Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-118
14 118. országos ülés május 7. 1879. legújabban dúló árvizek, melyek már nemcsak vidéki, de országos csapásként jelentkeznek, szintén kell, hogy bizonyos tekintetben az erdőségek gondozására hívják fel a törvényhozás figyelmét. Mert nem lehet tagadni, hogy egy ország- és vidék erdőségi állagának nagyobbmérvtí átváltoztatása mily határozott befolyást gyakorol a légmérsékleti viszonyokra; hogy például egy vidék felett összegyűlt felhők lecsapódásából származó vízlefolyás annál lassabb menetű lesz, minél nagyobb azon terület beerdősített része, és minél sűrűbb állagot képez ily területeken a fák növényzete, valamint hogy a víz lemosásának jobban kitett puszta talaj egyéb káros és figyelmen kivül nem hagyható következmények mellett, ha lassan is, a fotyó vizek medrének feltöltésére vezet. Indokolt tehát e törvényjavaslat fontossága, mint mondám, az erdőségekben rejlő értéket véve, nemzetgazdászati szempontból; ezenkívül általános állam- és közgazdasági tekintetekből is. Őseink igen helyes tapintatta] és törvényhozói bölcsességgel fogták fel az erdőségeinkben rejlő kérdés fontosságát és ennek megoldásáról hogy gondoskodtak, mutatják azon számtalan intézkedések, melyek régibb törvényeinkben fellelhetők, melyek azonban ma legnagyobb részben nem felelnek meg a jelenlegi viszonyok követelményeinek. A törvényhozás az újabb korban belátta egy erdőtörvény szükségességét és fontosságát, és hogy egy ily javaslat évek előtt törvényerőre nem emelkedett, ennek oka csakis a parlament idejének sürgős és fontosabb teendők által absorbeálásában keresendő. A bizottság, melynek előadója lehetni szerenesés vagyok, a t. ház által hozzáutasított törvényjavaslatot lelkiismeretes tanulmány tárgyává tette. Es ha az jelen beterjesztett alakjában lényeges módosítást nem szenvedett, oka, hogy a bizottság elfogadván és magáévá tevén a törvényjavaslatban kifejezett főbb princípiumokat, nagyon természetes, hogy változtatásai és módosításai lényegesek nem lehettek, de nem is lehetnek egy oly javaslattal szemben, mely évek hosszú során szakszertileg előkészíttetvén, annyi retortán ment keresztül, és a múlt országgyűlés végén egy a ház által kiküldött bizottság által gondosan áttanulmányozva és átdolgozva már akkor tárgyalásra éretten nyújtatott be a házhoz. A bizottság jelentésében kiemeli azon fontosabb momentumokat, melyek e törvényjavaslatban kifejezést nyertek, és igy ezek ismétlése nem lehet feladatom, csakis azt kívánom hangsúlyozni, hogy a bizottság nyugodt lelkiismerettel terjeszti a t. ház bölcs megbirálása alá e törvényjavaslatot, mert e javaslatnak törvényerőre emeltetése által egy ma általánosan érzett hiányt lát pótolva, s abban egyrészről kifejezve látja az e téren általában elfogadott elveket, más részről feltalálni véli benne azon dicséretes törekvést, hogy ezen elvek, a mi, e téren is különleges viszonyaink, és e viszonyok követelményeinek megfelelőleg nyerjenek alkalmazást. Tiszt, ház! Nézetem szerint előadói tisztem csakis az lehet, hogy a tárgyalás alá bocsátott kérdést mintegy általánosságban megvilágítsam, és igy formailag a tárgyalást megindítsam. Az általános vita végén, ha szükségét látnám 4 és a részleteknél ig}^ekezni fogok a netán felmerülő aggályokat eloszlatni és a törvényjavaslat egyes intézkedéseinél a bizottság álláspontját megvilágítani. Ezek előre bocsátása után kérem a tiszt. házat, kegyeskedjék a törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint általánosságban elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: T. ház! Teljesen elfogadom az előadó urnak nyilvánított nézetét a törvényjavaslat fontosságáról, mert megszoktuk évek hosszú során át haliam' a panaszt a jó erdőügyi törvény hiányáról, megszoktuk egyszersmind hallani azt, hogy most készül az erdőügyi törvényjavaslat, hogy már tárgyalás alá fog kerülni. Ezen két théma variatiója okozta körülbelül talán azt, hogy az erdőügyekben Magyarországon általában ugy a hatóságoknál, mint az egyeseknél bizonyos stagnatio állott be, bizonyos rendetlenség rendszeresült, hogy ugy fejezzem ki magamat, melynek sem az egyesek, sem a hatóságok, sem a kormány ellenállani képes nem volt, vagy talán nem is igyekezett. Magyarországon az erdőügyi viszonyok mindig kiváló figyelme tárgyát képezték a törvényhozásnak. Jól mutatott rá a t. előadó ur, hogy törvényeink miként tanúskodnak erről. Kétségkívül azok, kik a legújabb időben a panaszokat hallják az erdőügyi törvények hiányairól, azt képzelik, hogy Magyarországon valami tabula rasa van, hogy sem intézkedés, sem törvény nem létezik az erdőügyekben; holott törvénykönyveinket felütve, ott találunk az akkori idő viszonyainak igenis megfelelő, talán túlságosan is szigorú és conservativ törvényeket, mi okozta részben azt, hogy a későbbi időkben azok alkalmazása majdnem kiszoritíatott a körülmények által. Ott van az 1807: XX. és XXI. törvényczikkek; az erdészeti hatóságokról az 1840: IX. és X. törvényczikk. Igen beható, s az erdők conserválása tekintetében, valamint közgazdaságilag is igen kitűnő törvények azok. Megfeleltek az 1848. előtti állapotoknak Magyarországon. Azonban következett az 1848. utáni idő, következett utána a hosszas Bach-rendszer, következett ismét a provisorium. Ezen időről, melyben a külföldről behozott törvények és végrehajtó közegekkel rendelkeztek, teljesen ignorálóan a magyar törvényhozás által teremtett törvényeket, ignorálóan a meglevő viszonyokat, valóban