Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

185. országos ülés május 28. 1879. lí ezekre vonatkozólag észrevétel eddig nem tétetett, legyen szabad nekem még a vita bezárása előtt e törvényjavaslatra nézve észrevételeimet általánosságban megtenni. Részemről e törvényjavaslatot általánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául; nem ugyan azért, mintha azt tartanám, hogy ezzel valami nagy haladást tennénk, és hogy ezzel a jelenlegi alapon valami nagy javítást eszközölnénk — mert e törvény alig tartalmaz egyebet, mint az 1851., illetőleg nagyrészt az 1748. óta érvényben lévő és kibocsátott rendeletek összefoglalását, törvényesítését, kivévén néhány igen mellékes új elv proclamatióját és néhány intézkedést, mely a kaszárnyaépítés biztosítása szempontjából a törvények emelése által a törvényjavaslatban felvétetett; hanem elfogadom azért is, mivel — és ebben eltérek azoktól, a kik előttem e tárgyban a ház szélsőbb részéről felszólaltak, — s benne valami nagy közjogi kérdést láttak. Egy közjogi kérdés foglaltatik ugyan a törvényjavaslatban, ennek megoldása azonban felfogásom szerint a részleteknél helyesebb szellemben kisérthető meg, mint a minőben az most e törvényjavaslatban lefektetve van. Ez azonban a törvény lényeges és főbb elveit egyáltalában nem érinti. Kifogásaim, (Halljuk! Halljuk!) a melyek a törvényjavaslat ellen vannak, a részleteket illetik az administratió szempontjából, illetik az administrativ szempontoknak nagy részben való mellőzését, illetik azon pontos számításoknak hiányát, a melyeknek az ily természetű ügyeknél az alapot kellene képezniök, és illetik a ministeriumnak erre nézve követett eljárását. (Halljuk I Halljuk!) Sem az idő, t. ház, a melyben az előttünk fekvő törvényjavaslatot tárgyaljuk, sem a körülmények, a melyek köztt ez a ház elé került, nem kedvezők az alapos tárgyalásra és a kellő megvizsgálásra. A mi az elsőt illeti, csak egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a beszállásolási törvényjavaslatot tárgyaljuk és a beszállásolási törvényjavaslat határozmányai felett Ítélünk, azon substratumra kell gondolnunk és annak alapján kell Ítélnünk, a melynek elszállásolásáról gondoskodnunk kell: t. i. a beszállásolás mérve; és ennek következtében a beszállásolási intézkedések megitélésénél egyik fő tekintet szükségkép kell, hogy azon állandó létszámra legyen irányozva, mely a beszállásolás elrendezésének, és a beszállásolás körüli szükségletnek alapját képezi. Ezen létszám a hadsereg szervezeténél, de törvényeink szelle#nénél fogva is kell, hogy állandó legyen hosszas időre. S ime most e törvényjavaslatot oly pillanatban tárgyaljuk, midőn rendkívüli körülmények folytán

7 rendkívüli viszonyok következtében, de csak rövid időre, ezen különben az intézmén szellemében levő állandóságot egy esztendőre, & következő őszig, nélkülözzük. A következő őszszel mulhatlanul kell, hogy ismét megállapittassék a békelétszám. Azon kérdés, hogy mily irányban: s az eddiginek megfelelőleg-e, vagy csekélyebb vagy magasabb létszámban, e kérdésbe egyelőre bocsátkozni nem akarok; de tagadhatatlan, hogy azon kérdés, hogy milyen nagy ezen létszám, nevezetes befolyással van azon teher megítélésére, melyet e törvény által az ország magára vállal. Tagadhatatlan, hogy a kormány, ha e törvényt külön tárgyaltatja azoktól, melyek a létszámra vonatkozólag, melyek a hadsereg állandó intézményeire vonatkozólag kell hogy megállapittassanak, csak újólagos jelét mutatja annak, hogy egy ügyet, egy kérdést sem ölel fel a maga egészében, egy kérdés tárgyalásánál sem ad alkalmat a háznak, hogy az arra vonatkozó politikai rendszabályokat a magok összefüggésében, a magok kölcsönös hatásában itélje meg. Minden kérdésre nézve megteremt egyes elszórt előzményeket, melyeket a ház csak tökéletlenül képes tárgyalni a többiek hiányában ; és nem csak azért, mert a többi kérdés nincs tárgyalás alatt, hanem egyszersmind azért is, mert a kormány nagyon óvakodik a többi kérdés tekintetében csak jelezni is álláspontját. így pl. a létszám kérdésében is, bár esztendők óta a ház tárgyalásaiban, nem ugyan közvetlenül a tárgyalás anyaga gyanánt, hanem oly mozzanat gyanánt szerepel, mely a tanácskozás alatt levő tárgy megítélésére befolyással volt, mégis óvakodott a kormány erre vonatkozó nézetét bármi tekintetben is nyilvánítani. Ha a kormány nem közli nézetét, a ház nem lehet tájékozva. (Igaz! balfelöl.) Utóbb pedig a döntő kérdéseknél a kormány felszólal, hogy a már megállapított egyes intézkedéseknél praejudicálva van, s a ház határozata tényleg meg van kötve. A kormánynak továbbá egész eljárása azon helyzetbe juttatott, hogy ha a törvény létrejövetelét nem akarjuk meghiúsítani, ha a törvényjavaslatot nem akarjuk hosszabb időre visszavetni, gyökeresebb módosítást nem tehetünk rajta. Hogy ezen helyzetért a kormány felelős, kitűnik abból, hogy több mint egy esztendővel ezelőtt kész volt a törvényjavaslat, tárgy altatott is a birodalom túlsó felének törvényhozásában ; a kormánytól függött annak tárgyalása e házban, kívánhatta akár még a múlt ülésszak folyamata alatt, akár ezen országgyűlési sessio korábbi stádiumában. A kormány sohasem követelte sem a véderő-bizottságtól, melyet összehívhatott volna, sem a háztól, ügy látszik, számított arra, a mi most bekövetkezett, hogy oly időben fogja kitűzni a törvényjavaslatot, midőn a körülmények essioja alatt kell tanácskozni, és midőn a módo-