Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

98. országos ülés márcziss 85, 1879. 51 kódunk mi a becikkelyezés következményei miatt; minek vádoljuk a kormányt azzal, hogy talán meg akarja kötni az országgyűlés kezét, hisz nem a kormány volt az, mely a beczikkeiyezést sürgette, nem a kormány volt az, mely az országgyűlés jóváhagyását mint szükséges kelléket felállította. Felállította azt az ellenzék Bécsben, az ellenzék itt; kifejtette a t. kormányelnök ur, hogy a most itt folyó tárgyalás ellenzéki diada!; elégedjünk meg ezen diadallal és ne panaszkodjunk, ha a csata végperezében megfordul a győzelem koczkája. Megfordul: elismerem. Csatát vesztettünk e kérdésben: az kétségtelen. Sajnáljuk ezt őszintén: nem magunk miatt, mert azon bizalom, rnelylyel e helyekre küldettünk, meg vagyok győződve, sem a csata előzményei folytán, sem a csatavesztés folytán meg nem rendül. Nem magunkért sajnáljuk n csatavesztést, hanem azért, mert az ország ennek folytán megfosztja magát azon jogtól, hogy panaszkodjék a későbbi következmények ellen, hogy később más alapra való visszatérést sürgessen, olyant, mely eredeti érzületei és törekvéseinek megfelel, {ügy van! balfelöl.) Pedig ezen viszatérést igen ezélszerűnek, igen üdvösnek tartjuk az országra nézve, mert ma sem hiszszük a kormánynak, hogy e diadal nemcsak látszólagos, hanem azon téren is valósuljon, a melyen a berlini szerződés kell, hogy az ügyeket elintézze és a melyen a berlini szerződés •— még ma legalább, ha betű szerint eddig talán igen. de szellemében semmiesetre sem irányadó többé. Sajnálattal constatáljuk ezt — mondom — de azért, hogy a csatát e kérdésben ma is elvesztettük, nem vonulunk vissza. Nem fogjuk ugyan — mint már említem — követni a példát, hogy folytassuk a harezot oly irányban, hol annak tere már el van vonva tőlünk; de folytatni fogjuk azt az acíualis kérdésekben; folytatni fogjuk azon kérdéseknél, melyek az occupált tartományokra vonatkozólag a törvényhozás elé kerülnek ; és folytatni fogjuk azon egyéb tereken is, melyeken — nem kétlem — a kormány eljárása mind jogi, mind finaneziális, mind belügyi tekintetben elég alapot fog szolgáltatni támadásainknak és talán nem vesztendő csatáknak. {Tetszés balfelöl.) De a t. ministerelnök ur akkor ne vádoljon bennünket ismét azzal, hogy az ellenzék csak a kormányzati helyek eleserélésére törekszik. Ismerje be azt, hogy ezen ellenzéknek igenis, ha meg is van az a bátorsága, az az önmegtagadása, hogy vesztettnek látszó ügyet addig véd, és vesztettnek látszó ügyért addig fog harczolni, mig meggyőződése szerint annak védelme, pártolása mellett az ország jogainak csak egy csekély részét is képes fenntartani, de ne higyje azt, hogy azért más kérdésekre vonatkozólag ne legyünk képesek nemcsak támadásra. hanem azon egyetemleges fellépésre , azon állhatatosságra és szívósságra, a melynek ő egész más ügyben oly fényes példáját adta ezen padokon, a melynek tekintetében — ha más tekintetben nem is — elhiheti, ^hogy példáját mindenesetre követni fogjuk. [Elénk helyeslés balfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! {A •ministerelnök és több képviselő a teremből távoznak.) Meejeíyzem, mielőtt a ministerelnök ur a teremből kimegy, azt az egyet, hogy máskor, mikor a házban valamit proponál, ő legyen első, a ki megtartsa. O proponálta, hogy az ülések három óráig tartsanak, {ügy van! Felkiáltások bal felöl: Holnap! Jobb felöl: Ma!) Elnök: Ministerelnök ur nem ment el, csak rövid időre kiment. {Zaj. Felkiáltások balfelöl: Holnap !) Helfy Ignácz: T. ház! Én nagyon sajnálnám, ha valaki itt e házban engem félreértene, mint ezt a t. képviselő ur felszólalásából észrevettem. Én sehogy sem igénylem azt senkitől, még kevésbbé a miuisterelnöktől, hogy az én beszedemet meghallgassa, Én csak azt mondom , hogy a mikor maga forceiroz valamit és kiváltja, hogy a h íz üléseit az időn túl húzza ; akkor nem illő, hogy ő adja az első példát, hogy a teremből kimegy. {Elénk helyeslés a szélső balon. Felkiáltások: Holnap! Holnap ! A középen: Tessék folytatni!) Eötvös Károly {közbekiált): Ez a harmadik ünnep nap, melyet itt töltünk? Elnök: A képviselő urnak nem is ünnep. {Derültség.) Helfy Ignácz: T. ház! Én beismerem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslattal szeraJ ben abnormis helyzetben vagyunk, úgy a ház• nak hallgató, mint beszéiő része. Ez úgy tekintetik általában, mint elcsépelt, elkoptatott tárgy. Annyit beszéltek már erről és írtak a hírlapok, hogy mindenki azt kérdi magától, miért vesztegetjük itt az időt. Elismerem, hogy ily helyzetben vagyok s ez a mi kormányunknak igen régi idő óta rendszeres tacticája. {Ugy van! a baloldalon.) Ez nem véletlenség, hanem a kormány által rendszeresen követett fogás, hogy mikor nagy kérdésekkel áll szemben, a melyekre nézve tudja, hogy a közvélemény nyel egyenes összeütközésbe jut, akként igyekszik vezetni a dolgot a parlamentben, hogy az a kérdés ne a maga idején, ne egész nagyságában, ünnepélyes perezben forduljon elő, hanem lassanként elmorzsoltassék s oly időben kerüljön a ház elé, a mikor a jelszót kiadja s mikor hiveik országszerte ismétlik: Mit akar az ellenzék hozzá szólni? Hisz e tárgyakat ismeri és meg is unta mindenki. Habár ezt elismerem, másrészről elismerem azt. hogy ez nem tartóztathatja vissza az ellen7*