Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

64 97. országos ük- niirczüu 26. 1979. Ian joga van. Ezekre alapítom én azon követelést, hogy nekünk a berlini szerződés érvényessége, vagy érvénytelensége felett határozni jogunk van. Kétségtelen lévén ez, ennélfogva nézetem szerint a kérdés itt főképen az: elfogadhatjuk-e a berlini szerződést tartalmánál fogva, igen, vagy nem? Azonban, t. ház, a tárgyak ezen oldalának vitatásába — és elismerem, hogy ez a tárgy lényege — bocsátkozni nincs szándékomban, és pedig azért, mert ezen tárgyak a képviselőházban már több izben bőven és alaposan meg voltak vitatva; és e vitának főbb momentumai fel lettek említve*' már e vita folyamán is. Megvallom, t. ház, hogy én ezen ügygyei nem szívesen foglalkozom, mert lelkemre a szégyen kinos érzete nehezedik. Kile ÍCZ hónapja annak, hogy megköttetett a berlini szerződés; hat hónapja innen-tova, hogy végre is hajtatott és a kormány csak ma kérdi a magyar országgyűléstől, hogy helyesli-e vagy nem, hogy végrehajthatónak tartja-e vagy nem ezen szerződést? (Igaz! a szélső' baloldalon,) Ennél keserűbb gúny alkotmányosságunkra nem lehet. (Uyy van! szélső balfelöl)' A nemzetnek egyhangú akarata ellenére bele vitt a kormány minket az orosz szövetségbe, Törökország feldarabolásába; elfoglalta Boszniát, tette pedig mindezt a nemzet valóságos kijátszásával, megcsalásával, (Ügy van! a szélső bal/elől.) Es most, t. ház, mindazok a kik ezen dolgokat, ezen államcsínyt elkövették, felemelt fővel járnak közöttünk és szabadságot vesznek maguknak, hogy a nemzetet ezzel és ehhez hasonló törvényjavaslattal insultálják. (Élénk helyeslés a sz'-lsö balfelöl.) Kein beczikkelyezés, hanem vád alá helyezés volna az egyedüli felelet, a melylyel az országgyűlés e törvényjavaslatot viszonozhatná. {Ügy van! a szélső halfelöl.) A minísterelnök nr említette, hogy ez ülésszak alatt már megtettük vád alá helyezési indítványunkat, és hog}^ tahin azért nem teszszük meg most, mert tudjuk, hogy az egyszer elvetett indítványt ugyanezen ülésszak alatt többé előhozni nem lehet. Ez ismét egy gyönyörűséges alkotmányos theoria, t. ház! En azt hiszem, hogy vád alá helyezni a kormányt lehet toties-quoties, valahányszor olyat követ cl, a mely miatt ezt megérdemli. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Az tehát, hogy ezen ülésszakban egy ily indítvány elvettetett-e vagy sem, erre semmi befolyással nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt szükségesnek tartottam a minísterelnök ur véleményével szemben kijeié itesii. Nem azért nem ismételjük a vád alá helyezést, hanem azért nem, mert ismerjük a többség hangulatit. Ha a többség bírna érzékkel azon kötelesség iránt, a melylyel a nemzet jogai és a nemzeti becsület irányában tartozik, akkor azoknak, a kik a boszniai vállalatot végrehajtották és ezen államcsínyt elkövették, nem a vádlottak padján, hanem a börtönben kellene ülniök. (Élénk, hosszas* helyeslés balfelöl) Ez oka annak, hogy nem ismételjük a vád alá helyezési indítványt. Miután pedig jelenleg egyszerűen azon kérdéssel állunk szemben, hogy elfogadjuk-e vagy sem ezen törvényjavaslatot, hogy elfogadjuk-e vagy sem a berlini szerződést: én részemről kijelentem, hogy annak elfogadásához nem járulhatok, hanem elfogadom Eötvös Károly t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a theoriák erdejébe betévedni, t. ház, hol az előttem szólott igen tisztelt és nagytudományú szakférfiak minden babért annyira leszedtek, hogy nekem, ha még elérném is azon fát, alig maradna leböngészni való. (Ügy hang a baloldalon : Van Boszniában! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a közbeszóló képviselő urakat, legyenek csendben. Jókai Mór: T. ház! Én csak az egyszerű közönséges észj Írású polgárembernek a gyakorlati térről való megítélését a helyzetnek fogom előadni. Egészen értem azok álláspontját, a kik azt mondják, hogy az egész berlini szerződést, mint egy politikának alapját, nem helyeslik, kárhoztatják; a helyett egészen más politikát kívántak volna követtetni és azért nem kívánják annak betörvényczikkelyezését. E fölött lehet vitatkozni hevesebben, vagy kíméletesebben, de mindig komolyan és tisztességesen; mert hiszen mind a mellette, mind az ellene felhozott argumentumokban lehet sok igaz. Lehet azon vitatkozni, hogy ha ez nem így történt volna, hanem ugy, amint mi akartuk, akkor egészen más eredmények jöttek volna létre. Ezek a következtetések, levonások lehetnek túlzottak, lehetnek merészek, de mégsem lehetetlenek, nem képtelenek. Azért, mondom, ezeken vitatkozni lehet. Vitatkoztunk is a berlini szerződés érdeme felett kétszer-háromszor, ha nem négyszer, e házban ; és én csak azért nem ereszkedem lijból a vitába e felett, inert saját belügyeink sürgetnek bennünket, hogy az idővel legyünk takarékosak. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem kénytelen vagyok azon igen t. képviselőtársaimhoz fordulni, ä kik ugy fogják fel a kérdést, a közjogi szempont terére lépve át, hogy ezen utólagos betörvényezikkelyezés és nem előleges pertractatió által, a parlamentarismus szabályai vannak megsértve, nemzetünk önrendelkezési joga van megcsorbítva, alkotmányunkon van rés ütve.