Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

§*>. országos ülés márczins 24. 1879. 29 végperezéfaen a siker ellenök talál fordulni, ne azt vádolják, a ki a csatát elfogadta, hanem a ki provocálta. (Zajos helyeslés jobb felül.) T. ház! Igaz, ez a törvényjavaslat, mely a paritásnak nem felel meg a képviselő ur beszéde eleje szerint, mert ajóváhagyás nincs benne, ez a törvényjavaslat még olyan erővel is bir, hogy jogi kapcsolatot is teremt. Ez igazán különös egy törvényjavaslat. (Derültség a jobboldalon.) Egyszer semmit sem mond, máskor ott, midőn a bekeblezésről nincs szó, megteremti azon jogi kapcsolatot, a melynek megteremtése ma még nem is tartozik a lehetőségek közé. (Derültség a jobboldalon) Különben, t. képviselőház, ä képviselő urnak még egy tételére tartozom válaszszal, a melyet beszédem végére hagytam volna, ha, megvallom egész őszintén, nem félnék attól, hogy arról a sok tárgy között megfeledkezzem, pedig erről nem akarok megfeledkezni. (Halljuk!) 0 azt mondja, hogy az 1867-ik XII. t. czikk, melyet én annak idején elleneztem, az én kezeim közt lassanként rombadől. (Igaz! a haloldalon.) De hogy mivel bizonyítja ezt a t. képviselő ur, azzal ezen alkalommal adós maradt. Nem kétlem, hogy fog találhatni erre is érvelést és igen jó dialecticával el is fogja mondani; de én azt merem állítani, t. ház, hogy igenis ezen törvény létrejöttének ellene voltam és elleneztem határozmányait addig, mig reményem lehetett helyükbe jobbakat tenni. De midőn ezen reményem megszűnt, letettem vitatását ezen törvénynek, mely alapul szolgál, bármit mondjunk, mindaddig, mig az összes factorok meg nem egyeznek megváltoztatásában, s azon percztől fogva nem én vagyok az, a ki ezen alapúak fundamentumait döngeti, hanem azok, a kik ezen alapból oly következtetéseket akarnak kivonni, a melyek nemzeti aspiratióknak igen, de ezen alapnak nem felelhetnek meg. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) És kérdem: nem azok akarják-e ezen alapot lehetetlenné tenni, a kik, mint itt ma is felhozva volt, akkor, midőn Európa minden monarchiájában a nemzetközi szerződések érvényes kötésének joga a fejedelmet, a koronát illeti meg; a kik akkor, midőn más szabad országok parlamentéi ezen szerződéseket jóváhagyás, helyeslés szempontjából tárgyalni nem szokták, de szokták a kormányok eljárásának bírálatára alapul venni, és a szerződés következtében felmerülő egyes kérdéseknél érvényesíteni a parlament jogait, de nem a korona jogát, nem a nemzetközi szerződés érvényét két«égbevonni: a kik akkor ily pretensiókkal állanak elő, ott, a hol pedig ez sokkal kevésbé lehetséges, mint bárhol másutt, ott, a hol két egymástól független törvényhozásnak kellene ily szerződések érvényessége vagy érvénytelensége felett dönteni ? (Élénk helyeslés jobbflöl) Én már egy alkalommal e helyről érintettem, de határozottan ki kell fejeznem az iránti meggyőződésemet ma is, hogy addig különösen, a mig más parlamenti és szabad államok e kérdésben más téren mozognak, a mely perezben ezen államoknak bármelyike egymaga azon praxist léptetné életbe, hogy a korona által kötött nemzetközi szerződések végrehajtása iránt a törvényhozás ratificatiója előtt semmit tenni nem lehet: azon állam eljátszana európai helyzetét, összes befolyását; nem tartana vele sem congressust, sem szövetséget nem kötne vele senki. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Annyival veszélyesebb volna ez nálunk, a hol az általános veszélyek mellett még a mi szerkezetünkben rejlő speciális í veszélyek is el Pállanának és a hol ezen monarj chiának, ha a külügyekben nem tudná teljesen j érvényesíteni befolyását, csakhamar létjoga vonati nék kétségbe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) I Azok tehát, a kik túlfeszíteni, a kik olyant alárakni, a mi vele meg nem fér, akarnak, azok 1 veszélyeztetik e törvény fennállását; nem pedig i az, a ki ki akarja abból vonni mindazt, a mi benne ! van, de mig fennáll, nem akarja semmiféle magyarázatokkal értelmét meghamisítani. (Élénk helyes\ lés jobbfelöl) i Mielőtt egy másik képviselő ur beszédére térnék át, a ki előttem szólt és indítványt nyújtott be, egy megjegyzést meg nem tagadhatok magamtól és ez az, hogy ezen alkalommal a szélsőbaloldal, vagy a 48-as párt részéről adatott be mérsékelt ellenzéki indítvány s a mérsékelt ellenzék részéről szélsőbaloldali indítvány. (Derültség, ügy van! jobbfelül) mert mig, szerintem igen helyesen, az ellenzéknek ezen igen t. árnyalata, hihetőleg eszébe jutva, hogy a vád alá helyezési, vagy a roszalási indítvány felett már szavazás volt a házban s ez ülésszak alatt ezt ismételni nehezen volna a szabályok szerint czélszerü, most ettől tartózkodva, egy tárgyilagos határozatot indítványoz: az igen t. másik ellenzék, talán gondolva, hogy ő még nem élt eléggé, a kormány eljárására vonatkozólag helytelenítés! jogával, egy kissé szélsőbali modorban helytelenítést, vád alá helyezést indítványoz. (Derültség a jobboldalon.) Ezt csak, mint az időknek jelét megjegyezvén, áttérek a t. képviselő ur beszédének némely tételére s mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy egyben a t. képviselő úrral tökéletesen egyetértek. És ez az, hogy arra, hogy az ország jogán, alkotmányán elkövetett sérelem ellen tiltakozzunk, mindig idő van. Tökéletesen egyetértek vele, csak egy kell hozzá: hogy legyen, a ki a törvényt és az alkotmányt megsérteni akarja. A tiltakozás e sérelem ellen oly ecetben, midőn van hatalom, mely azt meg akarja sérteni, igen derék, jeles, nem mindig kellemes, hazafias tény; de midőn a jogot és alkotmányt