Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

m S«. orsiágos ülés máreain* 25.1879. T. ház! Azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, bogy Észak-Amerika a szabad országok közé tartozik. S mégis az észak-amerikai statusok alkotmánya szerint a coostitutiv természetű nemzetközi szerződések megkötésének joga az elnöknek és a senatusiiak van fentartva. (Mozgás a baloldalon.) Az észak-amerikai statusok alkotmánya szerint — azt mondja Wheatou kitűnő nemzetközi iró — az elnök által a seuatus tudomásával és beleegyezésével kötött nemzetközi szerződések, az állam legfőbb törvényének tekintendők és a eongressusnak kötelessége az engagirozott nemzeti becsület érdekében megalkotni azon törvényeket, a melyek e szerződések végrehajtására szükségesek. Azon jog, mely az észak-amerikai alkotmány szerint az elnöknek és a senatusnak van fenntartva, az alkotmányos monarchiákban a korona souverain jogai közé tartozik, és én nem hallottam, t. képviselőház, a tegnapi vita folyamában példát felhozatni arra, hogy Európában valamely alkotmányos ország az ily szerződések érvényességét a képviselőtestület jóváhagyásától tette volna függővé. Megszoktuk már azt, t. képviselőház, hogy fontos kérdésekben általában a külföldre hivatkozunk. Ha ez meg van engedve másoknak, legyen szabad nekem is a külföldre hivatkoznom. Legtöbbnyire Angliára szokott hivatkozás történni, ha alkotmányról, alkotmányos jogok gyakorlatáról szólunk. Azt kérdem, t. képviselőház, volt-e rá eset, hogy Angliában a constitutiv természetű szerződések érvényessége a parlament jóváhagyásától volt feltételezve? Én erre példát felhozatni nem hallottam. De nem akarok a messze múltra visszamenni; elég közel feküsznek hozzánk a fontos események, melyek ez állításomat igazolják. Ott van az 1856. párisi szerződés, ott van a londoni conferentia határozata, és végre a legközelebbi berlini szerződés. Mire ezen szerződések az angol korona által megköttettek: megkötésük perczében nemzetközi jogilag érvényesek voltak és azok érvényessége a parlament jóváhagyásától nem tétetett függővé. Ellenben, t. képviselőház, megvan minden alkotmányos országban a képviselőtestületnek kétségtelen befolyása a nemzetközi szerződésekre és ezen befolyás abban áll, bogy minden képviselőtestület, mig egyrészről a kormányt, mely a nemzetre nézve károsnak látszó szerződéseket a koronának tanácsolt, felelősségre vonhatja; másrészről a szerződések végrehajtására szükséges eszközöket megtagadhatja. Tekintsük már most, t. képviselőház, saját törvényeinket. Az első törvény, mely a magyar országgyűlésnek a nemzetközi szerződésekre vonatkozó jogáról intézkedik, az 1867: XH. és ugyanezen évi XVI. t.-czikk. Köttettek, t. képviselőház, korábban is a monarchia és a többi államok köztt nemzetközi szerződések, de ezen szerződések, a mennyiben nemzetközi jelleggel birtak, akkor is, midőn a nemzet alkotmányának teljes élvezetében volt, annak hozzájárulása nélkül jöttek létre, és ha az ily szerződés a magyar országgyűlés elé került, ennek a puszta beczikkelyezésnél egyéb jelentősége, egyéb értelme nem volt. Ám méltóztassék a II. Rudolf és a török császár közt 1606-ban létrejött zsitva-toroki békekötést a Corpus jurisban megtekinteni. Ezen szerződés a Corpus jurisban egyszerűen előfordul a nélkül, hogy az országgyűlés ezen szerződés jóváhagyása tekintetében csak egy betű intézkedést is tett volna. Jelenleg Magyarországban e részben az 1867. törvények vannak érvényben. Mit mondanak ezen törvények. Először is az 1867 : XII. törvényczikk 8. §-a azt mondja: „A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszeríí vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések, mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminister teendői közé tartozik. A nemzetközi szerződéseket mindenik ministerium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti, s kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 18., 19., 20., 21. és 22. pontokban körülirt módon fog megállapittatni." Ellenben az 1867: XVL törvényezikk intézkedik azon szerződésekről, melyek szerintem a regulativ természetű szerződések közé tartoznak. Ide sorolandók nemcsak a kereskedelmi és vámszerződések , hanem kivétel nélkül mindazok, melyek cartellszerződések nevezete alatt ismeretesek, és melyekre nézve a magyar törvény az országgyűlés határozott jóváhagyását fenntartja. Mi következik ebből, tisztelt ház? Van egy axióma, mely azt mondja: „Ubi lex non distingvit, nec nobis distingvendum est." Ha szabad a contrario okoskodni, joggal mondhatjuk, hogy ott, a hol törvény határozott különbséget tesz, jogilag nekünk is különbséget kell tennünk, s mert az 1867. törvény ezen különbséget megteszi: önként következik, hogy a gyakorlati életben a törvényhozásnak is meg kell tenni ezen különböztetést, s jogait a törvényben fennálló különbséghez képest kell és lehet esak gyakorolni. Hogy e mellett a képviselőháznak megvan-