Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-118
•jg 118. országos ülés május 7. 1879. mert utóvégre is csak annak mondható ez, — nem csinálna oly nagy nehézséget; de most, midőn ezen ezélt, melyet el akarunk érni, más módon is elérhetjük, hogy kiadásainkat pár százezer frttal megszaporítsuk, ezt én részemről indokolatlannak, helytelennek tartom. (Helyeslés a szélső balon) A törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy természetesen ezen erdőfelügyelők kedveért az ország újabb erdőterületekre fog feloszlatni. A helyes administratió érdekében ez ismét káros, mi sem károsabb, mint ez az administratióra. Hisz már eddig is van külön adó — külön katonai — külön törvényszéki, külön politikai felosztás. Most már külön erdőfelosztás is lesz. Már kérem, ha mi valamit adunk a jó administratióra, csak ezt kerüljük és én csodálkozom, hogy a ministerium minden új előterjesztésénél mindig ragaszkodik ezen kedvencz thémájához. Természetesen törnie kell itt a fejét újabb erdőbeosztásról, mert különben az erdőfelügyelők alkalmazását nem képes indokolni; mert minden megyére csak nem fog egy erdőfelügyelőt küldeni. Hát megengedem, hogy 20 részre fog majd felosztatni az ország, 20 királyi erdőfelügyelő kerületre. Nem tudom, hogy a minister ur számított-e már e tekintetben ; az indokolásban néztem, de ott nem találtam, mert mindenesetre érdekes az országnak tudni azí is, hogy ezen új intézkedéssel mily terhek fognak ismét vállaira nehezedni. Csak úgy hallomásból tudom, hogy a ministerium 75—100,000 írtról beszélt ezen erdőfelüg} 7 elők felállítására nézve. De már engedelmet kérek, azt már előre is jól tudom, hogy nem 75—100,000 forint fog az lenni. Megengedem, hogy az első pillanatban, a törvény első lépésénél csak ennél marad meg a kormány; de a ki a meredélyre lépett, annak nehéz megállani; a ki az „á"-t kimondta, az a „b"-t is kimondja. Mindjárt a másik esztendő igazolni fogja, hogy azon nagy teendőkben, melyek a ministerium kezében vannak összpontosítva, az erdők körüli teendők végrehajtására a ministerium — ha nem is mondja, de valószínűleg — ezen erdőfelügyelőket akarja alkalmazni, tervek készítésére s egyéb eljárásra; akkor ki fog tűnni, hogy a kerületek nagyok, az erdőfelügyelők kevesek, meg kell őket szaporítani, mert különben az erdőtörvényből nem lesz semmi. Mindenesetre kíváncsian várom a t. minister urnak felvilágosítását arra nézve, hogy milyen számítást tett ezen erdőfelügyelői intézmény felállítására nézve, hogy a költségekről is halljunk valamit, mert mondom, az indokolásban egy árva szó sincs erről, a mi pedig igen lényeges dolog. /"- A mi az erdőkihágási forumokat illeti, itt, / mint a törvényjavaslat indokolása is mondja,, a I gyors eljárást tartották irányadónak, a mit nagyon helyeslek; és már itt érvényesült az, a mit beszédem elején mondtam, hogy utoljára is rá fognak jönni azok, a kik a törvényhatóságoknak és közegeinek legnagyobb ellenségei voltak, arra, hogy végre is, ha gyorsan akarunk valamit elintéztetni, mégis esak azokhoz a sokat kárhoztatott törvényhatósági közegekhez kell folyamodni. A régi magyar törvények az erdőkihágásokat, mint tudjuk, a bíróságok által intéztették el. Most ezen törvényjavaslat már a szolgabirákat veszi elő s ezen teendőket reájuk ruházza. Szívesen elfogadom ezt, mert tudom, hogy gyorsan lesz elintézve és minden költségszaporítás nélkül, mert e czélból sem új közegek, sem újabb állomások nem szükségesek. Hanem már a mi a gyors eljárást illeti, azon résznél, a mely a második fórumról szól, s a szolgabiráktól az apellátát a közigazgatási bizottsághoz viszi, nem értem, hogy a ministerium, vagy a törvényjavaslat szerkesztője miért mellőzi a törvénykönyvünkben úgyis elfogadott azon általános eljárást, gyakorlatot, hogy a szolgabirófól mindig az alispánhoz történik az apelláta. Ezen eljárás sokkal gyorsabb, mintha a felebkezés a közigazgatási bizottságokhoz történik, mert tudjuk, hogy a közigazgatási bizottságok csak havonkint tartanak üléseket, az alispán pedig állandó közeget képez. Minthogy pedig az erdőkihágásoknál sokszor igen gyors eljárás szükségeltetik, azon nézetben vagyok, hogy ez az intézkedés helytelen és kiigazítandó. A mi a törvényjavaslatnak azt a részét illeti, a mely a kopár területek beerdősítését íárgyazza. a mely czélból állami segély helyeztetett kilátásba, a melynek végrehajtása állami közegek utján történnék, megvallom, hogy mint olyat, a mely nem közvetlenül állami érdekű ügy, hanem tisztán egyesek vagy harmadik személyek érdeke, nem tartom elintézhetőnek az itt foglalt eljárási módon, mert az mindig helyi érdekű és mint ilyen, csakis a helyi kormányzat közegei által intézhető el első sorban czélszerűen. A hol pedig állami segélyről van szó, ott én nem vagyok megelégedve, ha a kormányt illeti a végelhatározás, mert ha az állam adja hozzá a pénzt, szükséges, hogy az országyülés kellő tudomással bírjon, hogy az hova fordíttatott. (Helyeslés balfelöl.) A mi végre az utolsó pontot illeti, a melyben a fennálló törvényeknek hatályon kivül helyezéséről van szó, megjegyzem, hogy a ministerium vagy pedig annak szövegezője elfelejtette, hogy az 1807 : XX. t. ez. is létezik, a mely oly területek befásításáról intézkedik, a melyeken futó homok van. Ez a törvény is intézkedik a futó homok által veszélyeztetett területek beerdősítéséről, az itt leirt és általam ismertetett, de nem helyeselt módon. Az 1807 : XX. t. ez. szintén intézkedik az ily területek befásításáról az ott leirt módon, mely szerint az eljárással az
