Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

128. országos ülés május 18.1879. J QC) : Ily nagy ezélt egyszerre elérni nem lehet, — bizonyos józan és ozélszerű egymásutánt kell követni. Beismerem , hogy a pillanatnyi szükség igényeinek egy 8 milliónyi előleg teljesen meg­felel, s a kormánynak ez iránti gondoskodását -elismeréssel és köszönettel fogadja a Tiszavölgye, « ezt én — mint ezen vidék egyik kép­viselője —• kijelenteni kötelességemnek tartom. •Azonban joggal kérdhetem : megtörtént-e minden ezen fontos ügyben, minek megtörténni kellett volna, nem mulasztatott-e el a mostani kedvező körülmények kellő kihasználása? Erre nézve vannak észrevételeim, melyeket lehetőleg röviden -elősorolni, kötelességemnek ismerem. Három éve, hogy a tiszavölgyi társulatok nagygyűlése kérelmezte a kormánynál, s azóta folyton szorgalmazza: nyújtana be a képviselő­háznak egy törvényjavaslatot, mely a tiszai kölcsön számára bizonyos kedvezéseket engedé­lyezne, de mindamellett ma sem fekszik a ház előtt a kormány ez iránti javaslata, most, midőn az európai pénzpiacz ily kölcsön kötésére rend­kívül kedvezőnek mutatkozik. Az kétségtelen, hogy folyóvá teendő előleg­nek eredménye nagy leend, de teljes megnyugvás­sal az előleget csak akkor fognák a társulatok felhasználhatni, végczéljukkoz kellő erélylyel akkor törekedni, ha már ma megadatnak a kölcsön számára a törvényhozás részéről ama ked­vezmények, melyek szükségesek arra, hogy már most mepindulhassanak a tiszai kölcsön iránti tárgyalások, úgy hogy a kötésre a nyári idő­szakot felhasználva, az őszszel a kölcsön iránti törvény meghozathassák. Rövid időre terjedő előleg mindig bajos, gyakran veszélyes dolog, sokszor kényszerhely­zetet teremtett annak számára, ki ily előleget igénybe vesz. Ezt sajnosán tapasztaltuk hazánk legközelebbi pénzügyi múltjában. Miért kell tehát ismét e térre menni, midőn nézetem szerint lehetett volna már a kölcsön­tárgyalásokat addig vinni, hogy az, kivel a szer­ződés köttetett, előleget kellő mérvben adott volna, azon időben, midőn az első ásó és kapa a nagy munkára most a tavaszszal alkalmaztatni fog. Az év elején, midőn hire ment, hogy egy Í20-—25 millióra terjedő tiszai kölcsön köttetni szándékoltatik, több rendbeli bel- és külföldi pénzcsoportok kedvező ajánlatokat tettek. Miért nem terjesztett a kormány a kölcsön iránt törvény­javaslatot még ez ülésszak alatt a képviselőház elé; annak indokát kerestem, s végre megtalál­tam az elmondott érvet e törvényjavaslat indoko­lásában, mely következőleg szól: „A szakértők által megállapítandó szabályozási terv alapján lehet majd megállapítani a kölcsönösszeget", — en részemről ezen állítást nem tartom alaposnak. Hogy szakértők fognak egybehivatni, az nagyon helyes intézkedés, az miudnyájunkat megnyugtat; de azon állítás alaposságát, hogy -— a szak­értők véleményének meghallgatása előtt — a kölcsön összegét nagyban és egészben megálla­pítani nem lehet, azon összeget, mely, ha a köl­csön kedvező kamatláb mellett köttetik, jól, hasznosan, a földérték és jövedelem nevezetes emelésével befektetni lehet; megvallom, el nem ismerhetem. Lássuk azon adatokat, melyekből kitűnik, hogy a kölcsön mérve már most megállapítható. A kormány előterjesztésében maga azt mondja: „A társulatok részéről a partvédelem szempontjából rögtön foganatba veendő munká­latok létesítésére 7—8 millió fog szükségeltetni." Elfogadom e számot, tehát a gátemelési és erő­sítési munkálatokra kívántatik 8 millió. A szak­értők meghallgatása után szükséges, és a társu­latok terhére eső munkálatokra, továbbá más még alakulandó társulatok védgátjainak felállítására valószínűleg 4 millió fog igényeltetni. Ma az el­kerülhetlen, a gáterösítési munkálatok mellett hasonló fontosságú, s mielébb keresztülviendő a háttéri és belvizek rendezése, vagyis a Tisza árjától mentesített területek kiszárítása: erre lehet 6 millió forintot számítani: s végre nagyfontos­ságú czél, melyet csakis a tiszai kölcsön folyóvá tétele által lehet elérni: a társulatok fennálló adósságainak törlesztése, illetőleg a tiszai nagy kölcsönbe való beolvasztása; erre kívántatik leg­alább 7— 8 millió. Miért szükséges ezen con­versió vagyis unificatió ? — Először mert a tiszai kölcsön hitelét az lesz képes emelni, ha ezen kölcsönön kivül, az összes 3 millió hold áriért — mely a szabályozás és kiszárítás sikeres keresztülvitele után legalább 3—4 száz millió értéket képviselend — semmi más meliorationális adósság nem fogja terhelni. De ezen conversió j a társulati adósságoknak egy nagyobb törlesz­j téssel egybekötött nyugalmas és jutányos köl­csönbe való olvasztása szükséges, még azért is, mert a mostani adósságok conversiója után neve­zetesen fog könnyebbülni a társulatok pénzügyi állapota. A társulatot terheli az oaztr. nemzeti banktól ezelőtt £0 évvel fölvett kölcsön; ezután törlesztéssel együtt 7% évjáradékból jár; ma már a 41. félévi ráta esedékes, tehát 40% a kölcsön­ből tettleg törlesztve van, de azért az eredeti kölcsön után jár a 7%; tegyük fel, hogy egy 6%-es vagy 672%-esévjáradéki kölcsönnel lehetne törleszteni ezen adósságot; mi lenne annak ered­ménye? Több társulat jelenben fizetett annuitásá­nak nevelése nélkül képes lenne az új kölcsön­ből annyi készpénzt nyerni, mennyivel a töltés emelési és kiszárítás! munkát befejezhetné s igy anyagi jobblétét nevezetesen emelhetné, más tár­sulatok pedig törleszthetnek a magas kamatú

Next

/
Oldalképek
Tartalom