Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

96. országos filét máreziu* SS. 1879. 4T densekre is hivatkozott, melyek a jelenlegivel össze nem hasonlíthatók. Szives volt a t. kormányelnök ur megemlékezni egy nyilatkozatomról, melyre megvallom, már magam sem emlékeztem, s melyet akkor tettem, mikor az észak-amerikai kivándorlottak polgári jogának elismerése iránt kötött szerződés beezikkelyezésérői kérdés támadván, akkor kifejtettem, hogy a „jóváhagyás" szónak törvénybe iktatása nem szükséges, mert maga a beezikkelyezés már ezen jóváhagyást involválja s ennek külön kijelentése pleonasmusként tűnik fel. De kérdem, ugyanez a kérdés forog-e fenn most; vájjon nem egészen ellentétes-e a helyzet és a felfogás, a mely akkori felszólalásom, és a ministerelnök ur mostani nyilatkozata köztt van ? Akkor azt fejtette ki, hogy nem szükséges a jóváhagyást külön kimondani a törvény szövegében, mivel a beczikkelyezés a jóváhagyást jelenti. De ma a ministerelnök ur nem a jóváhagyást kivánja, hanem a beczikkelyezést, s kivánja ez utóbbit azért, mert a beczikkelyezés szerinte nem jelenti a jóváhagyást. (Igaz! a baloldalon.) Tehát az iueonsequentia és az ellentét nem az én nyilatkozatomban van, (Élénk helyeslés a baloldalon) hanem van világosan a helyzetben és van abban, hogy akkor egy kétségbevonhatlan jog tárgyaltatváu, az országgyűlésnek nem volt szükséges azt, minthogy akkor kétségtelenül pleonasmus lett volna, külön kimondani; mig most a ministerelnök ur elvitatni akarván az országgyűléstől egy jogot, ezen elvitatás mellett oly formát kivan, mely mellett a jogelvesztést a többség észre ne vegye, (ügy van! ügy van! a baloldalon. Mozgás, ellenmondások a jobboldalon.) Hiszen ugyanez alapon nyugszik a ministerelnök ur azon okoskodása, mely szerint nem az, hogy mit moud az országgyűlés, képezi a jog lényegét, hanem már magában az, hogy az országgyűlés hozzá szól e kérdéshez, ez képezi a jog kifejezését. Igenis, t. ház, már sok parlament történetének példáiból láthatjuk, hogy a hozzászólási jogból általában meritorius helybenhagyási jog fejlődik. De ennek itt ellenkezőjéről van szó. Itt az ország hivatalos elismerési jogáról van szó, (Helyeslés a baloldalon) és a ministerelnök ur itt a helyett, hogy a hozzászólási jogot mint meritorius jogot kivánná tekinteni, a meritorius jogot mint pusztán csak hozzászólási jogot kivánja feltüntetni. (Ügy van ! a baloldalon.) Már ha ebben nincs ellentét, t. ház, akkor valóban nem tudom, mely okoskodások azok, a melyekben benső ellenmondás rejlik. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, végre is nem az a főkérdés, hogy a ministerelnök ur okoskodásaiban mennyi ellentét van, vagy hogy azon okoskodások mennyire consequensek, hanem a főkérdés az, hogy mit I cselekszik az országgyűlés akkor, mikor a berlini szerződést beczikkelyezi, vagy be nem cxikkelyezi ? Megvallom, e kérdés tekintetében, ha tegnap kételyeim forogtak fenn, ha tegnap nem voltam képes mindjárt megmagyarázni azt, hogy a ministerelnök ur mely szándékból terjeszti elő' a törvényjavaslatot : ma, miután azon beszédeket hallottam, melyeket a többség két tagja és a ministerelnök ur elmondtak, még sokkal kevésbé vagyok képes megérteni. Mert azt látom, hogy az igen t. többség tagjai részéről, Ormay és Apáthy t, képviselő urak részéről részletesen kifejtetett, hogy a jóváhagyás joga merőben felesleges. Hallottunk ma igen részletes disquisitiót a nemzetközi szerződések három különféle fajáról ; hallottam a megkülönböztetést a regulativ és a constitutiv szerződések között, mely megkülönböztetést, elismerem, a nemzetközi jogirók egyike és másika elfogadott: hanem hogy törvényben vagy egyáltalában törvényhozási intézkedés alapjául elfogadtatott volna, és hogy mint ilyen egyáltalában elfogadható : arra nézve a t. képviselő ur nem tud nekem példát mondani nemcsak Európában, de az összes világ történelemben sem. Hivatkozott a t. képviselő ur az amerikai alkotmányra; hivatkozott arra, hogy csak a regulativ szerződések volnának a congressus által helybenhagyandók; hivatkozott arra, hogy a többi szerződés tekintetében, ha a senatus helybenhagyása bekövetkezett, a congressus kötelezve van a nemzeti becsület szempontjából a végrehajtási intézkedéseket megtenni. Forgattam én is az amerikai alkotmányt és találok benne erre vonatkozó czikket, de ezen czikkben sem a constitutiv, sem a regulativ nemzetközi szerződésről nincs szó, hanem szó vau minden nemzetközi szerződésről. S nem fogja kimutathatni a tisztelt képviselő ur, hogy Amerikában bármely nemzetközi szerződés nem a senatusban fogadtatott volna el. Ez az egész megkülönböztetés a constitutiv és regulativ szerződések köztt igen alkalmas lehet az iskolai használatra; (Derültség a baloldalon) hanem törvényhozási intézkedés léi, mikor minden szerződés tekintetében kérdés tárgya lehet, hogy constitutiv-e vagy regulativ, és mikor majd minden egyes szerződésben vannak constitutiv és regulativ rendelkezések, mondom, törvényhozási intézkedéseknél, hogy hogyan akarja a t. képviselő ur ezen megkülönböztetést alkalmazni, azt valóban nem tudom ; ha csak nem azon apod'ctieus biztossággal véli felállíthatni a megkülönböztetést, melylyel kijelentette, hogy nincs Európában állam, melynek törvényhozása azon jogot vindieálná magának, melyet itt a magyar országgyűlésre nézve vitatva, a Reichsrathra érvényesítve látunk. Bocsánatot kell tőle kérnem, hogy azon igen apodicticus