Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-132

182. országos ülés május 24. 1879. 339 Nem fogadom el még azért sem — ezt hozzá kell tenni — mert önök egyik tagja megmondotta, mennyi hiányt lát benne, mi tehát, kik más elvekből indulunk ki, ezt meggyőződésünk szerint oly törvényjavaslatnak tartjuk, melyet ha részletenként meg akarnánk javítani, kellene hozzá egy pár hónap; mert majdnem minden szakasz ellenében több módosítással kell járulni s mert azt óhajtjuk, hogy ez jól szerkesztve adassék be, a mi elveinknek megfelelőleg óhajtjuk ennek elutasítását. [Helyeslés balfelöl.) Pauler Tivadar igazságügyi minister: T. ház! (Halljuk!) A jelen büntető törvénykönyvi javaslat ellen két különböző szempontból történtek kifogások. Voltak az előttem szólott képviselő urak köztt olyanok, kik azt, a mi abban van, kevesellették s azt óhajtották, hogy intézkedései még sokkal többel toldassanak meg, névszerint Leskó János képviselő ur, a ki a vallás és részegségre vonatkozó intézkedéseket hiányosaknak tartja. Bátorkodom őt arra figyelmeztetni, hogy a mi az Isten elleni tiszteletlen kifejezéseket illeti, azok a büntető törvénykönyvben vannak más büntetéssel sújtva, a mi a büntető törvénykönyvben vétségnek, vagy bűntettnek van minősítve, annak a kihágások köztt többé helye nem lehet. Mert minden büntethető cselekvény csak egy vagy más kategóriába tartozhatik. A mi a részegségről mondottakat illeti, én nem akarom kétségbe vonni azt, hogy itt részletesebb törvényhozási intézkedéseket lehetne tenni, mint a minők a törvényjavaslatban vannak; de másrészről azt hiszem, akár milyen részletes intézkedéseket tegyünk is, azok hozatalánál mindig tekintettel kell lennünk saját viszonyainkra, a mennyiben ily intézkedések szükségeseknek mutatkoznak, lehet ezekről a részleteknél szó, de másrészt meg van a megyéknek, városoknak statutaris joga, a mely statutárius jog által ők az ily visszaéléseknek, az erkölcstelenség ily nyilvánulásainak elejét vehetik, azokat megfenyíthetik. A mi azon észrevételt illeti, hogy részeg állapotban követtetnek el bűntettek, erre azt jegyezem meg, hogy azok, mint olyanok, meg fognak fenyíttetni; ha pedig valaki épen azért issza le magát, hogy bűntettet kövessen el, ez enyhítő körülménynek soha semmi viszonyok köztt nem szokott vétetni. De nagyobb volt a kifogás az ellen, hogy itt igen sok érintetik meg, a minek nem kellene megérintetni; hogy bevétettek oly cselekmények kihágásoknak, a melyeknek itt helye nincs. Az elv, mely vezetett, az volt : szabályokat alkotni oly cselekmények ellen, a melyek a közbátorságot veszélyeztetik, arra nézve káros következményekkel vannak. Ezea szabályokat országunk százados történetéhez képest törvény, központi kormány rendeletei, törvényhatósági és városi szabályok által állapíttattak meg. Mondom, hazánk százados történeti fejleményéhez képest, mert ha hazánkban a policziának, a rendőrségnek a neve újabb keletkezésű is, azt, hogy a legrégibb idők óta mindig voltak törvények, a melyek ily természettel bírtak, kétségbevonni nem lehet. A törvénytárból tudnék elég törvényt idézni a legrégibb, főkép törvényeink középkori időszakából, Mátyás és Ulászló korából, a melyek szorosan véve rendőri természetűek, pl. az 1486: LXV. és LXVI. t. ez., a mely a fegyverviselést megtiltja a hetivásárokon, kocsmákban és törvényszékeken egyenesen azért, hogy ottan kihágások, kicsapongások által vérengzések el ne követtessenek. Hogy a későbbi időből is számos törvényünk van erre nézve, azt sem fogja senki kétségbe vonni. Ott van a szerencsejátékról szóló 1790., a mezei rendőrségre vonatkozó 1840. törvény. A törvény tehát egyik forrása volt a rendőri szabályoknak, de másodszor forrásai voltak ezen szabályoknak a központi kormánynak, a helytartó tanácsnak intézményei. Hogy a helytartó tanács volt azon törvényes orgánum, mely a közrend és közbátorság felett őrködött és ennélfogva saját hatáskörében rendeleteket, intézményeket bocsátott ki — és pedig intézményeket, a melyekben a rendőrségi szabályoknak megszegésére büntetést, fenyítéket szabott és e tekintetben igen tágas körben mozgott, — azt tagadni egyáltalában nem lehet. Méltóztassék pl. tekintetbe venni Kassichnak három kötetből álló Enchiridionát, a melyben csak extractusa van a helytartótanács intézkedéseinek, a melyek legnagyobbrészt rendőri természetűek. Ha a közegészségügyet veszszük, van hét vastag kötetű munka, Linzbauer Codex Sanitariomedicinalisa, a mely majdnem kizárólag a helytartótanácsi és az udvari cancellariai intézkedéseket tartalmazza, a melyek a közegészségügyre vonatkoznak. De más tekintetben is igy van ez. A rablásoknak, a mindennemű visszaéléseknek és rendetlenségeknek megakadályozására számtalan helytartói intézmény létezik. Pl. azok megfenyítése iránt, kik marhás levelek nélkül vesznek s ezen adnak el marhát. 1819-ben, midőn a rablások nagyon elterjedtek, a tanyákon lakóknak összeírása és azoknak felügyelete tekintetében, r

pénzbüntetéssel, elzárással és testi fenyítékkel szentesített intézkedések hozattak. Igen gyakran felhatalmaztatott központi kormány, — a mint ezt az 1723: CLXIX. t. ez. tűzvészre vonatkozó tartalma tanúsítja — il)

T intézkedések megtételére. A központi kormány tehát Magyarországon e tekintetben mindig ren43*