Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

1S9. országos ülés jnnins 4. 1879. 123 kénytelen vagyok fenntartani. Elsőben is arra 1 vonatkozólag, hogy hiszen a megyékben is van- ' nak oly községek, a melyek már építettek, tehát ha megyei pótadóról lesz szó, akkor ezek is be fognak vonatni: csak azt kívánom megjegyezni, hogy először megyék is vannak, a melyek mint megyék birnak kaszárnyákkal, ezekre nézve tehát semmi esetre sem lenne egyforma a helyzet; de másodszor, meg kívánom jegyezni azt, hogy a megyéknél sokkal könnyebb az egyes helyi viszonyokat ily dolgokban figyelembe venni és kielégíteni, mint hogy ha államilag akár újra kivetendő pótadó utján, akár más utón kellene a kaszárnyákat építeni. Megkívánom még jegyezni azt, a mi a másik törvény vitatásánál is felhozatott, s a mit •— ugy hiszem épen túloldali t. képviselőtársaim tagadni nem fognak, hogy mindenütt a világon az állam általi építkezés a dolog természeténél fogva tetemesen drágább, mint az az építkezés, a melyet a községek és törvényhatóságok eszközölnek. Ha ezt figyelembe veszszük, a mi tökéletes igazság; ha semmi hibát vagy tévedést nem teszünk is fel az állam kormányáról és közegeiről, — mert bizonyos fokig a dolog természetében fekszik: akkor azt gondolom, hogy aligha sokat nyernének azon megyék, melyek- ! ben a kaszárnyák építendők lesznek, az által, hogy az állam építtetvén a kaszárnyákat, az országnak azon egy-két vidéke, melyben ma katonaság nincs és e tehertől ment maradt, hozzájárulna; mert azok hozzájárulását felemésztené az, a mivel az állam által való építés és kezelés j a dolog természeténél fogva többe kerülne, mint az, hogy azt községi és megyei utón kiállítani lehet. De még egyre kívánok figyelmeztetni, s ezzel bezárom rövid nyilatkozatomat. Ez az, hogy •— ismétlem — ha a katonaság kaszárnyában van elszállásolva, annak ottlétéből azon községnek, főleg városnak, a melyben van, okvetetlenül bizonyos haszna is van, a mint ezt a tapasztalati tény mutatja, mert hisz akárhány eset volt, hogy városok kifogást tettek az ellen, ha a katonaságot onnan el akarták vinni. Ha tehát valami csekély többlet káromolnák is ezen vidékekre a katonatartás terűéből, ezt részben legalább ezen előny ellensúlyozza. Hogy pedig a katonaság kaszárnyában legyen elszállásolva, azt lehetővé nem azon vidéknek terheltetése teszi csak, hanem lehetővé teszi a férőhelyek díjának felemelése, a mely felemeléshez pedig az országnak minden vidéke hozzájárul. Tehát az országnak egyetlen vidéke sincs egészen kivéve a hozzájárulástól, s csak arról van szó, hogy esetleg valamivel többel járul hozzá azon vidék, melynek — feltéve, hogy a katonaság kaszárnyákban helyeztetik el — ebből bizonyos előnye is van. Ha ezt meggondoljuk, ismételten is bátorkodom azt mondani, hogy igenis ezen törvényjavaslatok czélja épen az, hogy a létezett igazságtalanságot megszüntessék, a mennvire lehet, s hogy meggyőződésem szerint ezen czél ezen úton el is éretik. Ajánlom tehát a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés.) Csanáűy Sándor: Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. Tökéletesen igaza van a t. belügyminister urnák abban, hogy én minden szavát talán nem értettem, minthogy oly halk hangon méltóztatott kezdeni szónoklatát, hogy szavaiból csak a harmadik-negyedik juthatott el hozzám. A mi már a belügyminister urnák azon állítását illeti, mintha én azt állítottam volna, hogy túl a Lajthán, Ausztriában minden kaszárnya magyar pénzen is építtetett volna, bocsásson meg a t. minister ur, ezt nem mondtam. Hanem csak azt mondtam, hogy az ott épített kaszárnyák egy részének költségeihez a magyar állam is járult. Egyébiránt óhajtandó lett volna, hogy a t. kormány méltóztatott volna kimutatni, hogy mennyi kaszárnya építtetett a Lajthán túl közös költségen. (Felkiáltások a jobboldalon; Ez is szavainak félremagyarázására vonatkozik f!) Márkus István előadó: T. képviselőház! Szükségesnek tartom néhány megjegyzést tenni az itt elmondottakra, habár azt hiszem, hogy azok után, a miket a t. ministerelnök ur elmondott, nagyon rövid lehetek. (Halljuk!) De különösen szükségesnek tartom Mocsáry t. képviselőtársam számítása ellen reflectálni, a mely, ha azon formában, a mint előadta, alapos volna, megvallom, igen erős érv volna a törvényjavaslat ellen. Én is megtettem ugyanazon számítást, még pedig nem a t. képviselőház előtt ismeretlen adatok, hanem azon adatok alapján, melyek a bizottsági jelentésben és ahoz mellékelt kimutatásokban foglaltatnak. Teljesen igazat adok a t. képviselő urnák abban, hogy pl. Borsodmegyének egyenkint elszállásolt katonaságára eső maximális pótadó körülbelől 38,000 frtot tesz. Mocsáry Lajos (közbeszól): 35,000 frtot. Márkus István: Én tehát 3000 frttal még többet számítottam; mert a törvényjavaslatban megállapított kulcs alapján számítva, eredményül 38,000 néhány száz frtot kaptam. Azonban a t. képviselő ur vegye figyelembe azt is, hogy ha ezen pótadóból azután kaszárnyák építtetnek, az ezekben elhelyezett katonaságért az állam által bizonyos megtérítés fizettetik; ezen megtérítés, mint az előbbi törvényjavaslatban ki van mutatva, a lovas-katonaságnál egy emberre és lóra közel 10 krt tesz. S ha az ebből kelet16*