Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

378 116 » «r»«ftg»« ttíe» nutju* 5. 1878. a nyitrai seminariumban többnyire megyebeli ifjak fogadtatnak fel növendékül, hogy ezek köztt magyar szellem nem uralkodnék. Minthogy tényekről szólok, nem mellőzhetem azon fontos körülményt felhozni, hogy Nyiíramegye törvény­hatósági bizottsága volt az első, mely kérvényt intézett a képviselőházhoz, melyben a ministe riumot utasíttatni kérte törvényjavaslat beterjesz­tésére a magyar nyelvnek az elemi és népisko­lákban való kötelező tanítása iránt. (Élénk helyeslés.) A törvényhatóságnak egyik bizottsági tagja a nyitrai püspök és több kanonok is tagja, részint mint virilista, részint választás utján. Igen sok lelkész választott tagja a megyei tör­vényhatósági bizottságnak, kik a nyitrai semi­nariumból kerültek ki. Lehet-e gondolni, hogy midőn ezek támogatásával ily kérvény szerkesz­tetett és küldetett fel ide, hogy ezen tagok nem magyar szelleműek. Igen sok jó magyar hazafi és kitűnő egyén került ki a nyitrai seminarium­ból; igen sok jó hazafi neveltetett ott, és igen sok jó hazafi neveltetik és fog neveltetni ott. Vagy talán a káptalan tagjai tűrnék el, hogy a nyitrai seminariumban ne uralkodjék magyar szellem? Hiszen a nyitrai egyes kanonokok által évről évre fogadtatnak fel tót ajkú ifjak házaikba, ezeket ők járatják iskolákba, taníttatják őket a magyar nyelvben, ellátják őket ruházattal és élelmezéssel. Ezek közül, a kik ügyesebbek, fölfogad­tatnak a seminariumba növendékeknek. Képzel­hető-e, t. ház, hogy ily körülmények köztt ily ifjakbóí álló seminariumban nem uralkodnék a magyar szellem? De tegyük fel, hogy az mind úgy van, a mint Molnár Aladár képviselő ur apostrophálni méltóztatott, hogy ha találkoznának csakugyan, kik nem magyar szelleműek, tehet e róla a nyitrai püspök vagy a seminarium. Tehetünk-e mi róla, hogy a nemzet képviselői a nemes és szent ezé! elérésére különböző eszkö­zöket választanak? Tehetünk-e róla, hogy a nemzetiségi képviselők, — kiknek véleményét különben tisztelem, mert oyilt homlokkal léptek a nemzet elé, nem pártolják a törvényjavaslatot ? Hát tehetünk-e mi róla, a mint hogy tehet-e róla a családapa, ki szorgalommal gyűjtőit keresményéből egyformán költ fiai nevelésére, mégis vannak közttük olyanok, kikben sem a hazának, sem a családnak öröme nincs. Én meg­hiszem, t. képviselőház, hogy azok közül, kik a nyitrai seminariumban neveltettek, találkoznak olyanok is, a kik nem beszélnek jól magyarul és talán nem is képesek magukat úgy kifejezni a hazának e szép nyelvén, mint azok, kik az alföldön laknak; de az igazság érdekében fel­kérem a t. házat, és annak minden érdemes tagját, méltóztassék mindig tanúsított igazság­í szeretetét ezek irányában is kiterjeszteni, és a tiszteletteljesen előterjesztett kérdésemre magá­nak felelni: vájjon kisebb érdemük van-e azok­nak, kik vasszorgalmuknak köszönhetik azt, hogy csak könyvből, más anyagi érdek mellőzésével, megtanulták hazánk nyelvét, azokénál, kik érde­mükön és hatalmukon kivül álló körülmények­nek köszönhetik, hogy magyarul tudnak? És már most, t. ház, bevégzem, a seminariumok ügyét és áttérek a t. ház engedelmével. (Felkiál­tások : Holnap!) Nem tehetek róla, hogy már délutáni 2 óra felé került rám a sor, de ha azt mondtam volna, hogy méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el, akkor talán azt mondták volna néhányan, hogy eláll. (Halljuk!) Az i^en t. képviselő ur általam többször említett beszédében még ezeket monda : »S nagyon fájlaltam annak idején, midőn 1868-ban a népiskolai törvényjavaslat itt e ház­ban tárgyaltatott, hogy, ba a törvényjavaslat azon szerkezetében, a melyben az az ország­gyűlés elé került, ez intézkedés uem foglaltatott is benn, nem akadt-e házban senki egyik párt részéről is, a ki ez iránt csak indítványt is tett volna." Én, t. ház, nem azért szólalok fel e passusnál, hogy én is oly szerencsés voltam ama országgyűlésnek egyik szerény és igénytelen tagja lehetni, de az igazság érdekében kérem a t. házat, engedje meg, hojry erre reflectáljak, és ez az, hogy a magyar országgyűlés mindenkor megszokott alkudni a körülményekkel és a világ­eseményekkel, hogy a magyar országgyűlés min­dig azon elvből indul ki, kivált hasonló kérdé­sekben! törvények hozatalával, hogy csak oly törvény üdvös e hazára, mely a körülmények­nek és a nép szokásainak megfelel. (Igaz! U,y van!) Az akkori boldog emlékezetű közoktatás­ügyi minister, Eötvös József b., valóban reprae­sentálja a közérzületet és a közvéleményt, s ő akkor nem tartotta szükségesnek egy ily tör­vényjavaslat beterjesztését, hanem megelégedeti; nemcsak ő, hanem az akkori képviselőház is azzal, a mit tőn. Hogy ez helyesen volt így, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy meg­említsem csak azon fontos körülményt, hogy nemcsak a fővárosban, hanem a vidék sok helyén tartott népgyűlések egyikének sem jutott eszébe a képviselőház elé járulni, hogy ily törvény­javaslat terjesztessék elő, pedig ha a közvéle­mény óhajtotta volna, erről a népgyűlések semmi esetre sem feledkeztek volna meg. Csak utolsó időkben kívánta a közvélemény ily törvényjavaslat beterjesztését, — mint a tár­gyalás alatt álló törvényjavaslat — és midőn a kormány e közvéleménynek megfelelt: kétség­telen, hogy ez a legjobb időben terjesztetett be. Végül beszédem befejezéséül a nemzeti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom