Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

C>gg 130- országos ülés május 21. 1879. Következik az állandó pénzügyi bizottság jelentése a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag. Méltóztatik a t. ház a törvényjavaslatot és a jelentést felolvasottaknak tekinteni? {Helyeslés.) A törvényjavaslat és a jelentés felolvasottaknak tekintetnek. Az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! A kassa-oderbergi vasút 1866-ban lőu engedélyezve, de az engedélyesek által csakhammar a credit foncier internationalera, és miután ez a vállalatra képtelennek bizonyult, az anglo-osztrák bankra lőn ruházva a concessió; ez utóbbi aztán, a magyar kormány közbejöttével, egy budapesti építési consortiummal szerződést kötött 1869-ben a pálya kiépítése iránt fis 33 millióban. Nem szándékozom a vállalat financeirozásával foglalkozni, mert az semmi befolyással nincs arra a három kérdésre, melylyel a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat foglalkozik és igy nem értem azt, hogy a közlekedési bizottság kisebbségének véleménye miért tesz számításokat e tekintetben; mert ha csak azért, hogy mindazt a pénzt, melyet e vaspálya az engedélyesek, illetőleg a társulat czímen a részvényesektől és kormányoktól a mai napig összeszedett, összeadja, és hogy kiszámítsa, hogy az mértföldenként 1.400,000 forintra megy, holott a vasút építése mértföldenként 686,000 forintba került: ezzel csak egy többé-kevésbé helyes számítást tett, de sem a vasút garantiának az osztrák kormánynyal való megosztása, sem a fix árban, önállóan eszközölt építés körül felmerült kártérítési követelések, sem a kassa-oderbergi vasútnak az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részével való egyesítése iránt adatot, nézetet, előzményt nem nyújtott. Én tehát, t. ház, csakis azon három kérdéssel és pedig azok keletkezésétől foglalkozom, a mely kérdések megoldásáról szól e törvényjavaslat. A kassa-oderbergi vasút 6

/

6-od része Magyarországon, Ve-od része Ausztriában van; a kamatbiztosítás az egységes monarchia által volt engedélyezve; tehát az 1867: XV. t. ez. 7. §-a meghagyja a magyar kormánynak, hogy ez iránt kössön külön szerződést Ausztriával. Kérdés: milyen alapra legyen az fektetve ? Minthogy a magyar vonalrész nem oly jövedelmező, mint az osztrák, igen természetes, hogy magyar szempontból legelőnyösebb lenne az a megoldás, hogy az egész vonal jövedelme összeszámittassék, a mi hiány van, azt fedezze a két állam mértföldarányban, mert igy az osztrák pálya jövedelmezőségében is részesülnénk, indirecte, a kamatbiztosítás könnyebbítésében. Ez volt a magyar kormány eredeti álláspontja; de több évi alkudozás daczára sem érvényesíthette azt, mert ezzel szemben az osztrák kormány makacsul ragaszkodott ahoz, hogy mindenik ország a mértföld - arány szerint viselje kamatbiztosítási terbeit; tehát a kamatbiztosítás előre osztassék meg és a mennyi hiányt képez mindenik országban éhez képest a vasút bevétele; azt fedezze az illető ország. Végre egy compromissum jött létre, mely le van téve ebben a törvényjavaslatban. És ez abból áll, hogy a kamatbiztosítás mértföld-arányban osztatik ugyan meg: de az osztrák kormány — tekintettel épen vonalának jövedelmezőségére — a központi igazgatás költségeihez, nem a hosszmértföldek; hanem a hossz- és vonatmértföldek átlaga szerint járul. A jármíí-telep költségeihez, ezek garantiájához, fentartásához, az egész menet- és vonat-mozgosítási szolgálathoz és kocsibérhez pedig: vonatmértföldek és a bruttó bevétel átlaga szerint. Ez a két correctivum könnyűi a mi kamatgarantiaterhünket, az 1872/5-iki átlagot véve alapul, 35,000 írttal. Ez lényeges javulás a status quon i és a mellett a külön elszámolás előnyével is bir, tehát egy 12 év óta függő kérdést, a helyzet javításával intéz el. De még ez előnyön kivül, Ausztria a kártérítésben, mely a törvényjavaslat második tárgyát képezi, oly módon részesül, hogy szintén könnyíti kamatgarantiánk terhét. A kártérítési igények, melyeket a vállalkozók a társulat iránt formáltak, és melyekkel a társulat az állam irányában előállott, az építés alatt beállott vis major esetei, a kormány által követelt terv - változtatások és a franczia-német háború által sürgetett munkálatok czímén formáltattak. A követelés 8.900,000 forintra is ment; ebből a társulat 4.600,000 frtnak alaposságát elismeri és megszavazza a vállalkozóknak; az állam pedig kerekszámmal 2 milliót vállalt el, mely késedelmi kamatokkal együtt 2.521,000 forintra emelkedett ; ennek alapját részletesen bírálja a közlekedési bizottság jelentése és igy azzal nem foglalkozom; maga a kisebbségi vélemény is concedálja e,gy részét, de az ilyen kérdésben nemcsak az egyéni számítás, sőt nemis csak a jogi szempont döntő: az rendesen közlekedési és méltányossági szempontokból, compromissum útján oldatik meg; a mint hogy specialiter a kassa-oderbergi vasútra nézve is az 1875: XLI. t. ez. e tekintetben a kormányt felhatalmazá. A mi a kártérítés módját illeti, abban történt megállapodás, hogy a kamataival együtt 5.121,000 frtra menő kártérítési összeg, valamint felszerelési szükségek beszerzése czéljából a kassa-oderbergi vasút köt egy 6.828,000 frtnyi ' arany-köles önt, ennek egész kamatbiztosítását