Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

202 126 országos ülés május 16. 1879. zal kívánják önök megosztani, és veszthet az által is, hogy ha a főrendiház valamely esély következtében a képviselőházzal ellentétes véleményt nyilvánítana és ellenkező határozatot hozna, akkor azon állapotba jutnánk, hogy az initiativát, mely a törvény és százados szokás szerint egyedül ezen házat illeti meg és illette meg mindenkor, a főrendiekhez tenné át. Én mindezek folytán Madarász képviselőtársam indítványát pártolom. {Helyeslés a szélső balon.) Molnár Aladár: Tiszt, ház! Azt hiszem, hogy ha most kellene új törvényt hozni a veder őröl, melyben a fennforgó kérdés is szabályozandó lenne, nagyon megfontolandók volnának azon érvek, melyeket Madarász képviselő ur felhozott. Azt ugyan én nem látom át, hogy a ministerium felmentésének a főrendiházzal közlése ezen ház jogait legkevésbbé sértené, vagy hogy a ministeri felelősséget megkönnyítené. Mert hiszen például, ha a képviselőház nem adná meg a felmentést a ministerium azon eljárására, hogy a honvédséget az ország határain kivül alkalmazta, a főrendiház pedig megadná, mi történnék? Miután országos határozatról van szó, a két háznak nem levén egyező határozata, a ministerium nem mentetnék fel, mert ez a felmentés csak azon esetben történhetik, ha a két ház határozata egyező. Ez viszont megfordítva is igy történnék. {Igazi TJgy van! jobbfelöl.) De hogy ha nem csupán a ministerium iránti bizalmatlansági szavazatról, hanem csupán eljárásának helytelenítéséről van szó, hanem a mi megtörténhetik, s nem lehetetlen, a ministerium eljárása folytán a képviselőház szükségesnek látná a vád alá helyezést initiálni, ennek foganatosításai az. hogy a határozat a főrendekkel is közöltetik, nem gyengítené. Mert hiszen a fennálló törvény szerint, mihelyt a képviselőház a vád alá helyezést elrendelte, a főrendiház köteles a törvényes bíróságot megalakítani és az ügyet tárgyalni. De minthogy a főrendiház által alakított illetékes bíróság a ministeriumot felmentheti, vagy kimondhatja, hogy a vád alá helyezés nem indokolt, nem alapos; azt én anomáliának tartanám, hogy a főrendiház összessége előbb nyilatkozzék egy ügyben, mint a maga kebeléből alakított bíróság. Anomáliának tartanám, hogy a főrendiház pl. előbb kimondja a ministerium felmentését és azután esetleg megalakítja törvény szerint azon bíróságot, mely a ministerium felett lesz Ítélendő. {Helyeslés jobbfelöl. Ellentmondások a szélső balon.) Ezért mondám, hogy ha most új törvény hozataláról volna szó, azon argumentumok, melyeket erre nézve Madarász képviselő ur felhozott, igen megfontolandók volnának. De most, t. ház, nem erről van szó, hanem az a kérdés, hogy a fennálló positiv törvény értelmében a képviselőháznak azon határozata, melyben a ministeriumnak eljárását helyesli, vagy nem helyesli, — a jelen esetben helyesli,— a főrendekkel közöltessék-e vagy nem? Hogy mennyiben helyesek ezen törvények, az nem kérdés és ha nem sok idő múlva a véderőről szóló törvény revisio alá fog jönni, akkor meg fogja érdemelni ezen kérdés a figyelmet. Én megnéztem törvényeinknek erre vonatkozó intézkedéseit és kénytelen voltam azon belátásra jönni, hogy ugy az 1868: XVI. valamint az 1868: XV. törvény értelmében a képviselőháznak ezen határozata a főrendekkel közlendő. És ennek ellenében csak egy ellenvetést hallottam felemlíteni, a mi nyomatékkal látszik birni; azt t. i., hogy mig a 3. szakasz első bekezdése azt mondja, hogy: „A honvédség kivételesen a magyar korona országain kivül is alkalmazható, de erre mindannyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges", az utolsó bekezdés azt mondja, hogy a jóváhagyást az ország képviselete adja meg. És itt Simonyi képviselő ur a mellett érvel, hogy a képviselet alatt a képviselőház értendő, mert, mint monda, született törvényhozók nem képezhetik az ország képviseletét. Hiszen a magyar nyelv használata szerint szabatosan ez igy volna értendő, de a mindennapi tapasztalásból tudjuk, hogy mi saját nyelvünkre és annak szabatos használatára épen törvényeink alkotásánál nem nagy gondot szoktunk fordítani. És igy van ez a jelen esetben is. A többek közt méltóztassanak megnézni az 1868: XV. t. ez. 11. §-át, a mely azt mondja: „A hadsereg megállapított létszámának a körülmények szerint tovább is változatlan hagyására, vagy megváltoztatására ezélzó javaslatok mindkét fél képviseleteinek, alkotmányos utón való újabb megegyezés végett, mindenesetre még a kilenczedik év lefolyása előtt előterjesztendők." Itt is mindkét fél, tehát Magyarország és Ausztria képviseletéről van szó, pedig azt csak nem fogja a t. képviselő ur állítani, hogy itt a képviselet alatt egyfelől, csak a Reichsrath képviselőháza, másfelől csak a magyar képviselőház értetik, mert törvény-alkotásról van szó. Tehát „mindkét fél képviselete" alatt itt mindkét fél törvényhozása értetik. íme tehát ugyanezen törvényben van világos eset arra, hogy a képviselet alatt értetik nemcsak a képviselőház, hanem a törvényhozás. Hogy miben rejlik itt ezen kifejezés használatának oka, nem tudom; lehet abban, hogy a véderőről szóló törvények a monarchia mindkét államában analógok kell hogy legyenek. Talán az első fogalmazás német volt, mert méltóztassék megnézni az osztrák törvényt ott ugyanezen helyen, Eeichsvertretung van, a mely megfelel a