Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-140
140, országos ülés jwnius 5. 1879. 155 vétessenek. E végből ezen határozati javaslatot nyújtom be, mely következőleg hangzik: „Mondja ki a t. képviselőház, mikép a kisbirtokosok felállítandó hitelszervezésének életképessége érdekében, kívánatosnak tartja, hogy a kormány a törvényjavaslat 7. §-a értelmében az alapszabályokat mindenekelőtt azon elv szempontjából vizsgáltassa át, mely szerint a központi intézet főleg jelzálog-kölcsönök adásával foglalkozzék és pedig külön e czélra miuél nagyobb számmal, minél egyszerűbb szervezettel alakítandó, hatósági felügyelet alá helyezendő mezőgazdasági előlegegyletek utján. A mezőgazdasági eiőlegegyletek, mint ilyenek kizárólag a központi intézet által engedélyezendő jelzálogkölesönöket közvetítsék, kérelmök folytán mindazáltal megengedhető nekik, hogy hitelegyletekké alakulva, akár valamely — mint fennálló jóhitelü pénzintézettel lépjenek üzleti összeköttetésbe, akár személyes hitelen alapuló előlegezési ügyletekkel önállóan is foglalkozzanak, de mindkét esetben is említett jelzálogi üzletek tekintetében álljanak a hatóság felügyelete és a központi intézet ellenőrzete alatt." Midőn ezen határozati javaslatot bátor vagyok a t. ház becses figyelmébe ajánlani, szükségesnek tartom itt még megemlíteni azt, hogy én elícnmondást abban, ha magát az alapszabálytervezetet így alapjában megtámadom, és a törvényjavaslatot mégis elfogadom, nem látok, mert én a részletes tárgyalás folyamán a beterjesztett törvényjavaslatot oda óhajtom módosítani, hogy a kormány nemcsak az alakuló közgyűlés előtt, hanem későbben is, mivel az állam nagyobb adománynyal és kedvezményekkel támogatja ezen intézetet, kívánhassa az alapszabályok módosítását. Ennek kijelentése mellett a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, Lichtenstein József: Engedelmet kérek, hogy mindenekelőtt bátor vagyok egy személyes vonatkozásra nézve tisztába jönni. Az igen tiszt, ministerelnök ur Lukács B. képviselő ur felszólalására reflectálva s hozzánk szólva, azt mondta — ezek voltak saját szavai: ha azok, kik a törvényjavaslatot s ahhoz csatolt alapszabályt bírálják, azt mondják, hogy ezen alapon a kérdésben levő ügy czélszerüen meg nem oldható, azok szavazzanak ellene ezen törvényjavaslatnak, azok saját szavai szerint „méltóztassanak azon bátorsággal bírni, hogy a törvényjavaslat ellen szavazzanak". Én bátor vagyok t. ház, erre me gJ e g'y ez ni, hogy én a magam részéről ezen álláspontot, melyet a minister ur itt jelzett, el nem fogadhatom. Ez kizárna minden mérsékelt objectiv bírálatot. Én hozzájárulok a kitűzött czél elérésihez, és ezen czéJból elfogadom az alapul beterjesztett törvényjavaslatot, de ha nem élhetünk azon joggal, hogy bírálatot is mondhassunk, akkor azt hiszem, hogy magának as ügynek nem tennénk jó szolgálatot. Annálfogva arra kérek bárkit, hogy ha méltóztatik gondolni, hogy ez nem fér össze a törvényjavaslat elfogadásával : akkor méltóztassék ezt ugy értelmezni, mintha én a törvényjavaslatot nem akarnám elfogadni. És most magára a dologra áttérve, t. ház, részemről mindenekelőtt szükségesnek tartom, hogy a t. minister urnák, mint kinek ressortjához e kérdés tartozik, köszönetemet fejezzem ki, hogy e kérdést rövid idő ótai hivataloskodása mellett is a megoldáshoz vezető stádiumba oly gyorsan hozta; mindamellett azonban igen sajnálom — bár elfogadom ugyan, a mint bátor voltam — kijelenteni, magát a törvényjavaslatot kiindulási pontul, — igen sajnálom, hogy azon elvek alapján, melyek a törvényjavaslatban és alapszabályokban lefektetve vannak, magának a kisbirtokosok hitelügyét nézetem szerint czélszerüen tervezni és rendezni nem lehet. És hogy azon alapelvek, melyek e jelente'sben be vannak fektetve, nem helyesek, azt bátor leszek röviden bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Miről van itt szó? Arról, hogy miután a magyar földmívelő közönség, vagy hogy ugy nevezzem, a kisbirtokosság nálunk az újabb időben az uzsora által rendkivülileg pusztíttatik, ezt az állam nyugton nem nézheti; kell tehát esetlégállami támogatással is segítni azon, hogy a baj orvosolható legyen ; s miután a fennálló földhitelintézetek nem mehetnek le kölcsöneik minimumával azon szükségre, a melynek kielégítéséről itt szó van, intézkedéseknek kell tehát történni, hogy az 1000 írton alóli kölcsönhöz a mezei gazdák, az úgynevezett kisbirtokosok könnyen, olcsón, és kedvező feltételek mellett juthassanak. Nem kisbirtokosok földhitelintézetről van itt szó, t. ház, nem az szükséges nekünk, hogy egy kisbirtokos czímtí földhitelintézet alakíttassák, a mely később a volt és leendő nagybirtokosok földhitelintézete is lehessen, nekünk kell a kisbirtokos hiteíügy javítása, a kisbirtokos állapotának oly helyzetbe való elősegítése, hogy az magának kölcsön tekintetében a szükséges hitelt megszerezhesse. Hogy e czélnak, t. ház, a törvényjavaslat nem felel meg, arra nézve teljesen elegendő volna nekem a pénzügyi bizottság jelentésére hivatkoznom. A jelentés minden szava egyegy aggodalmat fejez ki arra nézve, hogy ez intézet ez alapon alapíttassák, a jelentés az aggodalmak és hiányok egy egész sorát részletezi, melyek aggodalmat támasztanak az intézet alapos működése iránt. E jelentés constatálja azon tényt, hogy egy ily complicátiót, nrnt a minő itt tervezve van, sem a tudomány sem a gyakorlat e világon felfedezni még eddig nem bírt, de azután egy látható nyomás befolyása alatt min20*
