Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-114
334 114. országos ülés május 2. 1879. századában is meg fogja őket menteni a jeleo törvényjavaslatban szándékolt megsemmisítéstől. Sisiphusi küzdelmökben erőt fognak meríteni a históriából, melyben a tudós Bonfin, kit Magyarország legnagyobb királya az oláh származású Corvin Mátyás Italiából meghitt, hogy írná meg római eredetű családjának s hazájának történetét, éles eszével ezt jegyezte fel: „Goloniae, legionesque Eomanae inter Barbaros obrutae, Románam tandem iinguam redolere videntur, et ne omnius eam deserant, ita relnctantur, ut non tantum pro vitae, quantum pro linguae incolumitate certasse videantur. Quis enim assiduas Sarmatarum inundationes et Gothorum, item Hunnorum, Vanda]orum et Gepidarum erruptiones, Germanorum excursus et Longobardorura, si bene supputavit, non vehementer admiretur, servata adhuc inter Dacos et Getas Bomanae linguae vestigiae". T. ház! A román ,nemzet híven sanyarú, martiromságteljes, de dicső küzdelmeihez, nyelve, nemzetisége és vallása védelmezésében azt mondja: Mi nyelvünket, nemzetiségünk symbolumát és attribútumát, vallásunkat és nemzeti szokásainkat szent ereklyéül örököltük őseinktől, ezeket ők az idők hosszú nyomorúságos századain keresztül részünkre megoltalmazták és megtartották; — mi is, hiven e traditióhoz, azokat megőrizzük és megvédelmezzük és örököseinknek szent clenodiumként átadjuk: a ki minket ebben meggátolni akar, arról őseinkkel azt mondjak: „Hic piger est, huné tu Bomane caveto". Én pedig e törvényjavaslattal szemben megújítom dicső őseim tiltakozását „fatemur autem sineere, non tantum post quatuor annos, sed neque post decem saeculi, imo nullo uuquam tempore, nos rationemque nostram lege obiigari posse que moribus ac religiositati periculum ac obitum nationalitati verő ruinam párat ac interitum*'. Lesskó István: T. ház! Azon törvényjavaslatot, mely a ház asztalán fekszik, s mely a magyar nyelv tanítását a népiskolákban kötelezővé teszi, részemről elfogadom; elfogadom, mert azt kívánom és óhajtom, hogy a hazának minden fia értse és beszélje a magyar nyelvet; (Helyeslés) elfogadom, inert erős a meggyőződésem, hogy minden józan gondolkodású szülő csak örülhet annak, ha gyermekének alkalom adatik, hogy anyanyelvén kivül más nyelvet is megtanulhasson. Ezen indok annál inkább áll azon nyelvre, mely az ország hivatalos nyelve, s melynek a gyermek az élet legközönségesebb viszonyaiban oly nagy hasznát veheti. (Helyeslés.) Az 1868-iki népoktatási törvény egyik hiánya volt az, hogy a magyar nyelvet, mint kötelező tantárgyat föl nem vette; de másrészt el nem hallgathatom azon nehézségeket, melyekkel ezen új törvény találkozni fog, s melyeknek leküzdése nem kis időtartamot fog igénybe venni. (Halljuk.') A ki ismeri a felsővidék viszonyait, tudni fogja, hogy ott számtalan község tanítójának, összes évi jövedelme csekélyebb a közönséges napszámosénál. Olyan tanító, ki a magyar nyelvet birja, s képes azt előadni, csupa hivatásból nem pályázik olyan állomásra, melynek díja nyomorúság, koplalás, s nélkülözés. Ha tehát azt akarjuk, hogy a népoktatásra vonatkozó ezen törvény ismét ne maradjon holt betű, gondoskodnunk kell a tanítók kellő díjazásáról is. Törvény, parancs, rendelet van annyi, hogy sok is. Tanfelügyelő, ministeriális iskola-látogató, inkább díszőrségül szolgál a közoktatási törvénynek, azok majdnem csak statistikai adatokkal foglalkoznak; a végrehajtás iskolaszékekre,községi elöljáróságra van bizva; — mindig és mindenütt a nép zsebeire apellálnak, az pedig már üresebb a koldustarisznyánál. (Derültség.) Higyjék el uraim, hogy népiskoláink jók legyenek, ez a három kellék szükséges: a nép jóléte, ügy buzgó lelkész, s erélyes szolgabíró. De tegyük fel, hogy a tanító birja a magyar nyelvet, s képes ezt előadni. Kérdés : hány órát fordíthat erre hetenkint? Hat évtől 12-ik köteles a törvény értelmében a falusi gyermek az iskolát látogatni; megengedve, hogy évenkint a szorgalmi idő 8 hónap, de az tulajdonképen csak november 1-től ápril végéig és nem is hat éven át tart, mert 11-ik évében vagy szolgálni megyén, vagy pedig ajjja házánál dolgozik; ezen négy év igénybe van véve írva-olvasással, beszédértelein s számadással, s más reáliákkal, és a magyar nyelv oktatására hetenkint hány órát fordíthat ? 2 nem elég, mert akkor ott vagyunk, hol a gymnáziumok a német nyelvel, tehát okvetlenül többet, véleményem szerint naponta legalább egy órát, más különben kár a felhasznált órákért. Most már azon segédeszközről sem lehet megfeledkezni, mely nélkül a tanító, minden fáradozása mellett is, aligha fog ezéit érhetni. Es ez a tandíj meg a tankönyv. Ha a tandíj oly magas lesz, mint eddig a községi meg az állami iskolákban, és oly föltételekhez kötve, mint a közép-tanodákban, akkor minél kevesebb tanohczra lehet kilátásunk. Ha jól emlékszem, még három év előtt oly értelmű ministeriális rendelet volt érvényben, hogy minden szegényebb sorsú tanuló, ha elégséges calculussal átment, szegénységi bizonyítvány alapján mentve volt a tandíj fizetésétől, mely a szegény tanulóra majdnem egész évi élelmezés, miután az az állami gymnáziumokban évi tandíj 12 forint, beiratás pedig 3 frt 60 kr.
