Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-138

gg 13§. országos ülés május 81, 1879. arra, hogy ha tetszik, Magyarország máskép ne csinálhassa. De mégis argumentum arra, hogy a monarchia másik felében az esetleges felül­fizetéseket nem a közös hadügyministeri pénz­tár, hanem az ottani tartományok fizetik, akkor nem lehet, hogy Magyarországon ugyanazon felülfizetéseket a közös katonai kincstár telje­sítse. Ha tehát a magyar törvényhozás más intézkedést akarna, ha a kincstárt akarná itt belevonni, lehetetlen, hogy mást vonjon be, mint a magyar kincstárt, melyet pedig ily módon újabb terhekkel illetni nem volna helyes, (ügy van! jobbfelöl,) Átmenvén a módosításra, t. ház, én azt tar­tom, hogy midőn ezen 25. §. 2-ik bekezdése azt mondja, hogy „ha azon körülmény, hogy az ilíetékszerű szállást az árszabás szerinti megté­rítési összegért bérbe kapni nem lehet, vegyes bizottság utján igazoltatik, a község van köte­lezve, hogy átvéve a szállásdíjat, gondoskodjék a természetbeni szállásról:" akkor valóban az egyesnek túlpraetensiója ellen a kellő orvoslat meg van adva. De én azt gondolom, hogy az egyesnek túlpraetensiója ellen meg kell óvni a kötelesség szerint ott lakni tartozó katonai tisz­tet is. Már pedig én nem hiszem, hogy a kép­viselő urak tagadnák, hogy ha meg vau a lehe­tőség, hogy valamelyik katonai tiszt túlpraeten­sióval állana elő, bizony megvan a lehetősége annak is, hogy a házi urak is túipraetensióval fognak fellépni. Azt hiszem, sokunknak van ez iránt tapasztalata. Ezen §. tehát gondoskodik arról, hogy vegyes bizottság döntsön mindenik esetben. Még csak egyet kívánok megjegyezni. Né­mely városokat illetőleg megengedem, hogy a megállapított táblázat alacsonyabb díjakat vesz fel, mint a mi megfelel a valóságos lakbérek­nek. De, hogy történt ezen árszabás megálla­pítása "? Á városok önmaguk jelentették be, hogy a szállásbérek nálunk ilyenek. Merem állítani, mint positivumot, hogy minden város, mely a valódi szállásbéreket bejelentette, meg van elégedve ezzel a díjszabással. Azonban némely városok, félve, hogy házbéradójuk emelkedni fog, ha be­jelentik a valóság szerinti szállásbéreket, nem jelentették be a valóság szerint. Ezekben persze alacsonyabb díjakat kellett felvenni. (Derültség.) Ez a tényállás. Ko t. ház, én mégis azt tartom, hogy a melyik városnak sikerült ily módon a házbéradóra nézve •— nem akarom mondani — megrövidíteni az államot, de magának hasznot csinálni; az elszenvedheti ezt a sokkal kisebb károsodást, s az csakugyan nem volna méltá­nyos, hogy a házbéradóban már is megkároso­dott állami kincstár fedezze ezt az újabb kárt is. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék a 25. §-t ugy a mint van, elfogadni. Thaly Kálmán: T. ház! Én nekem ré­szemről nem annyira Hosztinszky János kép­viselő ur módosítványa, mint inkább azon érvelés ellen van kifogásom, melylyel ő a módosítványt indokolni méltóztatott. Megvallom, nagyon meg­lepett engem ez indokolás. Itt a 25. §-nál neve­zetesen arra hivatkozik a képviselő ur, hogy miután a katonai lakbérek az 1865dki, tehát absolutistikus korszakbeli pátens által szabattak meg, ő e pátenst alkotmányos alapul el nem fogadhatja. Tisztelem meggyőződését; magam is igy gondolkozom, hanem a 21. §-nál is pátens­ről volt szó, ott az 1870-iki rendelet, a mely az 1854-iki absolutistikus pátensből eredt, képezi a basist, s ott még is el méltóztatott fogadni alapul ezen törvényellenes pátenst. (Derültség balfelöl.) A különbséget én abban találom, hogy a 21. §-ban csak Magyarország közjogáról, a 25. §-ban pedig Pozsony város localis érdekéről is van szó. (Mozgás a jobboldalon.) A t. többség egynémely tagjai tehát akkor, midőn a haza közjogáról beszélnek, vagy pedig akkor, midőn „haza" beszélnek, két malomban őrölnek. (De­rültség balfelöl.) Egyébiránt maga az indítvány ellen lényeges kifogásom nem volna, a mennyiben oly városok­nál, mint pl. Pozsony, Kassa stb. csakugyan tény, lényegesen reá kellend fizetni a tiszti lak­bérekre, még e formalitások után is. Mindazon­által én részemről a gyökeres orvoslást csak azon indítványban találom, melyet Mocsáry Lajos t. barátom nyújtott be. Minthogy pedig a gyö­keres orvoslást a palliaíiv gyógyítgatásnál min­dig többre becsülöm; s minthogy az indítványt összhangzónak találom azon eljárással, melyet elvtársaim a 21. §-ra vonatkozólag követtek, következőkép azt pártolom; ha azonban azon indítvány netán elesnék, akkor, mint az illető megterhelt városokra nézve mégis némi köny­nyebbítményt tervezőt, Hosztinszky János kép­viselő ur módosítását fogadom el. (Helyeslés baloldalon.) Hosztinszky János: T. ház! Szavaim félre­magyarázása miatt kérek szót. Én Pozsony városát meg nem neveztem, én az ország érdekét képviseltem akkor, midőn az összes városok érdekében felszólaltam; engem tehát roszul mél­tóztatott érteni. Én országos képviselő vagyok, tudom kötelességemet és tanítást nem fogadok el senkitől, tehát a képviselő úrtól sem. Egyúttal kijelentem, hogy a házadó a tör­vényben van szabályozva, tehát azt bemondással leszállítani nem lehet. Ezt akartam a magam igazolására nézve megjegyezni. (Helyeslés jobb­felöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom