Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

374 116. országos ülés méjus 5. 1879. nemzetet nehéz küzdelmekre teremtette, a nemzeti | öntudat nagyobb mértékével ajándékozta meg j őket, s a százados küzdelmek, melyekben a ke- j reszténység elleneivel állottak, még inkább megerősíté e természetes hajlamukat. Hisz a szerbnél épen ugy, mint a magyarnál, a nemzetiség eszméje századokon át egy volt a vallással és a szabadsággal, változatlanul összekötve mindennel, a mi a múltban dicső és a jövőben kívánatos vala; s igen természetes, hogy ha azon népek, melyek nemzeti létük fenntartásáért küzdöttek és áldoztak, ahhoz szenvedélyesebb szeretettel ragasz kodnak másoknál, kik e kinesnek biztos birtokában vannak, nagyságát megismerni nem tanulták. Ennek, nem pedig nem tudom miféle agitatió kifolyásának tulajdonítható, hogy minden olynemíí intézkedés vagy rendszabály, mely képes aggályt támasztani a nemzeti öntudat, a nemzeti érzés és az anyanyelv háttérbe szorítása iránt, természetes, ösztönszerű ellenhatásra talál, épen ugy a magyarnál, mint a szerbnél. Ez oknál fogva ellenzem én is ezen törvényjavaslatot. Nagyon sajnálom, hogy mélyen t. Jókai barátom, ki a nemzetiségek irányában olyannyira méltányos, e vitában részt nem vett, szabad legyen tehát Jókai Mór mélyen t. barátomnak egy más alkalommal elmondott, de erre vonatkoztató szavait idéznem: „Én annyira büszke vagyok magyar nemzetemre, hogy szégyelném, hogy intézményeink között egy volna olyan, a melyre azt mondhatnák : ez erőnek erejével emelte a magyart túlsúlyra. Más a mi lételünk varázsa. Kössünk egymás között egy hazafiúi ligát: szövetségét a becsületes embereknek, a kik feladatul tűzték maguk elé, hogy nyelvkülön népeinket egymás kölcsönös megbecsülésének áldásairól felvilágosítsuk, s ha népünknek jogos kívánalma, igaz sérelme van, abból semmi rokonunk ellen fegyvert nem kovácsolunk, hanem összetartunk és segítjük egymást, hogy törvények utján, kormány és trón előtt és az országházban orvoslást, kielégítést szerezzünk számára." • Mindezek alapján, minthogy erős meggyőző- I désem, hogy édes hazánk szebb és boldogabb jövője csupán csak a különféle nemzetiségeknek egy szívben-lélekbeu egyesüléséhez van kapcsolva ; hogy ezen testvéries egyesülés az egyedüli biztos alap, a melyen állva, bátran síkra szállhatunk mindennemű, hazánkra nézve bekövetkezhető veszélyekkel, a melyeknek elhárítására önmagunkban kell keresni az erőt mindenekfelett; hogy hazánk üdve és jóléte a nemzetiségeknek egymás irányábani türelmessége, szeretete, egyetértésében fekszik; az élénkbe terjesztett törvényjavaslat pedig e czélhoz nem vezet, a mennyiben nem képes kiegyenlíteni a múltban támadt viszályokat, nem alkalmas elejét venni némely téveszmék terjedésének, annál kevésbbé pedig lecsillapítani, elfojtani s testvéri szeretetbe olvasztani a nemze tiségi féltékenységet; és nem akarván a t. háznak már ugy is fogytán levő türelmével visszaélni, ennélfogva csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Illyasevics Jenő: T. ház! Távolról sincs szándékom a t. háznak valóban kimerült türelmét, sem pedig az annyira becses időt kelletén túl igénybe venni, mert beismerem azt, hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál a vita oly előhaladt és oly hullámokat vetett, hogy mondhatom, már mindnyájan nyughatatlanul várjuk annak befejezését és tudom azt, hogy ezen ülésszak alatt még sok nagyfontosságú tárgy elintézésre és beható munkálkodásra vár. (Helyeslés.) Ha mégis felszólalok, teszem azt azon hazafiúi kötelességérzetem sugallata folytán, hogy épen ily körülmények között, — midőn a kormányt és a törvényjavaslat támogatóit a t. ház nem magyar ajkú, vagyis nemzetiségi képviselők egynémelyike, oly súlyos vádakkal és gyanusítgatásokkal terhelik, — képviselői állásomból kifolyó kötelességem, igénytelen szavazatomat lehető röviden indokolni s egy pár észrevételt tenni a gyanúsítások egyuémelyikére, (Halljuk!) T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat, melylyel a magyar nyelv tanítása a népoktatási tanintézetekben is elrendeltetik, a közoktatási bízottság'igen helyes indokolása és a már előttem szólott több jeles szónoka kitűnő érvelései által oly kellőleg és kimerítően lett támogatva és az ellene felhozott gyanúsítások, aggályok és nehézségek megezáfolva, hogy csak ismétlésekbe bocsátkoznám, ha gyönge szavamat én is e törvényjavaslat védelmére emelném. Minthogy azonban máramarosmegyei ruthén származású vagyok és Máramarosmegyének oly kerületét van szerencsém itt képviselni, melynek, mondhatom, több mint fele nem magyar ajkú, és itt nagyon is szóba hozattak a máramarosiak és a két görög-katholikus ruthén püspök: kötelességemnek tartottam felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek előrebocsátása után röviden kijelentem, hogy elfogadom a törvényjavaslatot; (Helyeslés) mert a nemzetiségekre nézve nem az elnyomás eszközét látom benne, hanem a magyar állammal való összetartozás kifejezését. (Élénk helyslés.) Elfogadom, mert ezáltal az ország területén lakó különböző nemzetiségek szabad kifejlődése nem gátoltatik, (Ugy van!) egyházi autonómiájuk nem sértetik, (Igaz!) és az 1868: XLIV. törvényezikknek a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozott szabványaiba nem ütközik. Elfogadom, mert a magyar államegységnek érdekében tett e lépés nem oly követelés, mely által a haza területén lakó nemzetiségek nemzeti jellegüktől