Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

135. országos ülés május 28. 1879. 5 határozását, az elhelyezést, az élelmezést s általában minden ilyen terhek feletti törvényes intézkedést tartotta fenn. Azt a kérdést teszem tehát mindenekelőtt, hogy az elszállásolásból egyáltalán teher hárainlik-e az országra: igen vagy nem ? Én azt hiszem, hogy ezt senki tagadni nem fogja s az által határozottan mind alkotmányi szempontból, mind törvényeink alapján állónak látom azon jogunkat, hogy annak változtatásához mindenesetre hozzászólhassunk. Ezen általam most felhozott elveket némileg sértve látom az előttünk fekvő törvényjavaslat 21. és 22. §§-aiban. Mig ugyanis a 21. §. az 1870-ben megállapított békeelhelyezés alapján, mely a parlament hozzájárulása nélkül eszközöltetett, látszólag ugyanezen jogunknak eieget akar tenni: addig a 22. §. nem tesz különbséget azon két egymástól eltérő eset köztt, hogy t. i. hogyha az elismert békeelhelyezés keretein belül némi változtatások történnek, mi által újabb terhek nem hárulnak az országra és azon eset köztt, midőn az egész békeelhelyezési terv megváltoztatása által, az országra aLajthántúl elhelyezett katonáknak ide való áthelyezése által újabb, nagyobb terheket ró; ez eshetőség ellen biztosítékot e törvényjavaslat nem nyújt. A megváltozott harczászati viszonyokat figyelembe kell venni, az igaz. Tette is ezt a törvényhozás, midőn az ő bizottságai által egyáltalán sürgette a territoriális divisiók rendszerét, a melyek összeköttetésben lévén az ő Felsége, mint a legfőbb hadúr által alkotott ordre de bataillelal, némileg befolyást engednek ő Felségének ezen a téren is. Elfogadom tehát ezt, de nem mint kizárólagos fejedelmi jogot, hanem mint együttest. Mert mig némelyek a belszervezésből akarják magyarázni, hogy talán ő Felségének erre kizárólagos joga lenne : én ezt azért nem fogadhatom el, mert annak alapján, hogy az ordre de bataille keretei kitöltetnek, még az újonczlétszám megszavazási jogát is el lehetne tőlünk vonni, a mit pedig, azt hiszem, senki sem fog akarni. Mert azon eset, mely most fennáll, hogy két év óta a hadsereglétszám megállapítását illetőleg deczemberben új törvényt kellett volna hozni, arra indokul nem szolgálhat, hanem magyarázatát leli azon politikai viszonyokban, melyeknek következtében, ugy látszik, a kormány nem látja tanácsosnak a hadsereg létszámát leszállítani ; de ismervén általánosságban a nemzeteknek közóhaját — hogy ezen létszám takarékossági szempontból leszállittassék — annak teljesítését ismételve elodázta. Óhajtom tehát és bátor leszek később a részleteknél módosítást ajánlani ezen §-hoz. Mert óhajtom, hogy ezen §. praeeisirozása által az általam kifejtett azon egyéni nézetem érvényesüljön, hogy az országnak határozott joga a XII. törvényczikkbcn kifejezett létszám és elhelyezés megállapítására nézve határozottan fejeztessék ki. (Helyeslés.) Áttérek* az Ausztriával való viszonynak tüzetesebb méltánylására. Ott ismét az 1867: XII. törvenyezikk rám nézve mérvadó. Ezen törvény 9. §-a a hadügyet határozottan a közös védelem egyik részének tekinti. A 15. §. kijelenti, hogy mindezen közös költségeket, bizonyos törvényesen megállapítandó, arányban, Magyarország fogja fizetni. Tagadhatatlan az, hogy a hadseregnek elhelyezése, ellátása, a vorspannok előállítása stb. egy hadseregnek kiegészítő részei, hogy ezek költségekbe kerülnek : tehát igen természetes, hogy a fennálló törvény alapján ezen költségeket közös utoa és módon kell fedezni. Igazolá ez állításomat a múlt, mert hiszen mind a kiegyezés előtt, mind a kiegyezés után a laktanyákat a közös erszényből építtették. Nem látom be tehát, hogy most, midőn Magyarországra kerülne a sor, ezen mód megváltoztassák és új mód léptettessék életbe, egy mód, mely Magyarországra nézve pénzügyi tekintetből az eddiginél sokkal hátrányosabb volna. Hátrányosnak, károsnak tartom ez új eljárást — mert eltekintve attól, hogy nem áll az, hogy a Magyarország területén elhelyezett létszám egészen összevág az ujonezozási létszámmal— ez a különbség és teher még fokoztatik az által, hogy roppant különbség van a drágább fegyvernemek , különösen a lovasságnak elhelyezése tekintetében és igy igen természetesen azon arány, mely a kiegyezés 29 és 31%-ában leli kifejezését, Magyarországra nézve hátrányosabbá változtatnék, mert a vér- és pénzáldozat sokkal nagyobb, mint azon arány. Fokozódik pedig ezen aránytalanság még az által, hogy a honvédségből, a gyalogságot tekintve, nagyobb szám esik Magyarországra, mint Ausztriára. Azonkívül pedig Ausztriában lovasság nem létezik, nálunk pedig igen, a mi legiukább kárunkra változtatja a quotaviszonyt. Igazságos megoldásra szükséges első sorban, hogy a közösügyi kiadások a hadügyminister tárczájából fizettessenek. Ezen, tőlem helyesnek tartott megoldás ellenében az előttünk fekvő törvényjavaslatnak magyarázata és védelme tekintetében többféle érv soroltatik fel. Mindenekelőtt kifogásoltatott az, hogy az által a kincstárra aránytalamd nagy teher hárul. Megvallom, hogy ezt az okoskodást nem értem egészen. Mert az, hogy egy teher elviselhetetlen legyen az egyeseknek összeségére nézve, és hogy aztán könnyebb legyen magukra az egyesekre repartirozva. azt nem értem. De a törvényjavaslat védői önmagák is