Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

250 123 ' országos ülés május 19. 1879. völgyi vasút az osztrák államvasut-társulat ke­zeibe ne jusson? Minthogy azonban a közlekedésügyi minis­ter úrtól ez iránt magánúton felvilágosítást nyer­tem, nem tartottam szükségesnek ez interpellátiót a házban megtenni, — nehogy az által, hogy a t. ház kimondván, hogy igenis kell lépéseket tenni, az állam érdeke némi károsítást szen­vedjen. ; E személyi ügyet azért voltam bátor előre­bocsátani, hogy ez által bebizonyítsam, hogy elvben annak ellene nem voltam és nem vagyok, hogy a vágvölgyi vasút államivá tétessék. Általá­ban vagyok bátor kijelenteni, hogy szükséges teendőnek tartom azt, hogy az állam, a mennyire a körülmények kívánják, igyekezzék a vasutakra nagyobb befolyást gyakorolni. Minden vasutat nem képes az állam megvásárolni, de legalább azokat tegye állami birtokká, a melyekhez könnyen hozzájuthat, melyek fontosabb irányúak, hogy ez által a tarifa-politikára, a közlekedés­ügyre nagyobb befolyást gyakorolhasson, mint most. (Helyeslés.) De midőn én ezen nézetben voltam, mely­ben vagyok ma is, azon feltevésbői indultam ki, hogy a vágvölgyi vasút egyrészt, ha kiépíttetik egészen a Dunáig gőzmozdonyra, fontos végponttá válik a dunai gabona-kereskedelemre nézve; más­részt, ha kiépíttetik Zsolnáig, e rövidítés meg­könnyíti a dunai gabona-kereskedelemnek azt, hogy a Dunán az alföldről jövő gabonaszállít­mányok minél gyorsabban ji"thassanak Oder­bergre. Máskép ez nem is képzelhető, mint hogy egyrészt a Dunáig, másrészt Zsolnáig, ki kell építeni a vágvölgyi pályát, hogy a kassa­oderbergi vasúttal való csatlakozás folytán, az osztrák államvaspályának némi versenyt csinál­hasson. De természetes, hogy ezen combinatiónál arra is reflectáltam, hogy a törvényhozás a kassa-oderbergi vasuttársulatnak jelenlegi bonyo­lódott helyzetét akkor, midőn ezen társulat ügyeit rendezi, és az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalni fogja, az alkalmat föl fogja használni arra, hogy egyúttal magát a kassa-oderbergi vasutat is, mint ismét igen fontos export pályát, állami kezelésbe vegye. Ez volt egyik fő indok a mellett, hogy a vágvölgyi vasútnak államivá tételét helyeseljem. (Helyeslés) Minthogy azonban a t. ház ma el méltózta­tott határozni azt, hogy a vágvölgyi vasút meg­vétele iránt nyilatkozzunk, mielőtt tudnók, hogy a kassa-oderbergi vasúttal mi fog történni : azon helyzetben vagyok, hogy a mostani pártviszo­nyok és szavazásmódok következtében félvén attól, hogy a különvélemény, mely a kassa­oderbergi vasútnak államivá tételét javasolja, nem fogadtatik el, nem vagyok tisztában az iránt, vájjon jó lélekkel megszavazzam-e ma a vágyölgyi vasútnak megvételét. Már előbb, t. i. mai első felszólalásomban voltam bátor felhozni, hogy az államnak van egy csomó ilyen apró vasútja, melyekhez nem juthat hozzá. Ha a kassa-oderbergi vasút kérdése nem oldatik meg, abban az irányban, a melyben a külön vélemény javasolja, ott leszünk, hogy az osztrák államvaspálya társulat köztt és a kassa­oderbergi társulat köztt lesz egy darab vas­utunk, melynek semmi hasznát nem vehetjük. Nem tartom tehát helyesnek egy darab vasutat megvenni, a mig nem tudjuk, mit fogunk vele csinálni. (Helyeslés balfelöl.) Fenyegetnek azzal, hogy ha nem veszszük meg ezen vasutat, más veszi meg és hogy a tár­sulat csődbe jut, vagy ha más megveszi, a Vlára szoroson át az összeköttetést Lundenburg felé létesíti, és akkor az osztrák államvaspálya tár­sulat a budapest-pozsony-lundeuburgi vonalon oly forgalmat szerezhet, melylyel a mi Buda­pest-ruttkai vonalunkat megrontja. Azonban a vágvölgyi vasut-társulatnak adott engedély már megszűnt, és csak a kormánytól függ, hogy a jövőre megadja-e a Vlára-szoroson való építési engedélyt. Mig ezen tőlünk függő engedély meg nem adatik, addig az osztrák államvasút kezében is a magyar Ruttka felé menő államvasutnak, a vágvölgyi vasút nem versenyzője. Én tehát nem tartom ezt elég fontos oknak ma arra, hogy a vágvölgyi vasút a kassa-oderbergi vasút tárgyalása előtt megvétessék. Azt mondja a közlekedési bizottság, hogy még más indok is van a megvételre, és ez az, hogy különben a társulat csődbe jut, a minek komoly nehézségek volnának a következései és ezek visszahatással volnának a magyar állam­vaspályára is. Ilyen argumentummal, t. ház, nya­kunkba akaszthatnak bármely pályát. Én nem tartom indoknak a megvételre azt, hogy ha valamely privát-társulatnak baja van a vasutjá­val, azért vegye meg az állam. (Helyeslés bal­jel'ől.) Ha ezen elvet felállítjuk, meg kell vásá­rolni majdnem minden pályát, mihelyt más con­currens társulat akarja azt megvásárolni. Az elő­adottaknál fogva tehát bátor vagyok ismételni, hogy én elvben nem vagyok ellene, hogy azon czélzatokból, melyekre rámutatni bátor voltam, az a vasút megvétessék. Miután azonban a napi­rend megfordításával a t. ház azt határozta, hogy a kassa-oderbergi vasút ügye még függő­ben maradjon, én addig, mig ez a kérdés el nem intéztetik, a törvényjavaslatot részemről el nem fogadom. Thaly Kálmán: T. ház! A vágvölgyi vasút ügyét tekintve, szerény véleményem szerint mindenekelőtt azt a tényleges helyzetet kell hangsúlyozni, melyben ezen kérdéssel szembea

Next

/
Oldalképek
Tartalom