Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-150

230 150. országos ülés október 10. 1879. Az 1868: XXX. törvény világosan azt mondja, hogy azon leszámolás itt azon magyar koronaországok közös országgyűlésére terjesztendő, hol természetesen horvát képviselők is alkotmányos befolyásukat gyakorolhassák és innen a HorvátSzlavonországok országgyűlésével tudomásvétel végett közöltetik. A Horvát-Szlavonországok gyűlése tehát sem mint ilyen, sem küldöttsége által, ezen tárgyban másutt, mint ezen közös országgyűlésre befolyást nem gyakorolhat. És ha a horvátügyi regnicolaris bizottság elé tétetik ez ügy, az kétségtelen, hogy a törvény világos rendeletével ellenkezésbe jő. Mindezeknél fogva arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy méltóztassék ezen indítványától elállani és megengedni, hogy azon ügyet akár rögtön in pleno itt tárgyalhassuk, vagy ha netalán szükséges, hogy külön bizottságra bizassék, akkor utasittassék akár a jogügyi, akár a zárszámadási bizottsághoz. [Helyeslés a baloldalon). Irányi Dániel: T. ház! Az előttünk fekvő jelentés több oly hibát, oly tévedést fedez fel, melyek a Horvátország és a határőrvidék jövedéki bevételeinél és kiadásainak elszámolásában történtek. Megvallom, hogy midőn e jelentést elolvastam, lehetetlen volt elfojtanom csodálkozásomat a felett, hogy oly hibák ismételve több éven át elkövettethettek: daczára annak, hogy a pénzügyministerium kebelében létezik egy számos tagból álló számvevő osztály; daczára annak, hogy létezik egy állami számvevőszék ; daczára annak, hogy a képviselőház e zárszámadásokat egy külön bizottság által szokta megvizsgáltatni. E hibákat, e mulasztásokat lehetlen megjegyzés, — sőt kimondom egyenesen, — megrovás nélkül hagyni. (Helyeslés a szélső balról.) A mi a zárszámadási bizottság által indítványozott határozati javaslatot illeti, úgyszintén a mi azt tárgyazza, vájjon a t. ház elfogadja-e a t. pénzügyminister ur által tett indítványt, mielőtt ezekre nézve határoznánk, múlhatatlanul szükséges, hogy megtudjuk, vájjon ezen leszámolásra nézve meg volt-e hallgatva a horvátországi kormány, s ha igen, minő észrevételeket tett rá. Ezt azért tartom szükségesnek, nehogy ismét oly hibák követtessenek el velünk, minőt elkövettettek a házzal 1877-ben, midőn hibás adatok alapján oly határozatot hozott, melyet most visszavonni kénytelen. (Helyeslés a szélső balon.) Schramm Lipót: Mint horvátországi képviselő, kötelességemnek tartom e tárgyban néhány szót mondani. T. képviselő társam Szontagh Pál méltóztatott a t. pénzügyminister ur indítványa ellen felszólalni, és én leszek bátor az ő érveire néhány szóval reflectálni. Igaza van a t. képviselő urnak, mikor azt mondja, hogy rendesen egy, az országgyűlés által kiküldött bizottságnak jelentése v-agy itt tárgyalandó, vagy pedig a felemlített okokból ugyanazon vagy más bizottsághoz utasítandó, de hogy a házszabályok szerint nem adható ki e jelentés egy országos bizottságnak tárgyalás végett, és pedig a pénzügyminister ur inditványa szerint a jelen esetben a jelentés egy országos bizottságnak adatik ki. — Igaz, t. ház, hogy ez rendesen nem történhetik igy, de én azt hiszem, hogy a jelen eset oly rendkívüli eset, melyben ez megengedhető, mert — habár megengedem, hogy az én szempontom talán a t. minister úrétól különbözik, itt nemcsak elszámolási tévedésről, hanem egy elvi kérdésről is van szó, és ily esetben minden logikai elv szerint, ha valami kétely merül fel, a jelentésnek mindig oly forráshoz kell visszautasittatnia, a melyből származott azon alap, a mely a jelentésnek alapját képezte, ez megengedhető. Ezen okoknál fogva azt hiszem, hogy a jelen esetben e jelentésnek országos bizottsághoz való utasittatása a házszabályoknak semmi tekintetben sem derogál; és hogy ez ép egy oly eset, a melyben mi horvátországi képviselők ezen háznak testvéri rokonszenvétől és igazsígszeretetétől ezt elvárhatjuk. Ezeknél fogva én a t. pénzügyminister ur indítványára fogok szavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Prileszky Tádé: T. ház! Előttem szólt Irányi Dániel képviselő ur szives volt a zárszámadási bizottságról, a pénzügyministerium egyik szakosztályáról és a számvevőszékről megemlékezni és minket megrovásra méltóknak Ítélni. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek Irányi Dániel képviselő úrtól, kit én igazságos embernek ismerek: (Halljuk! Halljuk!), de — sajnálom — kénytelen vagyok ezen megrovását tiszteletteljesen visszautasítani, és pedig egyszerűen azon oknál fogva, mert, mint méltóztatnak tudni, a zárszámadási bizottság működésének alapját csakis azon számadatok képezhetik, a melyeket a főszámszék szolgáltat. Ezen számok felett mi nem ítélünk, nem is ítélhetünk, mert nincs módunkban. Mi tehát kénytelenek vagyunk elfogadni a főszámvevőszék számait, ezen alapon indulni, máskép a mi működésünk egyátalában teljes lehetetlen. Meglehet, vannak képviselő urak, kik máskép fogják fel a dolgot, ám üljenek a mi helyünkre, mutassák meg, hogy Ők képesek rá. Én részemről szívesen fogom átengedni nekik az én helyemet. Annyi bizonyos, hogy máskép nem is lehet. Tehát a zárszámadási bizottságot nem lehetett váddal illetni, hogy ha kötelességszerüleg az elibe terjesztett számok alapján jelentését a háznak előterjesztette. Azt hiszem, hogy meg kellene dicsérni azért, hogy nem habozott egy perczig sem ; s a mint tudomá-