Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-119

34 119. országos ülés május 8. 1879. ban ép oly törékeny egyének ülnek, mint a municipiumokban, és ha ott ilyen kihágások vagy visszaélések történhetnek, nincs kizárva, hogy ilyenek ne történhetnének a ministerium kebelében is. Ez tehát nem elég indok arra, hogy most már a törvényjavaslatban szakítsunk azon közeggel, a mely az ilyen dolgokban eljárni a legilletékesebb. Én ezen indokok alapján ajánlom indítványomat a t. ház becses figyelmébe. {Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa). B. Kemény Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelmi minister: T. ház! A §-t illetőleg 5 különböző módosítvány adatott be. Csanády Sándor: Az mutatja, hogy milyen rósz ! Kemény Gábor b. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister: Lehet, hogy épen ezen sokféle megjegyzés a szövegnek nem helytelenségét mutatja, hanem azt, hogy azon határozott középút, a melyen az halad, nem ismertetett fel kellően. Egyébiránt méltóztassék a t. ház a felett határozni, mindenesetre igen figyelemre méltó tekintetek is hozattak fel, és olyanok is, a melyek akkor, mikor ezen §. megállapittatott, is figyelembe vétettek. Megengedem azt is, szívesen, előzetesen, hogy alig van kényesebben szövegezhető §-a valamely erdőtörvénynek, mint épen ezen §. A legelső módosítványt Irányi t. képviselőtársam nyújtotta be. Ez vonatkozik arra, hogy a véderdők sorába bevétessenek azok is, melyeknek fenntartása egészségügyi szempontból fontos. Ez egyike volt épen azon tételeknek, melyek tüzetesen megvitattattak, mikor e §. szövegeztetett. Megmondom az okát, miért hagyatott ki. Azért, mert bár tagadhatatlan, hogy a fáknak különösen nagy tömegben az egészségügyi viszonyokra igen lényeges befolyása van, de a climatographikus, a lecsapódási viszonyokra ezeknek hatását megmondani rendkívül nehéz. Kétséget nem szenved, hogy Francziaországnak egy kopár vizenyős része fákkal beültettetvén, a közbeeső részek sokkal termékenyebbeké, s maga az egész vidék egészségesebbé vált. Ismeretes, hogy a Nilus deltája befásittatván, az esős napok száma megszaporodott. De rendkívül nehéz egy erdőség ilyetén hatásának kiterjedését meghatározni. Köztudomású, hogy csak egy kertben néhány fának egymás mellett léte olyan kellemes árnyékot biztosít, mely igen hasznos és egészséges a körüllevő néhány ház lakóira nézve, de e néhány fát mégis véderdőnek jelölni ki, s ott, hol néhány fa vagy erdő ilyen viszonyok köztt fordul elő, kutatásokat eszközölni e tekintetben olyan eljárásra vezethetne, mely épen a kormány részéről, ha teszem fel, visszaélni akarna a törvény e határozatával, igen sok kellemetlenséget vonhatna az egyesek részére maga után. Ennek következtében ezen mindenesetre figyelmet érdemlő tétel nem vétetett fel a szövegbe, annyival kevésbbé, mert van egy más szempont is, s ez az, hogy az erdőknek, a fáknak sokasága némely helyen az esőt megsokasítja, s a vidéket a nedvesség miatt egészségtelenné teszi, in specie a váltólázak meghonosítására igen sokat tesz az, hogy a folytonos vizgőz s a fákról csepegő harmat megnedvesíti a levegőt. így van ez Közép-Afrikában. Egyik túlság sem jó. A kettő^ közt határvonalat meghúzni nagyon nehéz. Épen azért kérem a t. házat, méltóztassék e módosítványt mellőzni. A másik indítványt br. Simonyi Lajos képviselő ur nyújtotta be, mely bizonyos esetekben a tarvágást és az irtást is megengedtetni kéri, különösen a faállomány sűrítése, s a gyökereknek a homokos talajon hatalmasabbá tétele végett. Ugy látom, hogy a t. képviselő ur e tekintetben némi tévedésben van, a mennyiben épen a homokos talajra nézve, a miről az indítvány szól, a kivételt megteszi maga a törvény az 5. §-ban, melyben meg van állapítva, hogy homokos talajon lehet tarvágást eszközölni. A nem homokos talajra nézve a véderdőknél nem volna tanácsos a tarvágást vagy az irtást megengedni, ha az illető erdőterületek csakugyan teljesen voltak véderdőkül kijelölve. Kérném tehát ezen módosítványnak is mellőzését. Szájbély t. képviselő ur két módosítványt adott be. Az egyik vonatkozik arra, hogy az „5 év alatt" hägyassék ki a szövegből. A szöveg ugyanis igy hangzik: „Ezen erdők a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium által a szükséges előmunkálatok alapján, a tulajdonos és a közigazgatási bizottság meghallgatásával, lehetőleg a jelen törvény kihirdetése napjától számítandó 5 év alatt részletenkint ki fognak jelöltetni." Itt tehát az mondatik, hogy lehetőleg 5 év alatt. Én magam is azt hiszem, hogy a véderdők természete olyan, hogy nem lehet azokat egyszer mindenkorra kijelölni, úgy hogy ez többé változás alá se jöhessen. A 2. §. 1. bekezdésében meg vannak jelölve azon feltételek, melyek mellett bizonyos terület mint véderdő tartandó fenn. Ha egyszer ezen föltételek módosulnak, a szerint valamely már véderdőnek kijelölt terület meg is szünhetik ezen tulajdonsággal birni, és viszont oly terület, mely addig nem volt véderdő, a véderdők közé vétethetik föl. Pl. ha valamely ut védelmére szolgál a véderdő, ha az ut megszűnik, az erdőterület is megszűnik véderdő lenni. A 2. §. első bekezdése ugyanis azt mondja: „Azon erdőkben vagy erdőrészekben, melyek magasabb hegyek kő-görgetegjein, havasok fensíkjain, vagy hegytetőkön és