Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-115

113. országos fiiéi május 3. 1879. 349 jainak említett clausuláját megsemmisítette azzal, -hogy a törvény feltétlen jótállást követel. A bizottsági tagok azonban nézetem szerint nem vállalhatnak feltétlen jótállást akár egy földrengés, akár vizár esetére és nincs Magyarországon ember, a ki ily jótállást vállalna. Ily törvénymagyarázat mellett teljesedni fog a ministeriumnak az az intentiója, hogy az ily pénzek az adóhivatalokba helyeztessenek el. Ez azonban ellenkezik az egyes vidékeknek közgazdasági érdekeivel, mert ez által nagy összegek vonatnának el a forgalomból, a mi pedig sem az illető vidéknek, sem az országnak nem áll érdekében. Hevesmegye bizottsága, miután másodízben jött le a ministeriumtól a rendelet, melyben magyarázza a törvény felfogását, végre más utat nem talált, mint hogy folyamodott az -országgyűléshez. A bizottsági tagok a magok részéről kijelentik, hogy hiszen utoljára egyes concret esetek előfordultánál az elintézés a bíróságnak dolga; bármi okból támadja meg egyes előforduló esetben az illető ügyért a jótállókat, mindenesetre a biró fogja eldönteni, mikép fogta & fel a törvényt. De miután a ministerium ezen rendeletével a bíróságra is gyakorolt előleges pressiót, hogy mikép kell a törvényt érteni és magyarázni, uem marad egyéb hátra, mint hogy a megyei bizottság az országgyűlés elé terjeszsze az ügyet, hogy előforduló concret eset a'kalinával a bíróságok legalább a maguk felfogása szerint, nem pedig az előleges ministeri utasítás szerint járjanak el és magyarázzák a törvényt. Ennélfogva az a kérdés forog fenn, hogy vájjon ezen törvény értelmezése körül Hevesme<rye bizottságának, vagy a ministeriumnak nézete a helyes, hogy ez iránt a bíróságoknál praecedens alkottassék arra, hogy mikép járjanak el a bíróságok, mert ha csak egyedül a ministerium rendelete marad fenn, ez csak egyoldalú informatióul fog szolgálni, ha pedig az országgyűlés világosan megmondja, hogy mikép értelmezi a jótállást, akkor eloszlik minden kétely, minden homály ezen paragraphus körül; s egyszersmind íudni fogják az illető bizottsági tagok is, hogy mikép értelmezendő a törvény, mennyiben és mily mértékben éri őket a felelősség bizonyos eshetőségek alkalmával. A kérvényi bizottság egyszerűen azt mondja, hosrv a ministeri rendelet el van intézve. Hiszen a bizottság épen ezen ministeri rendelet folytán folyamodott az országgyűléshez, mint egyedül illetékes törvénymagyarázó fórumhoz, a törvény vitás rendelkezései értelmezése végett. Ezzel nincs eloszlatva a homály, nincs megmagyarázva semmi, mert a ministerium a maga felfogása szerint itéli meg és magyarázza meg a törvényt és igy nagyon természetes, hogy midőn vitás •eset forog fenn, mint most, a legilletékesebb biró az országgyűlés, s ez magyarázhatja meg legvilágosabban a kérdést, úgy magának a ministeriumnak, mint egyszersnrnd a megyének megnyugtatására is. Miután újy veszem ki a t. előadó ur előadásából, hogy ezen ügyre nézve a kérvényi bizottság bővebb körültekintést sem tett, s egyszerűen az előterjeszretfc actákból adta elő az ügyet, tehát a ministeriumot sem hallgatta ki, hogy ezen eset mivoltáról felvilágosítást adjon: arra kérem a t. házat, miután itt lényeges törvénymagyarázatról vau szó, mely magyarázat, ha kellőleg meg nem adatik, igen súlyos következményeket vonhat maga után, méltóztassék a t. háznak intéükedni és módot adni arra, hogv ezen törvény mikép magyarázassák, és hogv az illető megyei bizottsági tagok is meg nyugtattassanak. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. ház! Én a magam részéről legelsobben is azt kívánom előre bocsátani, hogy magát a kártérítés kérdését egyes concret esetben a biró a törvény értelmében fogja eldönteni; nem pedig az itt teendő nyilatkozatom alapján. De különben, a mi magát a kérdést illeti, én a magam részéről azt hiszem, hogy a szóban levő szakasznak értelmezéséhez szó sem férhet ; mert semmi kétség sem lehet az iránt, hogy ezen §-nak értelmében az árvapénzekben szenvedeti károsodásokért az illető tagoknak felelőssége sem időhöz, sem semminemű kifogáshoz kötve nincs; mivel a törvény határozottan mondja, hogy a gyámpénztárak pénzkészletei jóhiteiü pénzintézeteknél is elhelyezhetők; ezeket a törvényhatóság, illetőleg a képviselőtestület jelöli ki névszerinti szavazattal, s a netán bekövetkező károsodásért első sorban azok felelősek és tartoznak kárpótlással, kiknek szavazatával az erre vonatkozó határozat hozatott. Tehát bármikor és bármely körülmények között következett legyen is be a hozott határozat következtében a károsodás, a törvény szerint a felelősség azoké, kik az árvapénzeknek azon pénzintézetekbe való betételét elhatározták. De, t. ház, midőn részemről azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a törvény szerint valóban semmi feltételhez e^ felelősség kötve nincs, még tovább is megyek. Én igen jól emlékszem, hogy midőn a gyámtörvény alkotásáról volt szó, nagyon komolyan megfontolta maga a törvényhozás is, hogy egyáltalában megengedhető-e, hogy árvapéazek pénzintézeteknél tétessenek le, a melyek még, ha szolidan kezeltetnek is, igen sok esélynek vannak kitéve, s ép azért, midőn meghatározta, nem azt, hogy az adópénztáraknál kezeltessenek csak, hanem meghatározta, hogy vagy ott letétessenek, vagy állampapírok vétessenek rajta, vagy bizonyos hypothekaris feltételek mellett egyeseknek köl-