Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-116
370 116. országos^ülés májas á. 1879. hogy gyanúsítással élnek azokkal szemben, kik ezen törvényjavaslatot nem pártolják. Én, t. képviselőház, ezen vád alól sem magamat, sem a kormányt, sem bárki mást menteni nem szándékozom, mert a tények megmutatják, hogy ily mentségre nincsen szükség. Hanem én csak egy pár kérdést bocsátok a t. ház bírálata elé. Ugyanis bocsátom azt a kérdést : hogy ha van szó gyanúsításról, nem az-e a gyanúsítás, ha valaki ezen törvényjavaslat alapján mindjárt abból indul ki, hogy az megtartatni, ugy a mint megalkottatik, nem fog, hanem isten tudja, meddig fognak vele elmenni ? Maga is azt mondja a képviselő ur: hogy az nem rósz, a mi a törvényjavaslatban van. hanem az rósz, a mi nincs benne; azután mégis neki ront ennek a törvényjavaslatnak, és azon consequentiára jut, hogy ezen törvényjavaslat confiscálja az egyház alapjait-, s hogy vallástalan ságra vezet, melynek veszélyeit sötét színekkel festi ki? Ugyan kérdem a t. képviselőházat és a képviselő urat, mit mond ez a törvényjavaslat? Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a népiskolának egyik kötelezett tantárgya legyen a magyar nyelv. Ennyit mond és sem többet, sem kevesebbet, s még erre is hosszas, kíméletes átmeneti intézkedéseket tartalmaz. Hát kérem, ha az államnak azon joga, a mellet tudtomra a képviselő ur sem vont soha kétségbe, de nem is vonhatja kétségbe senki, hogy a tanintézeteknek •— bárki által tartassanak is azok fenn — a kötelezett tantárgyait megállapíthassa ; ha ezen jog akkor, midőn más valamiről van szó, nem confiscálja az általa érintett alapokat: hogyan confiscálja akkor, midőn arról van szó, hogy a tantárgyak közé az állami nyelv is fölvétessék ? (Tetszés.) És viszont hogyan vezetheti az vallástalanságra a haza bármely ajkú lakóját, ha neki alkalom adatik, hogy az ő saját népiskolájában a magyar állam hivatalos nyelvét is megtanulja; mert hiszen a gyermeket nem fogják büntetni azért, ha nem tanulta meg azt a magyar nyelvet, s igy nem arról van szó, hogy reá kényszerítik, hanem arról, hogy a megtanulásra az alkalom megadatik. A ki ezen törvényjavaslatból ily consequen tiákat tud kihozni, az ne mondja, hogy más gyanúsít, hanem mondja el önmaga a mea cidpát. (Élénk helyeslés.) Azt mondja a képviselő ur, hogy itt a magyar állam lakóinak egynyelvűvé tétele forog fönn. Ugyan hogy olvasta el a t. képviselő ur ezt a törvényjavaslatot? Mert ha tiszta szemmel, elfogulatlanul olvasta, kénytelen lesz maga — természetesen nem a nyilvánosság előtt — magát kinevetni ezen állításáért. (Élénk helyeslés.) A magyar országgyűlés, — mint a képviselő ur is hivatkozott rá — igenis tett ígéreteket a nemzetiségeknek 1861-ben és későbben is. De elmondhatja a magyar törvényhozásnak minden tagja, hogy ezen Ígéreteket hűségesen, nem mondom, hogy a szélső határon túl, de a szélső határig, a meddig menni lehetett, beváltotta. (Néhány hang: Még túl is ment a határon!) Ha a képviselő ur, hivatkozik más államokra, — a | mint hivatkozott most is, — ámbár tiltakozik ellene, hogy mi is hivatkozzunk rá — ha a képviselő ur, mondom, hivatkozik a Romániában történt dolgokra, akkor én igen egyszerűen csak azt felelem, hogy kész vagyok megszerezni Romániának a nyelvre és a nemzetiségekre vonatkozó minden törvényes intézkedését, és előre kötelezem magamat arra, hogy azokat, ha a t. képviselő urnak tetszik, rajok nézve itt életbeléptetjtik. (Elénk tetszés.) Cosma Párthén: Ha ugyanazt a szabadságot megadják, a mi Romániában van, megelégszünk ! (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Már, tisztelt képviselő ur, egyáltalában nem lehet és nem feladatom valamely barátságos szomszéd állam institutióit itt bírálni; de ha a képviselő ur a szabadelvüségnek és szabadságnak szempontját löki itt szemembe, annyit mégis kénytelen vagyok constatálni, hogy a szabadelvüség és a szabadság szempontjából a magyar állam bátran felveheti amaz állammal a versenyt, (Félkiáltások: De még mennyire .') mert ezen államban a többek között minden felekezetek köztti valódi egyenjogusígisniegvaii, mig^e részben nem akarom megmondani, minő bajok vannak még ma is ama szomszéd államban. (Hosszas, filénk helyeslés!) A t. képviselő ur úgy állítja oda a dolgot, mintha bárki e házban a nem magyar ajkú magyar polgárok hazafiságát kétségbe vonta volna és hivatkozik a katonaságra, mely, a mint mondja, kinyomatát adja az ország nemzetiségeinek és hogy abban a hazának minden ajkú fiai vetekedtek egymással a kötelességnek hősies teljesítésében. Nem tndom, hogy e hivatkozásra mi szükség volt? Én nem tudok róla, hogy itt valaki ezt kétségbevonta volna. Én legalább senkitől kétségbevonatni nem hallottam. Hallottam igenis azt mondani többektől, hogy e hazának nem magyar ajkú polgárai is hű fiai a hazának és hogy csak egyesek vannak, kik őket félre akarják vezetni; de hazafiságakat kétségbevonatni nem hallottam. A példa tehát, a melyet a képviselő ur felhozott, ismét nem egyéb, mint felhozatala által annak a gyanúnak terjesztése ott, hol másoknak nyilatkozatai agyonhallgattataak, mintha itt valaki az ő hazafiságukat kétségbe vonta volna, a mit pedig senki e ház kebelében tudtommal nem tett, semmi esetre pedig — erről felelek — nem tett a kormány. (Élénk helyeslés!)
