Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

288 113. országos ülés Május 1.1879. a községekre, hogy e tanítóknak évenkint 600 frt fizetést adjanak, s fényes lakást építsenek. Most ezek tanítanak a csángó iskolákban kizárólag oláh nyelven, s mivel csángó testvéreink oláh papjaiktól Isten házában sem hallanak magyar szót, pár évtized múlva ki fog halni az utolsó^ magyarul tudó csángó is Romániában. És a miként Romániában erőszakosan eloláhosítják a csángókat, és a dunamenti bolgárokat, akként Szerbiában elszlávosítják az ottan lakó 300,000-nyi oláhot, kiknek iskoláiból ki van tiltva az anyanyelv, s kiknek papjai, hivatalnokai, elöljárói kizárólag szerbek. Ilyen formán assimilálják a horvátok a szlavóniai és muraközi magyarságot. Én, t. ház ! ezen drastieus nemzetszaporítási törekvésen nem csodálkozom, hisz azt tette pár századdal előbb — a magyar kivételével — Európa minden nemzete, amaz országok pedig legalább is annyi idővel maradtak a többi Európa háta mögött; de mit mondanának a román és szerb testvéreink, ha mi nemcsak az állam nyelvének megtörését követeinők; hanem az ők példájára rá küldenénk minden községre egy-egy magyar tanítót, hanem is 600, de 400 frt fizetéssel ; s azok számára fényes lakás építését elrendelnők; pedig ezt a közoktatási törvény alapján némi jogosultsággal tehetuők, mert például Erdély románok által lakott részében, nincsen összesen 50 oly község, melynek iskolája a törvény követelményeinek megfelelne, s nincsen 100 olyan tanítója, ki a tanításra — saját anyanyelvén is — képesítve lenne és igy az állami beavatkozás törvényszerűsége ellen senki szót nem emelhetne. De mi türelmes nép vagyunk, mi nem követjük az általuk őshazájukban mutatott rósz példákat; mi kerüljük a visszatorlást; de épen az ő érdekükben kívánjuk az alkalmat az állam nyelvének elsajátíthatására megadni, hogy igy fiaik jövedelmező állami funetiók elnyerésére képesítést nyerjenek, s hogy bevonassanak azon művelődési áramlatba, a mely egyedül képes jövő fennmaradhatásuk talapzatát megalkotni; mert a daco-román és pánszláv álmok, sírt, a zsarnokság néma sírját; mig a mívclődésben való részvét életet és szabadságot ad számukra. Még csak néhány rövid észrevételt kívánok tenni az előttem felszólalt ellenvéleménynek érvelésére. Mindenekelőtt Zay képviselő ur azon mondatára teszem megjegyzésemet, mely szerint mi e törvényjavaslattal családias nemzeti ünnepet ülünk, melyen az ellentétes pártok baráti kezet nyújtanak egymásnak. Ennek — ha igy van — csak örülhetünk, mert ez tanúságot tesz arról, hogy a magyar ellenzék, nem a minden áron való ellenzékieskedést, nem a puszta negatiót tűzte ki feladatául; hanem kész mindent, a mi a haza üdvére szolgál — jöjjön a kormánytól vagy bárkitől — elfogadni; mert hivatása elősegíteni a jót, megakadályozni a roszat. Ily eseteknél csak azt fájlalhatjuk, hogy a kormány nem nyújt gyakrabban alkalmat a vele való egyetértésre. {Helyeslés a szélső baloldalon?) Zay képviselő ur azt állítá, hogy e törvényjavaslat által a többi nemzetiségeket akarjuk absorbeálni. Ily föltevéssel szemben egész multunk egy élő tiltakozást képez. Épen az czáfolja meg leginkább a képviselő ur állítását, hogy Erdély különböző részeiben szétszórt 150,000 szász nem csak fenntartotta nemzetiségét, hanem még ma is külön nemzetként tetszeleg magának s nyelvét rá erőszakolja a területén lakó magyar lutheránusokra, azokat a népszámláláskor szászoknak irja; pedig azok 30,000-en lévén, . viszonylag többen vannak, mint a szászok velünk szemben. A t. képviselő ur tudhatná, hogy a nem| zeti fejedelmek korszakában a szászok tanították, köz- és magán-élet körében használták a magyar nyelvet; elfogadták a magyar öltözetet, s tették ezt a nélkül, hogy nemzetiségük veszélyeztetve lett volna. Én egyáltalában nem tudom, hogy Zay, Gebbel és Polit képviselő urak is, miért félnek úgy a magyar nyelv tudásától, hisz hogy a magyarul tudás a magyarrá létellel nem egy dolog, azt leginkább magukról ítélhetik meg a képviselő urak. Zay képviselő ur azt állítá, hogy a törvényjavaslat összeütközik históriai multunkkal, s ezt szt. István királynak az egynyelvű országot elitélő ismeretes mondatával támogatta. Nem vitatom, hogy e kijelentéshez való ragaszkodás káros ne lett volna nemzetiségünk fejlődésére ; hanem azt igen is tudom, hogy az egyház által kegyelt holt latin nyelv honosítása, s annak a hazai élő nyelv általi késő helyettesítése minden esetre bénítólag hatott nemzetiségünk fejlődésére ; hátrányos következményei közé számíthatjuk azt is, hogy egy ily jogszerű törvénynek, mint a mostani, ellenzői is támadhatnak. Zay képviselő ur felbőszült közvéleményről | beszél, melylyel veszélyes szembeszállani. Az kétségtelen, hogy Európa bármely államában egy ily természetszerű törvénynek ellenzése veszélyesebb lenne, mint nálunk; de mi türelmes nép vagyunk, s nem követjük a németországi példákat, hol még a közvélemény terrorismusára sem volt szükség, hogy a nemzetiségük védelmére felszólalt poseniekkel népesítsék a börtönöket, valamint Brassóban sem, hogy a magyar iskolák felállítását szorgalmazó magyar polgárokat tömegesen bebörtönözzék, nem a régi időkben, hanem pár évvel ezelőtt. Kikelt a képviselő ur a törvényjavaslat gyakorlati alkalmazhatósága ellen