Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-125
168 125. országos ülés méjns 15. 1879. ségesek. De gondoskodik a törvény arról is, hogy ha annak a vidéknek messzebb és másutt van piacza, de a közbeeső vidéken nincsenek ily fatolvajlási esetek, akkor is meglehessen szorítni az ily lopott fának könnyű eladását. Azért egy helyütt megnevezi magát a vidéket; később meg szól a piaczról, a hol az eladatni szokott. En azt hiszem, hogy e §-nak e tekintetbeni rendelkezése, tökéletesen kielégítő s nem szeretnék aspaecializálásban tovább menni. A harmadik módosítványt sem tudom helyesnek tartani, mert az ellenőrzési szabályok általános keretben meg vannak határozva e törvényjavaslatban, s meg van mondva, hogy az erdőfelügyelettel megbízott felesketett személyzet, mint rendőri közeg tekintendő és ugy működik; s benn van, hogy ki által, s mi módon gyakoroltassék e §. végrehajtásának ellenőrzése. Én tehát ismétlem, elfogadva Thaly Kálmán képviselő ur irályi módosítását, kérem e §-t egész szövegében megtartani. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Előre tudom, hogy az előttem szólott képviselő ur annál kevésbé fogja elfogadni ellenindítványomat, hogy necsak e 115., hanem — nem akarván az utána következő §-nál felszólalni — a 116. §. is kihagyassék. Én azt vélem, hogy nem élünk azon korszakban, melyben az előleges vizsgálati rendszert volna jogunk és köielességünk meghonoásítani. Emlékezzenek csak vissza a t. képviselő urak. Vegyük a szabad sajtót. 1848. előtt csak előleges vizsgálat után volt szabad valamit kinyomatni, mert különben megbüntettetett az illető. Ez előleges vizsgálat, beismerem, itt is csak azon vidékekre lesz megállapítva, melyeken a lopás; vagy elsajátítás gyakoroltatik. De én azt tartom, hogy ha törvényt hozunk, elég, ha az szigorú felügyeletet rendel. Ügyeljenek a csőszök stb. és azokat, a kik tolvajolnak, fogják meg. De azt, hogy előre már mindenki azt, a mit vesz, egy bélyeges passussal előlegesen tartozik bizonyítani, sem a mai kor szellemével, sem általában önmagával a kereskedelemmel is, a nép kenyérkereseti módjával, egyúttal azon községeknek, melyeket a vidéknek kell fával ellátni, érdekével, nemcsak megegyeztefhetonek nem, de azzal ellenkezőnek látom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felhozok egy példát. Én t. barátomnál, a ki mellettem ül, látogatóban meg szoktam néha fordulni Szilágymegyében Szakácsiban. Ahoz közel van Nagy - Károly városa. Szemközt ül velem ennek képviselője. Tudom tapasztalásból, hogy Nagy-Károlyba minden vásárra 300—400 kocsi fát visznek be. Miképen történik az ? Ugy, hogy ez a népnek egy kereseti módja. Megveszi a fát öt-hat vagy tiz forintért és azután fuvaroz 40—-50 ; vagy nem tudom hány kocsival. Már most minden kocsival külön vigye a stemplis bizonyítványt? Akkor az a kocsi fa, a mely most 1 frt, a be'lyeg folytán tetemesen drágulni fog. így azután, nagyon sok embernek kenyérkeresete nagyon meg fog nehezíttetni, de másodszor megnehezittetik azon városok helyzete is, a melyek az ilyen fát kénytelenek venni. Vegyük fel azon esetet, hogy a nagykárolyi polgár megveszi a fát és azután három-négy hét múlva rábizonyul, hogy azon fát az eladó lopta. Most tehát ő is fizesse meg a büntetési összeget? Hogy hova fog ez vezetni, könnyen beláthatjuk. Én különben nem kivánok hosszasan szólni, s azért csak egyszerűen azt jelentem ki, hogy ha valaki meg akar valamit őrizni, tegye meg a rendszabályokat ngy 5 hogy azon tárgyat el ne vigyék. Ha pedig valaki bűntettet követett el, büntessük meg azt, de ilyen előleges és utólagos zaklatását a polgároknak, részemről legalább nem helyeselhetem és azért benyújtom az ellenindítványt a 115. és 116. §-ok kihagyására nézve. B. Perényi Zsigmond előadó: Én nem osztozhatom Madarász József t. képviselőtársamnak most kifejtett aggodalmaiban, mert hisz mi nem arról szólunk, hogy mindenki mindenkor tartozik szerezni bizonyítványt. Ez csak azon esetre szorítkozik, ha a falopás elszaporodik. Ily esetben legyen a belügyminister feljogosítva, hogy a maga hatáskörében járjon el. Különben sem látom helyes eljárásnak, hogy midőn mi az erdő megvédésére alkotunk szabályokat, ugyanakkor oly liberálisak legyünk, hogy a lopásnak szabad kezet engedjünk és ne tegyük meg azon intézkedéseket, a melyek ezen lopást megakadályozni képesek. Én mindezek folytán kérem a a tiszteit házat, hogy ezen §-okat megtartani méltóztassék, (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Az előttem szólott előadó ur nem osztotta Madarász József t. képviselőtársam nézetét. Ezzel szemben azonban ki kell jelentenem, hogy én viszont az ő nézetét nem oszthatom, mert a mint a jelentés szavaiból is kitűnik, ő nem úgy értelmezi ezen törvényjavaslatot, mint a hogy azt a törvényjavaslat szavai szerint értelmezni kell. O ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy nem czélja e törvényjavaslatnak az, hogy a vásárra fát viendő szekerektől passusokat kívánjanak, követeljenek. Bocsásson meg nekem a t. előadó ur, határozottan ki van mondva a törvényjavaslatban, hogy előmutatandó bizonyítványnyal tartoznak a fát akárhova szállító egyének kimutatni azt, hogy az az ő jogos tulajdonuk. Már, kérdem én a t. előadó úrtól, ha valaki törvényes utón jut valamely erdőtermény birtokába, az mindjárt menjen a községi elöljáróhoz, ott bélyeges passusokat váltson, hogy az erdőterményt tulajdonául eladhassa? Nem egyéb ez, mint Csider Károly képviselő ur igen helyesen kifejezte, midőn &.
