Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

272 180. országos ülés május 21. 1879. 25%-el hosszabb, 3—4 kézben van jelenleg, mig a magyar oldalon a magyar vonal egy kézben van, tehát még kevésbbé versenyképes. Azt mondja a többség jelentése, hogy ilyen kis darab magában nem maradhat meg. Igaz, elismerem ; tehát be kell olvasztani abba a darabba, a melyhez természeténél fogva tartozik. Azt mondhatja itt a minister ur, én nem csatolhatom, de ha csatolom is a pest-miskolcz-kassa-eperjesi vonalhoz, ott marad egy része a kassa-oderbergi vasútnál, t. i. az eperjes-abosi rész. Ez igaz, de épen midőn a kassa-oderbergi vasút ügyét rendezzük, midőn arról van szó, hogy egy társulatnak újabb áldozatokat hozzunk, akkor kell ezt a dolgot azzal a társulattal elintéznünk, nem pedig akkor, mikor ismét helyreállítottuk, úrrá tettük, hogy azután vele birni ne lehessen. (Helyeslés a haloldalon,) Azt, t. ház, merem állítani, hogy a kassaoderbergi vasút megszerzése ma könnyű dolog, s ha ez ma nem történik meg, nem lesz erre többé jó alkalmunk. Sőt tartok én más dologtól is. Az is meglehet, hogy a minister ur itt azon helyzetben van, a melyet ama kis színdarabban látunk, a melyet ugy neveznek, hogy „tudtán kivüli kém" ; akarata ellenére mozdított elő oly dolgot, a melyet nyilván nem akart előmozdítani. És tartok attól, t. ház, hogy ha az a pénzhatalom, a melynek ma kezében vannak az eperjes-tarnowi vasút magyar részének összes részvényei, forceirozza azon fusiót, hogy a kassaoderbergi vasutba bejusson, egy jobb pályába, hogy azután oda bejutván, egy későbbi pénzügyi művelet alapján az összekötést, a fusiót megcsinálja az észak-keleti vasúttal, a mely Szigetig megy és később Szigettől Odessáig vagy legalább Szucsaváig: akkor alakulhat ott fgy oly vasúti csoport, a mely az egész fekete eengeri, észak és nyugat felé menő keleti forgaolm ezen részét egy magyarországi határszéli vasúton keresztül fogja vinni, a mely vasútnak hatalma annyira ki fog domborodni, hogy azzal a magyar állam megbirkózni talán nem lesz képes. Ezt mutatják az eddigi analóg esetek itt. Tehát, t ház, a mint a különvéleményben is volt szerencsénk bőven kifejteni, sokkal helyesebb megoldást látnék én is a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezésében, hogy ha a képviselőház a különvélemény szellemével, tartalmával egyformán megbarátkozni méltóztatnék, azzal, hogy ha már egyrészt újabb terheltetést vállalunk ezen áldozatért, szerezze meg az állam azon compensatiót, hogy a vasút államivá tétessék. (Helyeslés bal/elől.) Ezt én az igazságos és tisztességes érdekek teljes kielégítése mellett lehetőnek gondolom, de nem oly alakban, a mint Hegedüs t. képviselő ur mondja, hogy itt valami erőszakos dologról volna szó. Erre azonban talán később bővebben visszatérek. (Halljuk!) E pályában, t. ház, Magyarországnak a társulatnak eddig adott készpénz-előlegekért van követelése i 6 millió frt; a társulati 19 millió frt részvénytőkéből 25,000 drb részvény, a mely 5.000,000 frtnak felel meg, ma már állami birtokot képez, a mennyiben a közös activák közt van. Bármint ítéljünk is, t. ház, a közös activák közt levő vagyon megosztásáról, azt ignorálni, hogy e 25,000 drbnyi részvényből egy bizonyos hányad minket is megillet, nem lehet. A vállalatba helyezett 38 milliónyi prioritásért, az eddigi 2Vs millió új beruházási kölcsönért, a most megszavazandó 6.800,000 frt új elsőbbségi kötvények arany kamataiért az állam fizeti a kamatokat azon 2.900,000 frtnyi subventióban, a mely a kassa-oderbergi vasút részére törvényileg van biztosítva; ebből él a vasút, ebből fedezi elsőbbségi kötvényeinek és részvényeinek kamatait nagy részben. Mindez, t. ház, már pénzügyi szempontból is azt követeli, hogy ott, a hol a magyar állam vagyonilag ily nagy mértékben van érdekelve, ha erre correct ut és mód találkozik, az államnak a maga befolyását gyarapítani kell, Hogy csak egy pár apró példával szolgáljak, azon kivül, a mi különben a különvéleményben is benn van, a mostani kamatteher leszállítása eredményezné azt, hogy a központi és a dologi kiadások kevesebbek legyenek. Hogy kisebb példát hozzak fel, a ruttkai állomáson van két tuczat tisztviselő azért, mert ott nagy transito-kezelés van. Ugyanígy van ez Kassán is. Ha már most e vasutak egy kézben lesznek, akkor a meglévő tisztviselőknek egy része iselegendő lesz. Hogy egy gyakorlati kisebb példával szolgáljak : nem-e anomália az, t. ház, hogy a közlekedési minister egy szűk és sötét helyiségben vezeti a közlekedési ministeriumot ? A kassaoderbergi vasútnak a közös activákban levő állami tulajdont képező 25,000 drb. részvényből adatott annyi kölcsön, hogy magának egy fényes palotát építhetett, az arra általa felvett külön kölcsönből. Fogadja el a t. minister ur a mi indítványunkat s akkor ugy, mint a keleti vasútnál, megtörténhetik itt is, hogy az oderbergí igazgatóságnak az a része, a mely szükséges, elmegy a mostani állami vasúti igazgatóságba és a közlekedésügyi ministerium bele mehet egy saját palotába, a hol kényelmesen elhelyezkedhetik. Ez, t. ház, nem vasúti kérdés, hanem illustratiója a mi gazdasági eljárásunknak e részben is. — Vagy mondjak-e nagyobb anomáliát, mint azt, hogy például a t. minister urnak tetszett a báttaszék-dombovári vasút kezelését államivá tenni, azon vasutét, melynek üzleti bevétele tavaly, a tegnap megjelent hivatalos