Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
95. országos ülés márczius 24.1879. 31 meg kell, hogy mondjam határozottan azon nézetemet, hogy a koronának abbeli jogát, saját törvényeink szerint is, hogy nemzetközi szerződéseket érvényesen köthessen, kétségbevonni nem lehet. A parlamentek gyakorolják befolyásukat előzetesen és utólagosan a felelős kormány utján, s gyakorolják azontúl akkor, midőn egyes dolgok iránt a ténykedés később bekövetkezik az által, hogy ahhoz a szükséges eszközöket megadják, vagy megtagadják. S e tekintetben, bármit mondjon is Szilágyi képviselő ur, a törvény beezikkelyezése ezen semmitsem fog változtatni. S ezt kénytelen vagyok kettős szempontból egy pár szóval kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Először azért, hogy ha szavam valakire — talán vannak olyanok —- megnyugtató lehet, az megnyugtattassék; másodszor azért is, hogy ha helyzetünk majd fordul, ne mondhassák, hogy elismertem, hogy igaz volna, a mit Szilágyi ur mondott; mert én legalább a mig e helyen leszek, .azért, hogy a berlini szerződés beczikkelyeztetik, akár az annexióról, akár egyes részeknek a monarchiához való csatolásáról, akár bármely állandó intézkedésről legyen szó, sohasem fogom mondani, hogy már most a beczikkelyezés folytán a törvényhozásnak ezt meg kell tennie, s ehhez többé hozzászólnia nem lehet; de valamint én ezt nem fogom mondani, inig itt leszek; ugy, ha más lesz itt, azzal szemben is ugyanezen nézetet melyet most kifejtettem, fogom nyilvánítani. (Tetszés a jobboldalon.) T. ház! A határozati javaslatokat természetesen el nem fogadom. Arai a Szilágyi Dezső t. képviselő ur által beadottat illeti, — egyszerű hallásra nem tudom, jól emlékszem-e szavaira — de mindenesetre ott a beczikkelyezés megtagadása mellett szó van a kormány eljárásának helytelenítéséről és roszalásáról. Erre nézve a t. ház bölcsesége fog határozni; hogy én éhez nem járulhatok, azt talán maga a képviselő ur is természetesnek fogja találni. (Derültség.) A mi a másik határozati javaslatot illeti, a t. képviselő ur, a ki azt beadta, arra kívánja a kormányt utasíttatni — föltéve, hogy jól jegyeztem fel a szavakat — hog}~ javaslatot terjesszen elő Bosznia egész occupatiója megszüntetése iránt az ottani népek önrendelkezési joga és aszaltán uralkodói joga figyelembe vételével. Már, t. ház, hogy a boszniai és herczegovinai népség többségének önrendelkezési jogát a szultán souverainitási jogaival hogyan fogja valaki Összeegyeztetni, én nem tudom; de az ily föladatra a magam részéről semmiesetre nem vállalkozom, (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl) mert az egyik határozottan kizárja a másikat, a mint azt hosszú évtizedek tapasztalatai, Omer pasának humánus csatái azon a földön és sok más bizonyítja. (Tetszés jobb felöl.) Ezt a határozati javaslatot is részemről el nem fogadom. Befejezésül megjegyezni kívánom, hogy igen is, a magyar nemzetnek rokonszenve — igaza van a képviselő urnak — három év óta a törökök iránti sympathiákban nyilatkozott. Ha ma e nyilatkozat, a mint ő panaszlá., nem oly eleven, mint volt két év előtt, s nem olyan, mint ő szeretné, ennek oka vau, t. ház, s ezen ok abban rejlik, hogy a mi népünk azóta meggondolta, hogy mibe került volna egy, a törökök érdekében vivandott orosz háború, a melyre annyiszor lett a kormány unszolva; másodszor tudva olvasni, eg)r rész legalább mindenesetre pedig gondolkozni, megfontolta, hogy vájjon Bosznia és Herezegovina ocenpatiója a törökök gyengítésére volt-e iráiryozva, vagy pedig volt-e arra, hogy a mennyiben lehetőség van benne, megerősödjék? (Ellenmondás balfelöl.) Engedelmet kérek, a tények előtt szemet hunyni nem lehet, mert akkor az igazságot nem fogjuk meglátni. Ugyan, ha valamely hatalom kisebb körben, a neki európaiíag biztosított határok köztt nem birja erejét kellőleg kifejteni, erősíti-e őt az, ki azt akarja, hogy azon kisebb körre nem elég erővel, nagyobb területen tartsa fönn magát? Azt hiszem, a ki ezt akarja, az nem erősíti, de a végelgyengülésnek még gyorsabban, még hamarább kiteszi. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ebben lelem én a tisztelt képviselő ur által említett jelenség (diát; atmak meggondolásában, hogy igenis a törököket nem gyengíteni, de ha lehetséges, létüket lehetővé kell tenni. Ez a magyar nemzetnek óhajtása, de e nemzet azt is belátta, hogy ez óhajtásnak a követett politika felel meg. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondás balfelöl.) A mi azt illeti, hogy a kormányra pedig ráparancsoltak és ez a szerint tett, én, t. képviselőház, sohasem akartam, ma sem fogok semmiféle ürügy alatt a felelősség alól kibújni akarni. Biztosíthatom a képviselő urakat, hogy az, ha egyforma nyilatkozatok történtek a monarchia két törvényhozásában, a mennyiben earvforma szavakban is történtek néha, nem a ráparancsolásnak következese. En merem ugyan tagadni, hogy ámbár egyező'leg az általános politikával, de ne tettem volna köttetlenül, szabadon és mindenféle összhangba hozatala nélkül a szavaknak, nyilatkozatokat elégszer e ház kebelében. Az meg csakugyan lehetetlen, hogy ha egy külügyi politikát kell a monarchiának követni, a két törvényhozás egyikében az egyik ministerelnök egyik fajta politikát hangsúlyozzon, a másik felében a ministerelnök a másik fajta politikát. A kormánynak, ha nem egyez meg a követett politikára nézve, mennie kell; de azt tartom, hogy különféle külügyi politikát követni a két ministerelnöknek törvényeink szerint lehetetlen. Elismerem azonban, t. ház, hogy ezen ktil-