Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-139
130 13!). országos ülés június 4. 1879. megfelelőleg állapítsa meg az arányt és terjessze fel jóváhagyás végett a ministeriumhoz. (Helyeslés jobbfelöl.) Az indok tehát abban fekszik, hogy az alap, melyen e költségnek fedeztetnie kell, nem egyforma minden megyében; tehát nem volna helyes egyforma arányt állapítani meg a teherben akkor, midőn az alap nem egyforma. Ez lévén az indok, azt hiszem, hogy az a viszonyoknak teljesen megfelel s igy bátran ajánlhatom e szakaszt a t. háznak elfogadás végett v Csatár Zsigmond: Én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak legszentebb kötelességét az képezi és hivatását úgy fogja fel híven, hogy ha olyan törvéuyt alkot, a mely világos, nyilt, mindenki által érthető, el len értelmet annak senki sem tulajdoníthat, és később semmi kellemetlenségre alkalmat nem szolgáltathat. Úgyde, ha e szakasz úgy fogadtatik el, a mint szövegezve van, akkor az ország lakosai ki lesznek téve annak a kellemetlen helyzetnek, hogy e pótadó a megyék által nem mindig igazságos arányban fog megállapittatni. Azt gondolom, hogy az 1847/8. törvényhozás elég bölcs férfiakból állott, s ez kimondotta a 8. t. czikkben a közös teherviselés módját ekkép: „Magyarországnak minden lakosa, minden közterhet, birtok arányához mérten viselni tartozik. Ha az isten szerencsével áldott meg s nekem több vagyont és földbirtokot adott, mint annak a nyomorult szegény napszámosnak, miért ne fizessek többet, mint ő. Tehát midőn a törvényjavaslat olyasmit foglal magában, a mely a gazdagnak kedvezhet, ellenben a szegényt sújthatja, — ezt megmagyarázni és az osztó igazsággal összeegyeztetni nem tudom. Ismerem a megyéknek különösen a szegényebb osztály iránti, nem mondom roszakaratát, de részvétlenségét s egyáltalában nem tudom megbocsátani a t. kormánynak, hogy e szakaszszal alkalmat ad a megyéknek arra, hogy kimondhassák, hogy a házadó és kereseti adó arányában lesz kivetve a pótadó a laktanyák építésére és a nagybirtok után nem fizettetik jóformán majd semmi. En ezt nem fogadhatom el azért, mert a kinek több vagyona van, annak nagyobb arányban kell a közterhekhez járulni. Ezzel szemben Magyarországban az, kinek az Isten többet adott, az állam jótéteményeinek áldását nagyobb mérvben élvezi, mint a szegényebb sorsú nép. Igen sok példát tudnék erre felhozni, ha a keret, melynek belsejében most mozgunk, ezt megengedné, de miután a kedélyek felháborításához, elkeserítéséhez sem czélom, sem szándékom, ezt most nem teszem, hanem ismétlem, hogy ez 5-ik §., a mint fogalmazva van, sok keserűség alapját teszi le a jövőben; mert akárhogy okoskodjunk, — a szegények gondolkozni kezdenek s képesek annak kifejezést is adni, a I virilismus pedig megalkotta a hatalmat, mely a vármegyékben többnyire a maga részére szokta az előnyöket kiaknázni. Én tehát arra kérem a t. ministerelnök urat, mint a ki e törvényjavaslat életbeléptetésének legfőbb tényezője, ne szolgáltasson későbbi bajokra alkalmat s ne menjen túl azon határon, melyet az 1877/8-ki törvényhozás a közös teherviselésre nézve elfogadott, megtartott s mondassék ki, hogy az építendő kaszárnyák költségén Magyarország minden lakosa birtok arányához képest tartozik viselni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Először is tiltakoznom kell azon feltevés ellen, mintha itt szegények és gazdagokról lehetne szó, mert én legalább a magam csekély tapasztalatából úgy tudom, hogy háztulajdonosok is vannak gazdag emberek, és földbirtokosok is vannak szegény emberek. Én legalább úgy tudom, hogy vannak mindenütt a világon gazdag háztulajdonosok is, szegény földbirtokosok is; ez tehát nem a szegénység és gazdagság kérdése. De viszont, nem hiszem, hogy valaki tagadhatná, hogy Magyarországon a terheknek túlnyomókig nagy részét a földbirtokos viseli és pedig a kicsiny épen úgy, mint a nagy, a szegény épen úgy, mint a gazdag, és a gazdag épeu úgy, mint a szegény. Ha most egy teherről van szó, mely eddig csak a házat terhelte, akkor csakugyan nem lenne helyes, ha ezen tehernek 9 / lü részét a földre hárítanók, pedig ez lenne belőle, ha ez iránt valami provisió nem történnék. Különben az általános teherviselés elvével ez nem ellenkezik, mert hogy ki kell vetni a földadóra is és mindenikre, ezen §. mondja ki. De miután a költség megyénként állapittatik meg, azt hiszem, hogy a viselésnek a különböző adónemek közötti arányosítása sokkal helyesebben történhetik meg megyénként az ott levő adóalapok arányához képest. Ha egyes megyékben megtörténnék, hogy túl akarnának menni az igazságos arányon, fenn van tartva és méltóztassanak ezt abstraháíva a mostani személyektől tekinteni, — az ország kormányának revisiója és jóváhagyása ; s azt hiszem, hogy ezen az úton az ellen, hogy nagy elnyomása történjék egyik vagy másik osztálynak : mindenütt biztosítva lehetnek az adófizetők. Kérem azért ezen javaslatnak elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztettnek jelentem ki. Felteszem a kérdést: azok, a kik az 5. §-t az eredeti szövegezés szerint elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Antal Gyula jegyző (olvassa a 6—10, %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak).
