Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-135
22 185 országos ülés május 28. Í879. talán szabad megjegyeznem, hogy midőn az osztrák viszonyokra történik hivatkozás, s az ottani statistikai adatokra, melyek kimutatják, hogy 72%-ja az embereknek és körülbelől 56%-ja a a lovasságnak van állami kaszárnyában, akkor némileg más fogalomról szólunk, mint mikor szólunk a közös költségen építendő államkaszárnyákról. Ausztriában ugyanis az u. n. aerarische Kasernen nem tulajdonképen és kizárólag a közös budgetből épült kaszárnyák, hanem részint az n. n. Landesfondok, re'szint a katonai kiadásokból, de a község hozzájárulásával épített kaszárnyák, melyek jó részben még a 48 előtti időkből származnak; midőn, mint tudjuk, a közös költségekre nézve egészen más viszonyok forogtak fenn; ugy, hogy ebből a szempontból alig lehet helyesen a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot megítélni. De továbbá, nem kell szem elől tévesztenünk, hogy a jelen törvényjavaslat is legnagyobb részben a közös költségvetés terhére kívánja a kaszárnyákat építtetni. A mint a jelentésben foglalt számítások mutatják, melyeknek lehetnek hiányai, de a melyek a valóságtól még sem térhetnek el annyira, hogy a kaszárnyák építésének terhét egészen vagy csak részben is az ország, illetőleg a megyék vállaira hárítsák 5 ellenkezőleg, fel kell tennünk, hogy — ha nem is tőkében, de a katonai megtérítések évi fizetése által — a kaszárnyák építésének terhét legnagyobb részben a közös hadügyi, illetőleg a honvédelmi költségvetések fogják viselni azon arányban, melyben ezen kaszárnyák a közös hadsereg, vagy a honvédség használatára lesznek szánva. Különbséget csak az fog tenni, hogy esetleg a katonaság által fizetett megtérítések nem fogják az összes tőkét, a törlesztési kamatokat és esetleg az évi helyreállítási költségeket is fedezni. Ezen különbség attól függ, hogy miként lesznek mindenekelőtt a kaszárnyák kellékeire vonatkozó követelések a kormány által formulázva ; és a bizottság szükségesnek tartotta kiválóan hangsúlyozni azt, hogy ezen követelések, melyek a törvényjavaslatban részletesen meg nem állapíthatók, a kormány által csakis a nélkülözheti ennek mértékére szoríttassanak. De másrészről a fentemlített különbség fog függni attól is, hogy a megyék mennyire lesznek képesek az építést kellő gondossággal és takarékossággal végezni. És azt hiszem, hogy ha a megyék, de a kormány is egyformán teljesítik kötelességüket: akkor nem lesznek az építkezések évi terhe és katonai megtérítések köztti különbségek oly nagyok, hogy e miatt a teher egy nagy része a megye költségvetésére háruljon át. Igen sajátságos álláspontot foglal el e kérdésben Mocsáry t. képviselőtársam, megvallom, oly álláspontot, melyet legkevésbbé sem vártam ő • tr tőle. 0 ugyanis azt a kívánságát fejezte ki, hogy a katonai beszállásolási teher, ne az újonczjutalék, hanem a quóta arányában érjen bennünket, és hogy a katonaság is a quóta aránya szerint legyeu nálunk beszállásolva. Ezen eszmét még jobban kiegészítette b. Eötvös t. képviselő ur,, a ki kiszámította, hogy minekünk a quóta arányában 74,000 gyalog és 14,600 lovas katonát kellene csak ellátnunk, holott most 83,000 gyalogot és 22,000 lovast tartunk. Én megvallom, t. ház, habár nem vagyok is elvben annyira ellene a quótának, mint a t. képviselő urak, de ezen új quóta behozatalára csak akkor volnék kész, ha az igen nevezetes előnynyel járna. De megjegyzem a t. képviselő uraknak, hogy ebben a tekintetben nagyon is ellentétbe méltóztatnak helyezkedni mindazzal, a mit törvényhozásaink egész az újabbakig fennálló törvények alapján követelni szoktak, t. i.,, hogy a magyar ezredek kiválóan Magyarországon helyeztessenek el. (Ugy van!) Ezt a követelést, még azon delegatiók is 5 . — a melyeknek üdvös működéséről, hatásáról pedig nem szokott az önök pártja valami igen, jó vélemény nyel lenni — 1867 óta folyton fentartották. Ezen követelésnek bizonyos mértékig elég is van téve; és kivételek leginkább csak annyiban vannak, a mennyiben a territoriális divisiók rendszerének kivitele minálunk csakugyan bizonyos nehézségekbe ütközik s a menynyiben ezen nehézségek egyik főeleme eddig csakugyan a kaszárnyák hiánya is volt. Hanem b. Eötvös képviselő ur pláne az igazságügyministerhez fordult egy meglehetősen ravaszán formuláit syllogismussal, (Zaj a szélsőhaloldalon) tehát, ha úgy tetszik, egy erősen formuláit syllogismussal: — azt hiszem, abban a szóban sértés nincsen, a melyben ezt az állapotot még törvényellenesnek is nevezi. Megvallom, t. ház, hogy azok után, a miket elébb voltam bátor a mi törvényes állapotainkra nézve e tekintetben megjegyezni, nem hiszem, hogy be lehessen bizonyítani, hogy ép abban volna a törvénytelenség, hogy Magyarországon nem a, quóta arányában vannak a csapatok beszállásolva. Mocsáry Lajos t. képviselő ur felemlítette még azt, hogy a törvényjavaslatnak előnyeiben Ausztria fog jobban részesülni, mert ott több kaszárnya van, mint nálunk, s igy az emelt kaszárnyadíjak nagyobb mértékben fognak a túlsó fél javára esni. De a t. képviselő ur megfeledkezett itt azon általa vagy szónoktársai által emlegetett tényről, hogy Ausztriában nagyobb számmal vannak a tnlajdonképi állami kaszárnyák, a melyekért pedig a törvényjavaslat szerint emelt díjak, de sőt seminő díjak nem fognak fizettetni; úgy hogy ha csakugyan 70%-ra volna ott állami
