Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-140

158 140. országos ülés janins 5. 1879. a kívánságnak eleget tegyen. A főkérdés minden­esetre az, hogy midőn az állam oly nagy elő­nyöket ad egy szervezetnek a létező szükség orvoslására, hogy először 500,000 frtnyi tete­mes állami subventiót nyújt kamat nélkül, másod­szor igen fontos jogi kedvezményeket is ad, fő­dolog az, mondom, hogy fölvessük azon kérdést, hogy tulajdonkép megfelel-e a khú'zött czélnak az az intézet, mely a súlypontot a központra helyezi, vagy pedig olyan szükséges-e, melynek súlypontja az egyes vidékeken van s központja annyiban létezik, a mennyiben szükséges az összefutó szálak összetartására. Azt hiszem, hogy ha a kisbirtokosokon akarunk segíteni, kell gondoskodnunk módokról az iránt, hogy ott helyben találják fel az illetők kölcsönszük­ségletök kielégítését; hogy készpénzben s ha tetszik hosszabb — ha tetszik, rövidebb időre vegyék fel a pénzt. (Igaz! t'óbbfelől.) S itt a különvélemény szerkesztőjének Molnár György képviselő urnák teljesen igaza van, ki azt monda, hogy 1000 forinton alól a kisbirtokos nem realizálhat kölcsönt, részint a pénz di ága­sága, részint más nehézségek miatt; tehát zálog­levél kölcsön utján vagy épen nem, vagy csak kis mértékben képes kielégíteni; oly módozat szükséges tehát szerinte, mely más irányban oldaná meg a kérdést. A t. képviselő úrral eddig téliesen egyetértek; de a mit a gazdasági előlegegyletekről mond, melyek ezen helyzeten segítenének, különösen miután takarékpénztárak­ként kívánja berendeztetni, abban nincs igazsága; mert hisz azok új takarékpénztárak lennének, és mint bebizonyítani, épen a takarékpénztárak sokasága oka a jelenlegi kamatláb magasságá­nak. Nekünk a czél felé kell törekedni és e czél, azt hiszem elérhető más utón jobban. Nem mondok egy új ideát, hanem bátor vagyok a t. háznak egy már létező praktikus megoldását bemutatni a kisbirtokos hitei javítását czélzó kérdésnek. (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Gaál Jenő képviselő ur hivatkozott már arra, hogy Borsodmegyében van egy olyan intéz­mény, mely ha behozatnék országosan, meg­felelne a czélnak. Minthogy én ezen intézményt közelebbről ismerem, a t. ház engedelmével bátor leszek annak alapvonásait kissé részletesebben megismertetni. (Halljuk!) Ugyanis boldog emlé­kezetű gr. Reviczky Ádám volt magyar kancel­lár a 30-as években egy nagy alapot tett le Borsodmegyében, melynek czélja az volt, hogy abból a kisebb mezőgazdáknak inség idején se­gély nyújtassák. Ezeu alap sok viszontagságon ment keresztül. 1830-tól 1867-ig sok mindenféle visszaélés is követtetett el ezen alap kezelése körül. Azonban az 1861. alkotmányosság vissza­állítása idején, még mindig megvolt egy igen tekintélyes része ezen Eeviczky-féle alapnak. T. képviselőtársam Mocsáry Lajos volt akkor Borsodmegye alispánja. (Halljuk! balfelöl.) Az ő kezdeményezésére, a megyének első dolga volt ezen alap állapotát tisztázni, a kétes követelése­ket leirni és a behajtható elmaradt tartozásokat behajtani. T. képviselőtársam Mocsáry, mint akkori alispán már akkor indítványozta, hogy a fennálló forgalmi viszonyok mellett, amaz alap előbbeni takarékmagtárszerü természetbeni keze­lésének módját meg kell változtatni és átalakí­tani pénzintézetté, azonban olyképen, hogy az új alakjában is a hagyományozó intentióinak megfeleljen. Akkor ez rögtön nem sikerült. De csakhamar pár évvel később belátta Borsod­megye, hogy ezen alapból a kisbirtokosok részére kell egy humanitárius kölcsönintézetet létesíteni, mely egyes esetekben a földmívelő kisebb közön­ségnek nagy hasznára képes lenni. És ezen egy­let, melynek ma 100,000 írtnál többje van, kölcsönö­ket csak oly borsodmegyei kisbirtokosoknak, mező­gazdáknak nyújt, kik saját gazdaságukat maguk ke­zelik és nem bérbeadás által használják. Tehát épen azon czélnak törekszik megfelelni, melyre itt törek­szünk. A Reviczky-alapból a kisbirtokosoknak betáblázás mellett a birtok értékének feléig ada­tik készpénz kölcsön 7% kamatra, mely kamat 6 hóról 6 hóra utólag fizettetik. De a megye mint protector teheti azt, és gondolom tenni is fogja nem sokára, hogy 6 vagy 5%-ra fog köl­esönt adni. A legkisebb összeg, melyet ezen megyei alap kölcsön ad, 50 frt, — ezen tör­vényjavaslat csak 300 írtról szól, — s a leg­nagyobb 500 frt. A kölcsönt igénybe venni szándékozók otthonról bizonyítványnyal látják el magukat, hogy csakugyan önálló gazdaságot folytatnak, és ha bejönnek a megye székhelyére, jelentkeznek a kisegítő - egylet pénztárnokánál. Minden további processust a megyei tiszti ügyész ingyen teljesít; ugy, hogy a telekkönyvi ügyet elintézi és ő referál azután a felügyelő megyei bizottságnak, hogy az adó és caíasteri iv szerint, a telekkönyvi állapot szerint megadható-e a kért 400—500 frt kölcsön a felajánlott fekvő­ségre. A földmívesre az ilyen berendezés szük­séges, hogy ő hosszú utánjárás nélkül készpénz­hez jusson, itt pedig betáblázási százalékon és kamaton kivül költsége sincsen. Borsodmegye tart a felügyelet végett a megyei közgyűlésből választott egy 24 tagú bizottságot, melynek elnöke az alispán, de lehet, ha tetszik, a főispán is, a mely kezeli ezen alapot. Midőn a bizottság havonkint összeül, tárgyalás alá kerülnek a köl­csön-kérvények; már akkor minden díj nélkül a tiszti ügyész tökéletesen előkészítette a kölcsön ügyét, és ha a kölcsön-kérőnek telekkönyve tisztában van, és ha oly quantum földel bir, a melynél fogva 500 frt neki kiadathatik, az azonnal megszavaztatik neki, és midőn a köt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom