Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-125

125. országos ülés májHS 25.1879. 171 annyira szaporodott, hogy nézetem szerint a szolgabirák agendái, különben is keserves közigazgatásunknak teljes megbénítása nélkül — kivált oly irányban és mérvben, mint a hogyan azt a jelen tárgyalás alatt álló törvényjavaslat czélozza, egyáltalában nem szaporíthatok. (Ugy van !) Egy másik érv, melyet a szolgabírói és esetleg községbirói biráskodás mellett említeni hallottam, az, hogy a szolgabíró gyorsabban fog eljárni, mert ő a proeessnalis formák mellőzésével inkább házilag fogja gyakorolni az igazságszolgáltatást. Azonban, t. ház, az, a mit az u. n. házi igazságszolgáltatás fogalma alatt érteni kell, helyén lehetett ugyan a deres korszakában, sőt, azt hiszem, e nélkül ma sem volna gyakorolható ; de nincs helyén a mai Magyarországon, a jogállamban, melylyel oly gyakran kérkedni szexetünk. A processualis formák, a melyek szerint a rendes biró eljárni köteles, nem czifraság- vagy mulatságból alkottattak, de azért vannak, s arra valók, hogy ez által a biró önkénykedésének eleje vétessék, s hogy az anyagi igazság kellően kiderittessék. Azt pedig praetendálom nemcsak a rendes bíróságtól, de egyáltalában mindenkitől, a ki igazságot szolgáltat, tehát a szolgabirótól és falusi bírótól is ; az eljárási mód közötti különbség tehát szintén nem képezhet indokot arra, hogy a biráskodás a közigazgatási közegekre bizassék, Sajnálom, hogy a t. ház Irányi Dániel barátom azon indítványának, hogy a törvényjavaslatnak most tárgyalás alatt álló része az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassék, helyet nem adott; s esudálkozom azon, hogy az igazságügyminister ur az igazságszolgáltatás egy ilyen imminens veszélyeztetésének, mint a minőt a jelen törvényjavaslat czéloz, már a priori elejét nem vette, sőt hogy valóságos olympusi nyugalommal végig hallgatta a tárgyalásokat, a nélkül, hogy érdekkörének megóvására — az igazságügynek megmentésére, ha csak egyszer is, felszólalt volna. {Igaz! baljelöl) Minthogy azonban äz orvoslatnak ezen két módja már most elesett, s én azt, hogy a törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassék, a házszabályok ellenére nem ismételhetem; a t. házhoz esedezem, hogy azon indítványomat, mely szerint erdei kihágási esetekben a biráskodás 1-ső fokban a kir. járásbíróságok által gyakoroltassék, elfogadni kegyeskedjék. (Helyeslések.) Antal Gyula jegyző (olvassa Veszter Imre mődosítványát); „Módosítvány a 117. §-hoz. Az ezen §-ban 1., 2. és 3. szám alatt foglaltak helyett : „a kir. járásbíróságok" tétessék, úgy, hogy az egész §. következőleg hangozzék : „Erdei kihágások eseteiben a biróság első fokban gyakorolják a kir. járásbíróságok." B. Perényi Zsigmond előadó : T. ház! Eltekintve az ezen törvényjavaslatban foglalt és az erdészet szempontjából fölötte fontos szabványoktól, a kihágásokról szóló czím, és a most tárgyalás alatt álló fejezet és szakasz az, mely bizonyos tekintetben — hogy úgy fejezzem ki magamat — e törvényjavaslatnak egyik fősarkpontját képezi. Azon intézkedés, hogy az e czímben foglalt erdei lopások és kihágások közigazgatási úton birálandók el; az, melyet az erdei birtokosok és mindenki, ki e téren gyakorlati tapasztalattal bír, csakis örömmel fogadott. Megengedem, lehetséges, hogy az illetők várakozásukban talán csalódni fognak; de a nézet ma az, hogy e lopások és kártételek közigazgatási utón birálandók el, mert igy az eleijárás gyorsabb és tetemes költségkíméléssel lesz összekötve. (Igaz!) Es ezen nézet, t. ház, bizonyos tekintetben tapasztalatokon alapszik. Én magam is tudnék eseteket fölhozni, midőn ily 15—20 frtos erdei lopások és károk kétszer járták meg a legfőbb itélőszéket, midőn az ily ügyek végbefejezéséliez három év igényeltetett ..... Veszter Imre : Ezen lehet segíteni! B. Perényi Zsigmond előadó: s midőn a pörlekedésvitelére a két fél elköltött 60—70 forintot. Hogy érdekében áll-e az ily lassú, az ily hosszú időre kinyúló befejezése az ügy éknek ? magának az erdő megőrzése szempontjának, ezt én fejtegetni nem akarom. Hogy Veszter igen tisztelt képviselő ur jogászi aggodalmait megérthessem arra, megvallom, én a kellő érzékkel nem birok, mert én íaicus fölfogásommal hajlandó vagyok még magát az elvet is megsérteni az elérendő haszonért. (Helyeslések.) Ha mi törvényt alkotunk, azt hiszem, a czéí nem az, hogy theoriákon lovagoljunk, hanem hogy a megélhetést szabályozzuk, és ezen szabályokat ezen gyakorlati megélhetés föltételeihez mérjük. A szorosan vett elvektől való eltérés, azt hiszem, indokolt, ha a gyakorlati tapasztalatok az ily eltérést megkövetelik. A theoriákhoz minden körülmények köztt szorosan ragaszkodni és bizonyos jogászi elvek föntartása kedvéért magát a gyakorlati megoldhatást, magát a practicus hasznot akarni föláldozni, ez az én nézetem szerint, legalább is téves álláspont. Midőn mi annak idejében, t. ház, a törvényszékek létszámát leszállítottuk, hibásnak tartottam és tartom ma is igazságszolgáltatásunk érdekében és szempontjából, hogy ugyanakkor egyidejűleg az egyes bíróságok szaporításáról nem gondoskodtunk; és valóban, ha vesszük ma 22*