fenn­álló törvények szerint a képviselőház előtt a külügyeket képviseli, kötelessége lett volna ezt minden interpelláltatás nélkül a háznak be jelen­teni ; s ebben keresendő oka annak, hogy e kér­dés csak most intéztetik hozzá s nem előbb, mert általános volt a várakozás, hogy magától fogja ezt kötelességszerűleg megtenni. Azt fogja talán gondolni a t. ministerelnök ur, hiszen oly kevés köze van a magyar parla­mentnek a külügyekhez, hogy bizony meg sem érdemli, hogy abba avatkozzék, kineveti azokat. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom