Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

*g 135. országos ü hagyása lényeges építészeti vagy egészség-rendőri hiányok miatt követeltetik, a végleges elhagyás szükségessége felöl, vegyes bizottság lelete alapján, a honvédelmi minister, — és pedig a hadsereg (haditengerészet) laktanyáira vagy fióklaktanyáira nézve, a közös hadügyministerrel egyetértőleg — határoz." Tehát abban a kérdésben, vájjon elfogadtatik-e valami laktanyának, vagy hogy fel kell-e valamely laktanyával hagyni, a közös hadügyministernek van joga intézkedni. Mert, hogy mit jelent az „egyetértőleg a honvédelmi ministerrel, azt a gyakorlatból mindnyájan tudjuk. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Áz ideiglenes beszállásolást illetőleg a 39. §. azt mondja: „Az átvonulásokra a katonaság átvonuló utai, az étkező (déli) és háló (éjjeli) állomások, valamint ezek mindegyikére a szükséges beszállásolási körök, és pedig egy szűkebb s egy tágabb kör, megállapítandók. Az átvonuló utakat, étkező és háló állomásokat a közös hadügyminister a bonvédelmi ministerrel egyetértőleg, a beszállásolási köröket pedig a honvédelmi minister, a főhad-, illetőleg katonai parancsnokságok meghallgatásával állapítja meg. Olyan ideiglenes beszállásolásnál, mely nem menetközben való átvonulás folytán, hanem egyéb okból igényeltetik, a megszällandó állomások a főhad-, illetőleg katonai parancsnokság előterjesztése alapján, a honvédelmi minister által határoztatnak meg. Hasonló intézkedés van téve az átvonuló katonaságra nézve, a mennyiben az mondatik, hogy az átvonuló legénység élelmezését megállapítja a közös hadügyminister. De a legpraegnansabb kifejezést nyerik a sérelmek a törvényjavaslat utolsó §-ában, mely igy szól: „A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, ki e végből a közös hadügyministerrel, továbbá az országos pénzügyministerrel intézkedik. Magyar törvénykönyvben eddig az volt a szokás, hogy vagy az összes kormány bízatott meg valamely törvény végrehajtásával, vagy egyes szakministerek. Az azonban, hogy a törvényben kimondatik, hogy ezt, vagy amazt egyetértőleg tartozik végrehajtani azzal, a ki nem magyar minister, ez nálunk egészen új, szokatlan. Ezenkívül itt egy új kitétel is használtatik: „országos pénzügyminister." A magyar törvény országos pénzügy mini stert nem ismer; nem ismer mást, mint magyar pénzügymini stert. Ezen előirt, megparancsolt egyetértésre nézve bátor vagyok még megjegyezni, hogy a mint a példabeszéd mondja: a kinek társa van, annak ura van, és kivált oly iársüzletnél, a hol az egyik társ hasonlíthatats május 2S, 1879. lanul hatalmasabb a másiknál, az üzlet körüli hatalomban való osztozkodás mindig csak afféle oroszlán-szerződés. E szerint Magyarországnak nem volna felelős honvédelmi ministere, mert hisz voltakép nem ő, hanem egy másik, egy nálánál sokkal hatalmasabb közeg, a közös hadügyminister intézkednék, úgy, hogy ezen intézkedés következtében, de általában az egész törvényjavaslat szellemében be fog bizonyulni az, hogy a magyar honvédelmi minister voltakép nem más, mint afféle tartományi főbiztos, fő szalma-komiszárius. {Elérik derültség a szélső baloldalon.') A mi általában véve ezen törvényjavaslat béltartalmát illeti, kivévén azon nagyfontosságú változást, mely a szállásbérek térítményére vonatkozik, különben az egész organismns, mely ezen törvényjavaslatban meg van állapítva, nem egyéb, mint a mostani tényleges állapot. Hogy milyen ezen állapot, azt a gyakorlatból mindnyájan ismerjük. Most, is az van mondva, hogy a közigazgatási hatóságoknak, nevezetesen a megyei tisztviselőknek joga a katonaság elhelyezésében intézkedni. De tudjuk, a gyakorlatban mily kevés nyomatékkal bir a megyei tisztviselőknek, nevezetesen a czivil hatóságoknak intézkedése e tekintetben. Tudjuk, hogy a valóság az, hogy a katonaság teszi azt, a mi neki tetszik ; vaunak ugyanis mindig kifogásai taktikai, egészségügyi tekintetben és ezen kifogásait szemben a megyei tisztviselőkkel mindig tudja érvényesíteni ; annyival inkább, mert a megyei tisztviselőknek nagyobb része a kormány pártjánlévén, onnan felülről csak azt látja, hogy a kormány maga mindig csak enged, hogy a kormány példával úgy jár elől, hogy mindent teljesít feltétlenül, a mit Bécsből kivannak; hát bizony ezen tisztviselők is jó kormánypártiak lévén, mindig megteszik azt, a mit velük szemben ezen orgánumok, a katonaparancsnokok kivannak. Ez a tényleges állapot, és igen jól tudjuk azt, hogy ha valakinek panasza van az elhelyezés ellen, azon különböző intézkedések ellen, melyeket a katonai parancsnokok tesznek, a honvédelmi ministernél hiába keres orvoslást. Ha valamit ki akar vinni, akkor inkább a katonai eommandónál vagy az egyes csapatparancsnoknál keres orvoslást és ott néha talál is; de hogy a honvédelmi ministernél nem talál, azt fájdalommal tapasztaljuk a gyakorlatból. (Igaz! a szélsőbalon.) Ezen eljárás szentesittetik a törvényjavaslatban, az eddigi állapotok tartatnak fenn és az eddigi gyakorlat szerinti eljárás marad meg. Már ezért sem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot; hanem óhajtok egy olyant, a mely egészen más alapokra van fektetve, a mely alapszik Magyarországnak 1867-ben is fenntartott kétségtelenül kifejezett jogán. Kívánom mindenek