Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-119

2g 119. országos ülés méjm 8. 1879. lehetne itt tenni az egyes községekre nézve, mint br. Simonyi Lajos méltóztatott említeni, ez a részletek kérdése, erről lehet beszélni ott, de azért elvetni a törvényt, hogy ez ok nélkül való intézkedés, azt nem értem. A t. képviselő ur azt kérdi, hogy mit ér ezen törvény a magánosoknak, hogy ha azoknak üzemterve nem hagyandó jóvá hivatalból. Hogy ha ez benne foglaltatnék a törvényjavaslatban, én magam tiltakoznám ellene és oly megszorítását látnám benne a magánvagyon szabad használatának, a melyet én a t. háznak nem ajánlhatnék. Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy mi köze van egy törvényhez az egyes magánosnak, miután neki üzemtervét nem kell bemutatni. Legyen szabad néhány adatot felhoznom azon eljárásra nézve, mely ugy a magánosoknál, mint nem magánosoknál egyforma és ezen adatokat nem tegnapról mára írtam össze, hanem a t. képviselő ur beszéde közben, a melyet figyelemmel hallgattam, és lehet, hogy több ily adatot is felhozhatnék, de nem tartom szükségesnek mincl elmondani, a következőkre szorítkozván, pl. a véderdők megállapítása magánosok, vagy nem magánosakra egyenlő ; pl. az erdőirtásról szóló intézkedések egyenlőek, akár magánosak, akár nem magánosakra, pl. a fausztatás kérdése egyenlően állapittatik meg, akár magános, akár nem magános birtoka az erdő; azonkívül, a melyek legérdekesebbek, legjelentékenyebbek és talán leggyakorlatiabb intézkedései ezen törvénynek, a kihágások kérdései egyenlők, akár hitbizomány, akár magánember tulajdona az erdő. És az, hogy nem rendes peruira, hanem közigazgatási útra, természetes az érdekek kellő megóvása mellett, hogy valakin igazságtalanság, méltánytalanság ne történjék, utasíttatnak ezen kérdések, a mit én a leggyakorlatiasabb, a legéletbevágóbb intézkedései közé számítok ezen törvényjavaslatnak, egyenlők a magánosok, községek, hitbizomány, vagy alapítványi erdők birtokosaira nézve. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ha a törvény azon kivételeket teszi, melyek, gondolom, a harmadik fejezetben vannak téve, hogy az, által haszontalanná válik. Nem, hanem azon korlátok közé szorítja, mely kevésbbé aprólékosan veszi szemügyre máról holnapra működését az egyesnek, mint az olyan erdőtulajdonnak, mely legalább részben bizonyos felfogás szerint közvagyon. Felhozta a t. képviselő ur azt is, hogy az országnak ezen új beosztása új nehézségeket fog szülni. Én nem mondom azt, t. képviselő ur, hogy nem volna az kellemes, ha valamely országnak ilynemű beosztása minden más közigazgatási, sőt talán igazságszolgáltatási beosztással is egybevágna. De ezt majdnem lehetetlenség tökéletesen keresztül vinni. Olyan kérdésekre nézve, hol az egyes polgároknak ide-oda utazgatása s a ezélszerfí közigazgatási kormányzat keresztül vihetősége okvetetlen megköveteli, hogy a beosztások egybevágjanak, igyekezni kell azokat egybevágókká tenni. De vannak oly beosztások is, melyeket alig lehet megyék szerint eszközölni. Legyen szíves a t. képviselő ur figyelemmel lenni arra, hogy vannak bányászati kerületek is; és vájjon mit használna az országnak az, hogy ha egy ily bányászati kerület Szolnok körül kerekíttetnék ki? Váljon mi teendője lenne ott a hivatalnokoknak? Vannak lótenyésztési, posta, távírda kerületek, melyeknek sem száma, sem nagysága egymással nem egyezik. Mondom, a szabályosság szempontjából elméletileg igen helyes volna, hogy ha minden beosztási kerület egybevágna, de miután ez nem lehetséges, ne csodálkozzék rajta senki, ha a királyi erdőfelügyelőségek a fel vidéken, Krassó, Szörény vármegyében sokkal közelebb fognak egymáshoz esni, mint olyan megyékben, hol az erdősegek nem oly sűrűk. A kormánynak mindenesetre hivatása ugy intézkedni, hogy a királyi erdőfelügyelőknek a közigazgatási bizottságokkal való egyetértése eszközöltessék, tehát, hogy ezen kerületek a politikai hatóságok szerint állapíttassanak meg és ne szeljenek keresztül egyes törvényhatóságokat. A t. képviselő úr által felhozott érvek után, melyek szerint nincs meg a törvényben az egyöntetűség, figyelmetlenül van dolgozva, ellentetek vannak benne, logicailag nem azt az eredményt vártam volna, hogy a t. képviselő ur indítványozza, hogy a javaslat újabb átdolgozás végett utasíttassák vissza az erdőügyi bizottsághoz, hanem inkább azt, hogy miután e törvény szerinte nem érdemli meg, hogy részletes vita alapját képezze, kérje a házat, hogy azt a részletes tárgyalás alapjául ne fogadja el. Én azonban a t. képviselő ur tételeinek helyességét be nem látom, és azon érvek nyomán, melyeket felhoztam, a t. ház is át fogja látni, hogy azon ellenvetések, melyeket a t. képviselő ur felhozott, nem erdészeti, hanem megyei szempontból hozattak fel, a törvényhatóságok szempontját ugy tüntette fel, mintha a kormány azoktól félne, irántok bizalmatlankodnék. Ismétlem, nem a törvényhatósági intézmény iránti, bizalmatlanság, nem a törekvés megsemmisíteni az önkormányzati központokat a vidéken, melyeknek fenntartását nagy mértékben szükségesnek tartom, hanem a dolog practicuma, az erdőügyi rendszabályok keresztülvitelének követelménye hozza magával azt, hogy a közigazgatási bizottság, mint első erdőhatóság vétetvén segítségül, a királyi erdőfelügyelők intézményének életbeléptetése mellett hajtassák végre és ellenőriztessék