Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
95. országos ülés Bíárczias 24.1879. . denesetre oly nyelvgymnastikáról tesz tanúságot, mely előtt kalapot, de szót is kell emelnem. Ami különben a t. képviselő ur beszédét illeti, mindenekelőtt annak végével szándékozom foglalkozni, a hol ugy a kormány, mint a parlamenti többség ellen meglehetős erős vádakat méltóztatott emelni. Azonban, ha végig gondolok egész okoskodásán, mire megy az ki ? A képviselő ur azt mondja, hogy ha a ház többsége elfogadja ezen törvényjavaslatot, — melyről még fogok szólni — ha — f;zt mondja — ily módon utólag helyeslését adja a kormány politikájára: akkor megszűnt a parlamenti ellenőrködés. Mit tesz ez más szóval, uraim? Azt, hogy ha a parlamenti többség nem azon nézetből indul ki, melyből Szilágyi Dezső, (Tetszés a jobboldalon) ha nem azt tartja helyesnek, a mit ő annak tart, ha nem tartja kötelességének azt tenni, a mit Szilágyi Dezső akarna, hogy tegyen: akkor nincs parlamenti ellenőrködés. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez, t. ház, egy classikus íróval szólva, „der langen Eede kurzer Sinn". És azt mondja a képviselő ur, hogy volt már kormány, volt törvényhozás, mely megsértette a törvényt, de jót eszközölt vele; volt olyan is, mely meghajlott a vaskényszer előtt, s ebben leli fel mentségét. De — azt mondja, — az unicum, hogy midőn megtámadtatik a kormány politikája — nem is jut eszembe, mily kifejezéssel élt — e padokról örömet fejeznek ki a felett, hogy sikerült az országot oly bajba hozni, a melyből más sem mentheti azt ki. Nem, t. képviselő ur, ezt innen a képviselő ur nem hallotta. Én legalább a magam részéről s meg vagyok győződve, mindazok, kik a háznak ezen oldalán ülnek: a felett, ha, és a mennyiben az ország bajban van, örömet kifejezni bizonynyal nem szoktunk és nem fogunk. De egyfelől komolyan megfontolandó, vájjon a baj, a mennyiben van — hála istennek nincs oly túlzott színekben mint a képviselő ur itt festette — egyeseknek hibája-e vagy pedig, — nevezzék bár ismét gyávaságnak, mégis azt mondom: oly világeseményeknek következménye-e, melyeket egyes ember meg nem akadályozhat; másfelől, hogy vájjon ezen bajból van-e vagy nincs-e kivezető út. Az én meggyőződésem mindig az volt, az ma is, hogy van kivezető út. A felett tehát, hogy ily út nincs, örömet kifejezni ö senkit sem hallhatott. De igenis, midőn hangsúlyoztatott onnan. (A balközépre mutat) midőn nemcsak a múlt eljárást illetőleg, hanem a jövőt illetőleg is oly kérdéseknél, melyekkel kapcsolatban sem volt, egészen önálló tényéknél minduntalan csak Bosznia és Bosznia hangoztatott: (Felkiáltások a baloldalon: Helyesen!) akkor igenis az mondatott innen, — s csakis önökre vonatkozólag (A balközépre mutat), mert az ellenzék másik része ebben szerintem ugyan még kevésbbé helyes, de határozottabb álláspontot foglal el, — hogy ha önök fognának ezen helyeken ülni, ki fognának-e, tudni jönni Boszniából? S azt most is mondom, hogy a keleti politikát megítélni, elbírálni lehet jogosult; de minden kérdésnél ezt hozni fel akkor, midőn azok, a kik, ha mi íunen elmegyünk, hasonlókig nem tudnák a boszniai occupatiót nem letté tenni, (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a balon: Nem is lehet! Halljuk!) ez nem jogosult és csak egynek a jele — engedjenek meg, nem provocáltam volna — s ez az, hogy önöknél már most nem a politika megváltoztatása, hanem a kormányzási és ellenzéki helyzet felcserélése forog szóban. (Élénk tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a balöldalc7i.) T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő ur felidézte deczember 8-iki nyilatkozatomat. Szilágyi Dezső (közbeszól): Deczember kilenczedikit! Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyon köszönöm, hogy tette, mert ennélfogva nem vagyok kénytelen önmagam felidézni deczember nyolczadiki nyilatkozatomat .... Szilágyi Dezső (közbeszól) : Deczember kilenczedikén volt! (Derültség a jobboldalon és felkiáltás: Bechthaber !) Tisza Kálmán ministerelnök: Tehát deczember kilenczedikén. Mondom, köszönöm, hogy felidézte azon nyilatkozatomat, mert így nem vagyok kénytelen önmagam idézni fel azon szerintem ma is tökéletesei! helyes szavakat. De megvallom, nem kis bámulatba ejtett a t. képviselő ur, midőn először azt mondotta és fejtegette, hogy a paritásnak, melyet magam is szükségesnek állítottam, a törvényjavaslattal nem teszek eleget. Hosszasan fejtegeti ezt beszédje elején, azt mondván, hogy mig Ausztriában jóváhagyásról volt szó, — itt, igaz — szükségesnek látta a képviselő ur a javaslatban ma már nem is lévő „tudomásvételt" felhozni — addig itt jóváhagyásról nincs szó, itt tehát nincs paritás. Szilágyi Dezső (közbeszól): Nem azt mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Meglesz ez beszédjében; nem hiszem, hogy kiigazítaná. (Derültség jobbfelöl.) És aztán ismét fejtegeti, hogy én most, isten tudja miféle titkos utakon módokon, ezt a berlini szerződést helybenhagyatom, jóváhagyatom, ugy hogy azontúl az országgyűlés még kevésbbé vagy épen nem fog azzal szemben mozdulhatni. No kérem, egyik szavával azt mondja a képviselő ur: nincs paritás, mert ott jóváhagyatok, itt pedig nem hagyjuk jóvá, másik szavával
