Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

90 S8. országos Ülés márczins 2f. 18Í& színére, a hasonlatosságra kelljen hivatkozni, hanem ültessék át ide a parlament azon döntő erejét, azt a kétségtelen, soha senki által meg nem támadott hatalmat, ültessék ide át azon, az engedelmességet kikényszerítő hatalmát a parlamentnek, melyet ott a kormányok elismernek, akkor szívesen átveszszük az azzal együtt járó királyi praerogativákat. [Elénk helyeslés a baloldalon.) De mig azt tapasztaljuk, hogy itt arra hivatkoznak, hogy a parlamentnek csak utólagos ellenőrzése vari és hivatkoznak ép egy oly ügyben rá, midőn, a mint Polit képviselő ur tegnap mondotta, az utólagos ellenőrzést kijátszták. — én ugyan azt mondom, hatálytalanná tették, — midőn azt mondták, hogy az ily irányú szerződésre nézve abban áll joga a parlamentnek, és biztositéka a nemzet befolyásának, hogy az eszközöket megszavazza, de azután végrehajtották meg nem szavazott eszközökkel, és most azzal dicsekednek, hogy ezen senkisem változtathat: (Helyeslés balfelöl) akkor ne kívánják tőlüiik, hogy mi könnyelműen, hogy mi idegen más viszonyú országok analógiája alapján mellőzzük kétségtelen jogunkat. (Helyeslés balfelöl) De van még egy és ez — hogy már udvariasságból is ne mellőzzem, — t. képviselőtársamnak Jókainak beszéde. (Halljuk!) T. képviselőtársam tegnap úgy nyilatkozott, hogy ő egyszerű józan eszével ugyan nem tartja helyesnek, hogy a békekötés és különösen hadizenet tekintetében az államfő a parlamentek előleges beleegyezéséhez legyen kötve és e fölött humorisált hosszasan azon boldog illusióban, mintha a jelen törvényjavaslatnál ily jog vitatása forogna kérdésben. (Derültség balfelöl.) De ma már észrevehette, hogy azon beszédet bátran elhallgathatta volna, mert nem azon jogról van szó, nem azt a jo-iot veszszük igénybe, hanem egészen mást. De nem ezért akartam felszólalni, hanem, —• hogy ámbár t. barátomat, — kinek beszédében, mellesleg mondva, azok három rendes ingredientiáját benne láttam, (Derültség balfelöl) hogy tisztelt barátomat megnyugtassam. E három ingredientia abban áll, hogy először sohasem mulasztja el hízelegni önöknek ott a függetlenségi párton. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem kértük!), Önök nem tehetnek róla, de legyenek udvariasak, ne tiltakozzanak ellene. (Nagy derültség belfelöl) Tehát megdicséri mindig önöket és most is tévé. Miért? Mert önök nagyon tiszteletreméltó emberek, mert önökről azt hiszi, hogy nem törekszenek a kormányra. (Derültség, Felkiáltások a szélső balfelöl: Dehogy nem!) Önök nem törekszenek arra, hogy a mint azt az egyik képviselő ur a budget tárgyalása a'att felhozta, hogy a hollótól kiragadják azt, mire ő az önök közbeigazítása daczára nem akarta elhinni, hogy csak sajt, hanem makacsul vitatta, hogy az koncz, t. i. a kormányhatalmat. (filénk tetszés balfelöl) A második iugredient'ája beszédének az orosz elleni kirakadás; de természetesen mindig azon hozzátétellel, hogy még csak a 11-ik órája van a cselekvésnek; ezen orosz elleni politika tettleges foganatosítására akkor jön el az idő, midőn az ő belátása szerint itt lesz a 12-ik óra. Ez a második ingredientiája. A harmadik részét beszédének teszi a keble mélyéből eredt positiv nyilatkozat; azt monda: hogy ha csak egy nagyhatalom van, legyen az bár Francziaország vagy Németország, a mely a háborúindítás jogát a parlamentek előleges beleegyezéséhez köti, ő rögtön azt mondaná, hogy legyünk mi a második hatalom. No, t. ház, én felteszem, hogy a képviselő komolyan veszi ezt; és minthogy panaszkodott, hogy milyen fájdalmasan esik szivének, hogy a néptől meg kell tagadni ezt a jogot, mert nincs egyetlen egy hatalom, mely elismerné, meg kellett tagadni azt a jogot, hogy az ő vérével és pénzével indítandó háború nem függ előleges beleegyezésétől: én, t. ház, azt hiszem, szive fájdalmát eloszlatom, mert igenis van egy ilyen nagyhatalom, és pedig azon nagyhatalom, melyet óhajtott, Francziaország. Francziaország alkotmányának, t. i. az 1875. törvénynek, 4. pontjában az van mondva, hogy a köztársaság elnöke jogosítva van háborút indítani, de csak a két kamara előleges beleegyezése mellett: „il a le droit de fairé la guerre; mais seulement avec le consentement préalable des deux chambres". íme megvan azon feltétel, a melytől függővé tette a képviselő ur elhatározását; már most reménylem, indítványozni fogja, hogy monarchiánk a második legyen. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, indítványát nem fogom pártolni; hanem talán pártolni fogja a ministereluök ur, mert oly jó egyetértésben vannak, hogy nem tehetem föl, hogy egy ily fontos lépésre nézve egészen könnyelműen lekötötte volna a jövőre nézve eljárását. Elváljuk tehát ezeu indítványt tőle ; elvárjuk, hogy komolyan veszi a nép jogai iránt oly érzékenyüléssel kifejezett sympathiáját; (Derültség balfelöl) vagy ha már azt gondolja, hogy azt is csak a tizenkettedik órában kell neki teljesítenie, most pedig a tizenegyedik óra van, addig én neki egyet ajánlok. (Halljuk! Halljuk!) Ne azon törje a fejét, hogy nemzetünknek új jogokat szerezzen, hanem igyekezzék meglévő jogainkat megóvni; (Elénk helyeslés balfelöl, ellenmondás jobb felöl) különben könnyen azon gyanúba jön, hogy az országnak igér oly jogokat, melyek megszerzése, tudja, hogy nem tőle függ: de | elhanyagolja azokat, melyek léteznek, és nem j veszi a nemzet jogait komolyan. (Elénk helyeslés