Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-119
tn 119. országos ülés májns 8. 1879. ezen ellentétet, összeütközést, inconsequentiát a magam részéről el nem fogadhatom; ha más ok nincs, mint ez, annak bizonyítására, hogy a törvényjavaslat visszautasítandó az erdőügyi bizottsághoz újra szövegezés vagy újabb átdolgozás végett, akkor szerintem ez nem ok. És pedig legyen szabad itt meg megjegyeznem, hogy kivévén talán azon egy csekély megjegyzést, mely vonatkozik arra, hogy némely törvények, melyeknek hatályon kivül tétele szükségessé válik az erdőtörvény által, az idézetből elmaradtak, alig van más ok, melyet felhozni lehetne a végből, hogy a törvényjavaslat az erdőügyi bizottsághoz újraszövegezés végett visszautasittassék. A többi érvek és tételek részben igen nagyfontosságúak — nem mindannyi — de azok határozott elvi álláspontot jeleznek, s azon esetben, ha azok elfogadtatnának, nem újra átdolgozásnak, hanem a törvényjavaslat elvetésének volna helye, és utasítás arra, hogy dolgoztassák ki egy új törvényjavaslat ilyen és ilyen szellemben. Engedjen meg a t. ház, ha azon megjegyzést teszem, hogy azon felfogás, melylyel Szederkényi t. képviselő ur a törvényjavaslatot bírálja, tulajdonkép municipális szempont esnem az erdőügyi szempont van benne előtérbe állítva. (Helyeslések.) Méltóztassanak megkülönböztetni c kettőt és aztán határozni. A t. képviselő ur felszólal az iránt, hogy ne vegyük el a megyéktői ezen ügyet, s hagyjuk meg az önkormányzat számára; a megyék — úgymond — méltók a bizalomra, hagyjuk meg tehát hatáskörükben az erdőügyi kérdések igazgatását. Méltóztassanak elhinni, hogy a kormány a megyei rendszer irányában nem elfogult; méltóztassanak elhinni, hogy én magam, mint saját ősi önigazgatásunk lehető alakjához, a megyei törvényhatóságoknak oly berendezéséhez, mint az jelenleg fennáll, nagy mértékben ragaszkodom. Én nem látok oly szerfelett nagy panaceát abban, hogy netalán minden hivatalnok a központban neveztessék ki; és nem látok oly nagy veszedelmet abban, ha egyik másik hivatalnok talán nem a kellő tapintattal vau megválasztva a megyékben. De mikor a közigazgatásnak az önigazgatásnak focusait megtartani óhajtom a meg3 7 ébea azon alakban, melyben lehetséges: az én teljes ragaszkodásomnak és vonzalmamnak épen akkor adok kifejezést, mikor lemondok arról, hogy oly hatáskört kapjanak a megyék, mely őket a jelen viszonyok köztt meg nem illeti, melyet keresztülvinni képtelenek; mondom, épen akkor valódi rokonszenvet tanúsítok a megyei intézmény irányában. Erős meggyőződésem, hogy úgy, mint nagyfontossággal bir a megyei bizottság rendelkezése budget-kérdésekben és politikai kérdésekben, és a mint ezeket bátran a megyei bizottságra lehet bizni, s nincs más közeg, mely ezeket áz ügyeket oly helyesen intézné el, mint a megyei bizottság: addig mindazon kérdések és ügyek, melyek a tényleges administratiónak közvetlen teljesítésére és ellenőrzésére vonatkoznak, nem valók a megyei bizottság elé, hanem ezekre nézve a közigazgatási bizottság van hivatva intézkedni, s ezen bizottság van hivatva arra is, hogy az ügyek vezetését összhangzásba hozza az állami kormány intentióival. Ezen felfogástól való eltérésen alapszik legnagyobb része azon ellenvetéseknek, melyeket a t. képviselő ur a törvényjavaslat ellen felhozott. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha a megyékre lenne bizva az erdőügynek intézése, ez könnyen és majdnem pénz nélkül mehetne. Meggyőződésem szerint, ha mindazok, a mik a törvényben mint ellenőrzendők és kiviendők vannak a kormány elibe szabva, azon mértékben, a mint azt t. képviselő ur contemplálja, átadatnának a megyéknek, az sem könnyebben, sem költség nélkül nem menne, de egyrésze talán sehogy sem. Méltóztassanak megengedni, hogy például e tekintetben felhozzam az erdélyi viszonyokat. Erdélyben egy rendes erdőtörvény tényleg gyakorlatban van, de kellő hatása nincs azért, mert nincsenek annak oly nemű közegei, kik specialiter hivatva volnának a kivitelre felügyelni, részben azt maguk alkalmazni. Ez van tervezve a királyi erdő-felügyelők felállítása által. Mert kérdem, hogy volnának képesek azon királyi erdőfelügyelők teendőit a szolgabirák eszközölni. A szolgabirákat nem mellőzi ezen törvényjavaslat sem, de csak azon hatáskörben kívánja őket alkalmazni, a melyben működni hivatva vannak, mint tisztán politikai közeget és policiális felügyelő hatóságot, de nem mint szakértőket. Szakértelemmel e tekintetben — nem mondom, hogy kivételesen egyes szolgabirák ne bírnának — de, a szakértelmet tőlük megkívánni annyi egyéb képesítés, qualificatio mellett, mennyivel a jó szolgabiráknak birniok kell, azt hiszem, ez túlságos kívánság volna, és az ily teendők teljesítésére a szolgabírónak sem ideje, sem képessége nem lehet. Nem akarok senkit sem bántani, de azt hiszem, hogy nem is hivatása a szolgabírónak e szakképességet megszerezni oly mértékben, a mint azzal birnia kell annak, a ki aprólékos részleteiben effectuálni fogja azt, a mi a törvényjavaslatban foglaltatik. Ha külön közegek állíttatnának fel a megyékben, azon esetben a felállítás költségesebb volna, mint a királyi erdőfelügyelő intézmény. Hivatkozott a t. képviselő ur a tegnapi napon, hogy már akkor, midőn e törvényjavaslat benyujtatott, midőn az indokolás beterjesztetett, mért nem mutattatott be egyúttal egy részletes
