Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

155. országos ülés október 29. 1879. 285 Szederkényi Nándor: T. ház! Igen röviden kívánok némi megjegyzéseket tenni, az előttem elmondottakra s az általam benyújtott határozati javaslat védelmére. (Halljuk!) Először is kötelességem megjegyezni a t. előadó ur jelen felszóllalásának utolsó részére, a melyben a honosítási bizottság eljárását vette bírálat alá és következtetéseket vont az itt elmondottakra. A honosítási bizottságban történtekről vagyok bátor megjegyezni, hogy éppen az, a mit ő mondott, igazolja azt, a mit én is elmondottam, hogy t. i. a munkabeosztás helytelen volt és a képviselők ki vannak téve annak, hogy például A9. §-ból álló törvényjavaslat benyujtatik ma és kiosztatik három nap múlva s három-négy nap múlva összehivatik a bizottság. Már most kérdem: ily rövid idő alatt lehet-e azt kívánni, hogy egy képviselő, egy ily nagyfontosságú, 49 §-ra terjedő törvényjavaslatnak minden hiányát, elvi és technikai hiányát, azonnal fölismerje és ez irányban meggyőződésének, felszóllalásának érvényt szerezzen? En is tagja voltam a honosítási bizottságnak s a magam részéről már akkor fentartottam a jogot, hogy mindazokra nézve, a melyekre nézve rögtön indítványt, vagy véleményt nem mondhatok, a házban elmondhassam. Áll az a többi t. bizottságokra nézve is: mert, a mi az egyiknek kevés, az a másiknak is kevés; mert a honosítási bizottságnak ezen törvényjavaslat tanulmányozására három napnál több ideje nem volt. Folyó hó nyolezadikán beadatott a javaslat, 11. vagy 12-én szétosztatott és 18-án már tárgyaltatott. Ez legyen megjegyezve a t. előadó ur észrevételeinek ezen részére. A mi az általa más irányban elmondottakat illeti, a ministerelnök ur a részletes tárgyalásra utalt. Tehát elismeri, hogy vannak bizonyos kifogások, a melyek itt érvényesíthetők. Miután ezáfolatába sem bocsátkozott az általam itt elmondottaknak, igy azt hihetem, hogy, czáfolat nem jővén részéről, határozati javaslatom érvényre fog emeltetni. Mindazáltal két észrevételt tett a ministerelnök ur. Azokra nézve, a kik távollétei miatt bocsáttatnak el az államkötelékből, úgymond: a honpolgárság nem csak jog, hanem kötelesség is és igy meglehet várni, hogy a honpolgárok jöjjenek haza ha parancsoltatik. vagy pedig ba nem jönnek, töröltessenek ki az állampolgárságból. Megengedem, hogy igy hozható törvény, de hogyannak okszerű czélja legyen, ezzel bebizonyítva nincs. A másik észrevételre, mintha én azt állítottam volna, hogy ezen törvénynél fogva Ausztria és Magyarország közös hazának lesz tekintendő és, hogy ez, a jelen törvényjavaslatból le nem vonható, bátor vagyok megyjegyezui — és ezt a t. igazságügyi minister lu-nak is ajánlom,—hogy, habár nem is vonható le mereven ezen állítás, de a 32. §-ból valóban következtethető úgy, a mint azt Mocsáry Lajos t. barátom is említette. Az igazságügyminister ur, ezáfolatába bocsátkozván, ennek bátorkodom felhívni figyelmét arra, hogy a szakasz nem onnan kezdődik: „az osztrák-magyar közös ministerek", hanem a szöveg ez: ., Azon magyar állampolgár, a ki engedély, vagy az osztrák-magyar közös ministerek megbízása nélkül 10 évig megszakítatlanul az osztrák - magyar mon irchia határain kívül tartózkodik, ez által elveszti magyar állampolgárságát" és, minthogy általában mindenki, a ki Ausztria-Magyarország határain kivül, távol van, ezen szakasz értelmében elveszti az állampolgárságot, ebből következtetni lehet: hogy e szakasz Ausztria-Magyarországról szólván, Ausztriát is oly közös hazának tekinti, hol mindenki akár meddig élhet engedély nélkül is, csakúgy mint Magyarországban. A mi Hoffmann t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, azok után, miket Szilágyi t. képviselőtársam elmondott, még inkább kényszerülve vagyok ragaszkodni határozati javaslatomhoz. Szilágyi t. képviselőtársam világosan megmagyarázta, hogy utasíttattak ugyan már bizonyos ügyek a jogügyi bizottsághoz, melyek vonatkoznak Magyarország összes területére, de ezen utasítás mindig, mint speciális megbízás, jogi véleményadása végett történt; Hoffmann t. képviselőtársain indítványa pedig, nem jogi véleményt : hanem technikai átdolgozást kivan. Hogy a jogügyi bizottság, valamely törvényjavaslat, technikai átdolgozására mennyiben hivatott, vagy mennyiben képezi ez feladatát, azt hiszem az iránt nincs kétség. A jogügyi bizottság, jogi tárgyakra vonatkozó törvényjavaslatok átvizsgálására és egyes esetekben jogi vélemények adására van hivatva, de nem bármely törvényjavaslat technikai átdolgozására. Ennélfogva ragaszkodom az általam beterjesztett határozati javaslathoz és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Elénk helyeslés a szélső balról.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Csakis egy pár igen rövid megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk!) Ezen megjegyzések egyike arra vonatkozik, hogy Szilágyi t. képviselő ur több szakaszt felolvasván, többek köztt azon hibát is látja a törvényjavaslatban, hogy oly dolgok vannak abban, melyek rendeleti útra tartoznak. Ez, t. képviselőház, talán mégis csak olyan kifogás, a melyen, ha a t. háznak ugy fog tetszeni, a részletes tárgyalásnál csakugyan segíteni lehet. De én a magam részéről nem tagadhatom, hogy igy igen furcsa helyzetbe jött a javaslatok készítésénél az illető kormány-